Néhány napja, a Miskolci Egyetemen tartott Gulág-napon, majd a II. Rákóczi Ferenc Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Könyvtárban mutatták be a Zsíros Sándor által szerkesztett, hiánypótló jellegű kötetet a téma iránt érdeklődő kutatóknak, tanároknak, diákoknak.
A könyvtárban Zsíros Sándor jelképesen átadott egy csomag könyvet Molnár Péternek, az Oktatási, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság elnökének. Molnár Péter megköszönte a könyveket, s elmondta, az a cél, hogy minden miskolci iskolába eljuttassanak egy-egy példányt a most megjelent könyvből, mely a bizottsági elnök szerint hiánypótló. Ugyanis számtalan történelmi korról vannak bőven források, a második világháború embertelenségei, a holokauszt is kellő publicitást kapott már, de a gulág borzalmait nem tárták fel és publikálták még méltó módon, pedig Magyarországról is százezreket hurcoltak el. A könyv kiadást egyébként támogatta az Oktatási, Kulturális, Turisztikai, Ifjúsági és Sport Bizottság, a Mecénás Alap.
– Ezekről az iszonyatos eseményekről, tragédiákról a mai napig keveset tudunk, pedig Magyarországról mintegy 800 ezer embert hurcoltak el a Szovjetunióba és az egyharmaduk ott pusztult – utalt a szovjet hadifogságba került katonák és elhurcolt civilek szomorú sorsára Zsíros Sándor, akinek a tapasztalata szerint az ezzel kapcsolatos kutatások megmaradtak az egyetemek, intézmények szintjén, nem jutottak el az emberekhez, a fiatalokhoz. Ennek okát abban látja, hogy a gulágvilág nem része a tananyagnak, illetve a megjelenő szakkönyvek magas ára és nyelvezete távol tartja az érdeklődőket. Másfél éves munka eredménye a most megjelent kötet. Elsősorban a középiskolai könyvtárakat célozzák meg a hiánypótló művel, s rajtuk keresztül a diákokat.
A szerkesztő pozitívumként értékelte, hogy az Országgyűlés végre határozatban kimondta, hogy foglalkozni kell a témával. Mint emlékeztetett rá, az USA-ban mintegy 200, holokausztot kutató intézet van, hazánkban is működik ilyen – ami fontos, azonban, jó lenne, ha 2-3 magyar egyetem felvállalná a gulágra hurcolás tragikus eseményeinek a kutatását is. Ezzel kapcsolatban a Miskolci Egyetem pozitív példaként említhető, mivel helyet adott a Gulágkutatók Nemzetközi Társaságának.
– Mintegy 20-25 könyvet gyűjtöttünk össze, a túlélők memoárjait, amelyek megdöbbentő vallomások a rendszerről. Ezekből lettek kiválasztva szemelvények, szubjektív élmények. Az utcán, pincékben összefogdosták az embereket, a katonákat (hadifoglyokat), a német nevű embereket és rabszolgákat csináltak belőlük – magyarázta Zsíros Sándor.
Miskolcon, Diósgyőrön gyakorlatilag harcok nélkül átment a front, mégis számos civilt elvittek málenkij robotra, a háromnapos munkából több éves kényszermunka lett, ahol sokan elpusztultak. A sváb vezetéknevet viselő diósgyőri munkás, Dezső a halálbüntetés terhével mit sem törődve naplót írt megpróbáltatásairól. „Rendőrség! Kinyitni az ajtót!” – idézte fel az 1945. január 24-ének éjjelén történteket Dezső, majd öt MOKÁN komités rendőr bezúdult a lakásba és csak annyit mondtak a fiatal munkásnak és húgának, Ellának, hogy öltözzenek, velük mennek. A mama esdeklő kérdésére odamondták, hogy nem engedik őket haza, hanem egy évre Ukrajnába mennek dolgozni. A Donbasszban, vagyis a donyecki szénbányákban kötöttek ki. Az embertelen munkaviszonyok, körülmények következtében Dezső ’45 nyarán elhunyt, naplóját három évvel később a csonttá fogyott, beteg Ella hozta haza a testén elrejtve. Az ónodi származású Piroskának semmi köze nem volt a németekhez, mégis németnek kikiáltva hurcolták el három évre a Szovjetunióba kényszermunkára. Visszaemlékezéséből kiderül, hogy marhavagonokban, ugyanolyan embertelen körülmények közt, összezsúfolva, bezárva, szinte étlen-szomjan szállították őket, mint korábban a nácik tették a zsidókkal. Ennek következtében sokan már szállítás közben elpusztultak. Piroska külön tragédiája, hogy miután a borzalmakat túlélve hazatért, azzal kellett szembesülnie, hogy szeretett édesanyja megbomlott és nem ismeri meg…
Zsíros Sándor konkrét példákkal alátámasztva kitért arra, hogy magyar zsidókat is elvittek a gulágra, sőt 15-16 éves fiúkat is befogtak, mint „partizánokat.” A szovjeteknél a darabelv érvényesült, ha valakinek sikerült megszöknie szállítás közben, vagy az őrök agyonlőtték, akkor útközben „pótolták” a hiányt, vagyis összefogdostak embereket, hogy érkezéskor darabra meglegyen a létszám.
A lágerekben manapság elképzelhetetlen viszonyok uralkodtak. Egy budapesti fiatal srác például annak köszönhette életét, hogy a nagyváradi Jakab cigány kicsit tudott oroszul, rendszeresen csibészelte az őrök kutyáit, amiért jutalmul megkapta az ebek által meghagyott moslékot, amit megosztott a történetet lejegyző pesti sráccal…
Az említettekhez hasonló történeteken keresztül mutatja be a kötet a gulágvilágot. Megbocsátani lehet, de feledni nem!
Cs. L.