Ugrás a tartalomra

„Mintha a lányuk lennék”

Létrehozva
Egy társadalom fejlettsége azzal is lemérhető, mennyire tekintik fontosnak a szociális, karitatív jellegű munkát, hogyan gondoskodnak az idősekről, betegekről, elesettekről. A szociális munka hete alkalmából beszélgettünk Illés Mariannal, aki az Õszi Napsugár Idősek Otthonában dolgozik irányító gondozóként.
– Az egészségügyből érkeztem, három éve dolgozom itt, az otthonban, 40 lakó és 12 gondozó tartozik hozzám. Egy nagy családhoz hasonlóan mindent nekünk kell biztosítani, megszervezni, a kerekesszék javításától az orvoshoz vitelig. Olyan, mintha a lányuk lennék – mutatta be a munkáját Illés Mariann. Megerősítette feltételezésünket: a gondozó és a gondozottak között személyes kötődés alakul ki.

illesmariann121113_csl3.jpg

– Másképpen nem is működne, hogy fordulhatnának másképp bizalommal hozzám. Névnapkor, születésnapkor, ha csak egy-két mondattal is, de felköszöntjük a lakókat. Megbeszéljük, mit szeretnének, hová mennének. Egyesek kirándulásokra, mások énekkarba járnak, mindig elkíséri őket valaki. A fekvőbetegek beszélgetést, meghallgatást igényelnek, esetleg csendes zenét. Az étteremben szoktunk rendezvényeket tartani és a kerekesszékes férfiaknak a legnagyobb boldogság, ha táncolunk velük…

Természetesen nagyon fontos a kapcsolat a valódi családdal.
– Akinek van hozzátartozója, ahhoz általában járnak látogatóba. Ha ne adj’ Isten egy lakót kórházba kell küldeni, akkor azonnal értesítjük őket, de egyébként is napi kapcsolatban állunk velük.

Cs. L.