Esterházy Antal ősei grófok és hercegek voltak, családfájukat a XII. század végétől vezették folyamatosan. A névadó Thököly Imre unokaöccse, de második házasságával már egy császári táborszernagy családjába került. Pályafutása a császári-királyi hadseregben kezdődött, s összekapcsolódott a törökök ellen vívott csatákkal. Átélte a Héttoronyban a török fogságot is. 1703-ban még a Felvidéken a kurucok ellen harcolt, 1704-ben már II. Rákóczi Ferenc tábornoka. Főleg a dunántúli harcokban vett részt, többször is betört Ausztria területére.
A szatmári békekötés (1711. április 30.) után Lengyelországba ment, elveszítve az amnesztia lehetőségét. 1717-ben Erdélyben török szolgálatba szegődött, majd Rodostóba vonult vissza Rákóczi Ferenchez. (1676–1722 között élt. Rodostóban pestis áldozata lett. Hamvait 1906. október 29-én helyezték el Kassán a Szent Erzsébet székesegyházban.)
D. I.
A szatmári békekötés (1711. április 30.) után Lengyelországba ment, elveszítve az amnesztia lehetőségét. 1717-ben Erdélyben török szolgálatba szegődött, majd Rodostóba vonult vissza Rákóczi Ferenchez. (1676–1722 között élt. Rodostóban pestis áldozata lett. Hamvait 1906. október 29-én helyezték el Kassán a Szent Erzsébet székesegyházban.)
D. I.