Preview Image
Gáspár Tibor három darabban is (újra) bemutatkozik a Miskolci Nemzeti Színházban, az évadban. Az Úri muri mellett a Hamlet és a Dandin György előadásaiban is játszik – utóbbiban, a címszerepben láthatja a közönség. Ahogy a Jászai Mari-díjas színművész fogalmazott, szakmailag nem öregedett meg.
– Itt, Miskolcon kezdtem a pályám. Milyen ide visszatérni? Alapvető különbség, hogy akkor 30 évvel fiatalabb voltam, de természetesen a város is egészen más volt akkor. Nagyon szerettem Miskolcon lenni. Ma is abból a szakmai alapból – és az azóta megszerzett tapasztalatokból – dolgozom, amit itt kaptam. Szerencsés vagyok, mert sok rendezővel dolgoztam eddig, így szakmailag nem öregedtem meg. Amit a miskolci színháztól egykor kaptam, az szakmai „ajándék”, emellett itt ismertem meg a gyermekeim édesanyját, aki ma is a feleségem. Õ Békéscsabáról származik és ma is ott élünk – mesélte Gáspár Tibor.
A visszatérést a művész nem csupán egy évadra tervezi. A kezdetek óta, hozzávetőleg 8 évvel ezelőtt járt már Miskolcon, ám akkor csupán rövid időre, a Mózesbeli szerepre érkezett városunkba. Ezúttal azonban, mint kiemelte, szeretné, akár évekig, megvetni a lábát itt, hiszen nagyon vonzónak találja azt a rendezői grémiumot, amely vezeti, irányítja a társulatot, a színházat.
– Fiatal csapat, de emellett komoly nevük van a szakmában. Kíváncsi vagyok, hogy a 9 évi nyíregyházi munkám után, 55 évesen bele tudom-e vetni magam ebbe a miskolci kalandba. Sok színészi gárdával dolgoztam együtt, ám leginkább a munkára koncentrálok. Mindenhol összeszokott társulattal találkozik az ember. Szerencsésnek érzem magam, hogy épp akkor érkezhettem meg Miskolcra, amikor kialakul egy új társulat, amelynek minden tagja egy olyan szentséget szeretne létrehozni, ami ad a közönségnek – tette hozzá.
Gáspár Tibor tehetségét három előadásban is élvezheti a miskolci színházkedvelő közönség. Az Évad drámájában, az Úri muri című Móricz-műben Csörgheő Csulit, a Hamletben Claudiust, míg a Dandin Györgyben a címszereplőt alakítja. Szerepeivel kapcsolatban elmondta, nincs ideje arra, hogy bármelyiket is „dédelgesse”. Kiemelte, mindig az a kedvence, amelyiket éppen játssza, mint ahogy a filmezés során is az épp aktuális munka köti le leginkább.
– A színház számomra gyógyszer. Fáradt vagyok, de amikor dolgozom, nem gondolok erre. Csak az éppen aktuális szerepre gondolok. A filmezés bensőségesebb, intellektuálisabb, közelebb jön az emberhez. A filmekben csak fejben kell játszani. A rendező megmondja, mit akar látni, ám a megvalósítás módját rám bízza. A színház egy kötöttebb világ, hiszen rövidebb idő adatik meg, hogy egy emberi sorsot végigéljünk. Erőteljesebb jelenlétet igényel – fűzte hozzá.
Gáspár Tibor „vidéken” kezdte pályafutását. Ugyan játszott Budapesten is, de kiemelte, sokkal jobban szereti a „vidéket”. Mint mondja, a fővárost túl nyüzsgőnek érzi, szeret onnan kiszakadni, amikor csak lehetősége adatik rá.
Kiss J.
fotó: Mocsári L.