Ugrás a tartalomra

Város, ahol nem engedtek a „fészekrakóknak”

Létrehozva
Csiszár Miklós miskolci jegyző álláspontja szerint már 2005-ben megvoltak a jogi eszközök ahhoz, hogy a települési jegyzők időben elejét vegyék a hatályba lépett lakástámogatási rendelettel, illetve az azóta hírhedté vált Fészekrakó-programmal kapcsolatos visszaéléseknek. Mint lapunknak elmondta: ebben az időszakban az ózdi önkormányzat jegyzőjeként, közvetlen tapasztalatokat is szerzett az ügyben, s jelentős eredményeket sikerült elérniük. Ott nem engedtek a „fészekrakóknak”.
- Ózdon is tapasztaltak arra utaló jeleket, hogy egyesek vissza akarnak élni a Fészekrakó-program kínálta lehetőségekkel?

- Miskolc és Ózd jellege, lakosságának összetétele sok hasonlóságot mutat. Itt is, ott is jelentős elszegényedést okozott a helyi ipar leépülése, ott is sok a lakótelep, kisebb értékű lakásokkal. Ózd is ideális közegnek tűnhetett azok számára, akik a támogatási rendelet kijátszásával, tehát tulajdonképpen csalással, a rászoruló emberek felhasználásával akartak jogtalan haszonhoz jutni. 

- Mikor szembesültek először a „Fészekrakó –ügy” negatív jelenségeivel?

- Már a rendelet életbe lépését követően érezhetők voltak a lakossági visszajelzésekből annak visszás hatásai, hiszen akkor is sok társadalmi konfliktus alakult ki, ha az érintettek jogszerűen vették igénybe a Fészekrakó lakástámogatási program lehetőségeit. Akárcsak Miskolcon, Ózdon is összeférhetetlen életvitelű, deklasszált családok kerültek be konszolidált lépcsőházakba, lakóközösségekbe, megkeserítve környezetük életét.
Aztán pedig hamarosan megjelentek azok a jól szervezett, összeköttetésekkel rendelkező bűnözői csoportok is, amelyek csalással, az érintett lakások felül értékelésével próbáltak anyagi haszonhoz jutni.

- Ha jól értettem, Ön szerint megvoltak a jogi lehetőségek, hogy a jegyzők időben fellépjenek ezen cselekmények visszaszorítása érdekében.
- A törvény már 2005-ben is lehetőséget biztosított a települési jegyzők számára, hogy részt vegyenek, illetve érvényesítsék hatáskörüket a Fészekrakó-program keretében megvásárolni kívánt lakások felértékelésében – adó és értékbizonyítvány formájában. Ez pedig igen lényeges pontján érintette az egész csalás-sorozatot. Azt volt a szándék ugyanis, hogy esetenként másfél, két millió forinttal is felülértékeljék a „fészekrakós” lakásokat. A reális vételár kifizetése után pedig, a fennmaradó összegen megosztoztak volna a közvetítők és a vásárló, azaz a támogatási rendszer kedvezményezettje. Máshol, ahol tehették, ebből csináltak rendszert.

- Milyen eszközeik voltak rá, hogy közbelépjenek?

- A jogszabály a jegyzők kötelezettségévé tette, hogy a Fészekrakó-programokban érintett lakásokra adó- és értékbizonyítványokat állítsanak ki. Mi munkatársaimmal – fotókkal, megfelelő műszaki dokumentációkkal alátámasztva - mindig a valós értékükön becsültük fel ezeket a lakásokat, így a bűnözői csoportoknak Ózdon egyre kevésbé érte meg csalni, visszaéléseket elkövetni. Nehezen törődtek bele, több fenyegetést is kaptunk a részükről, nem egyszer közvetlen fizikai erőszakkal fenyegettek meg. Megmondtam a kollégáimnak, hogy minden ilyen esetről tájékoztassanak, és megtesszük a szükséges büntetőjogi lépéseket.

- Volt hatása a fellépésüknek?

- Sikerült elérnünk, hogy Ózdon gyakorlatilag megszűnjenek a Fészekrakó-programmal kapcsolatos csalási, visszaélési kísérletek. Azóta sem hallani róla, hogy ilyen jellegű bírósági ügyek lennének a városban. Hangsúlyozom, a Fészekrakó-programot abban a formában alapvetően elhibázottnak tartottam, s több levelet is írtam akkor ezzel kapcsolatban a kormányzati szerveknek, illetve a belügyminiszternek. Egyikre sem érkezett érdemi válasz.

minap.hu