Preview Image
Az esemény elején Csabai Csilla igazgatóhelyettes köszöntötte a megjelenteket, Kiss Gábor, Pfliegler Péter és Zsiga Marcell alpolgármestereket, országgyűlési és önkormányzati képviselőket, intézményvezetőket, majd Mócz Ferenc, az Egressy Béni-Erkel Ferenc Zeneiskola igazgatója mondott ünnepi köszöntőt.
Szavaiban hangsúlyozta, Miskolcon 1897-re nyúlik vissza a zeneoktatás kezdete, a tizenkilencedik század végéről maradtak fel az első emlékek arról hogy a városban szervezett zeneoktatás zajlott már akkor is.
– Az viszont tény, hogy 1952-ben vált önálló intézménnyé, és vette fel a Szózat zeneszerzőjének, Egressy Béninek a nevét iskolánk. Ebben az időszakban jött egyébként létre Kodály Zoltán munkásságának köszönhetően a legtöbb, ma is működő állami alapfokú zeneoktatási intézmény, így 1949-ben a miskolci Erkel Ferenc Zeneiskola is – hangsúlyozta Mócz Ferenc.
Az intézményvezető szólt az iskola múltjáról, megemlítve, hogy 1978-ig abban a Zenepalotában működött a Miskolcon az alap-, közép- és felsőfokú zeneoktatás, melyet 1926-1927-ben kifejezetten erre a célra emeltek közadakozásból a Hodobay Sándor polgármestersége idején, s melyben hétfőn a gálaműsort is tartották. Kiemelte, az iskola akkor is a legmagasabb színvonalon működött, mikor a Zenepalotából kiköltöztek, s helyette a volt Patak utcai iskolaépületet kapták otthonul, annak ellenére is, hogy annak átépítése miatt 10 éven keresztül a város 12 pontján voltak kénytelenek működni.
Mócz Ferenc elismerően szólt volt, és jelenlegi kollégáiról, hangsúlyozta, közel 30 pedagógus rendelkezik városi, megyei vagy országos kitüntetésekkel.
– A legfontosabb azonban az, hogy mi egressysek, volt egressysek szeretjük ezt az intézményt. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a több mint ötvenfős tantestület közel fele az iskolában tanult korábban, valamint az, hogy korábbi növendékeink gyermekei közül rengetegen tanulnak ma nálunk zenét – hangsúlyozta Mócz Ferenc. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy az iskola jövője fenntartótól független biztosított, hogy Miskolc, a miskolciak igénylik az intézményben folyó magas szintű oktató-nevelő munkát, és azt a szellemiséget, melyet az elmúlt hatvan év során megteremtettek együtt.
Mócz Ferenc végül a most 99 éves Erdélyi Lászlóné, alapító igazgató levelét olvasta fel, aki köszöntő szavaiban úgy fogalmazott, bár idős kora és mozgáskorlátozottsága miatt nem tudott eljönni az alkalomra a fővárosból, ám lelke mindig az Egressyben van és marad.
– Egy évforduló mindig számvetés is egy-egy intézmény életében. Az a tény, hogy Miskolcon már az 1897-es évben elindult a szervezett zeneoktatás, mindenképpen kiemelt jelentőségű, hiszen jelzi azt is, hogy ennek a városnak mindig fontos volt a kultúra – hangsúlyozta Kiss Gábor, Miskolc alpolgármestere, s mint hozzátette, ezt támasztja az is alá, hogy a Zenepalota a mostanihoz hasonló, nehéz helyzetben összefogással, közadakozással jött létre.
– A zene nemcsak a fülnek, hanem a léleknek is szól. Az a sok-sok diák, aki az elmúlt hat évtizedben az intézményben megfordult, nem csupán zenei ismeretekkel gazdagodott, de rengeteg értéket kapott: a zene szeretetét, egy jó közösséghez tartozást, ezt jelzi az is, hogy most már nemzedékek járnak ebbe a zeneiskolába – hangsúlyozta Kiss Gábor.
A gondolatmenetet folytatva hozzátette, sok-sok ismert, híres zenészt adott az intézmény a városnak, a megyének és az országnak, és bár a sok ezer diákból nem mindenki lett ismert zenész, hanem az élet más területein dolgoznak, de közel kerültek a zenéhez, ezt pedig az Egressy Béni Zeneiskolának köszönhetik.
– Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes. Köszönetet mondok az iskola minden korábbi és jelenlegi zenepedagógusának áldozatos munkájáért – mondta az alpolgármester, majd reményét fejezte ki, hogy a Klebersberg Kúnó Intézményfenntartó Központ jó gazdája lesz a zeneiskolának is.
Végül Bekényi József, a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetségének titkára szól elismerő szavakkal a hatvanéves Egressy Béni Zeneiskoláról.
– Én is Egressys diák voltam. Ötven évvel ezelőtt léptem fel először itt, a Zenepalotában növendék hangversenyen. Régen volt. Ami azonban nem változott, ez a terem a zenéé volt akkor is, és azé most is. Kicsiké, nagyoké és a miskolci közönségé, akik megszokták, hogy itt színvonalas produkciókat látnak, hallanak. Amikor most itt összegyűltünk a 60 éves Egressy mellett, a több mint 100 éves miskolci zeneoktatást is ünnepeljük. Köszönet mindenkinek, aki eljött, hogy együtt fejezze ki velünk a zene iránti tiszteletét – mondta Bekényi József.
A szövetségi titkár ezt követően díszoklevelet adott át a szövetség nevében a zeneiskola munkáját elismerve. A beszédek végén, de még a növendékek műsora előtt Solymosi Árpád, a Miskolci Szimfonikus Zenekar művészeti titkára lépett a színpadra, aki az iskola munkáját megköszönendő 20 tiszteletjegyed adott át a vezetőségnek decemberi 16-i bemutatójukra, a Kodály Zoltán Jubileumi Lemezbemutató koncertjükre. Az előadáson a 130 évvel ezelőtt született, és 45 évvel ezelőtt elhunyt Kodály munkássága előtt tisztelegnek a miskolci szimfonikusok.
A gálakoncert ezt követően – természetesen – zenével folytatódott, s a régi, jelenlegi, s a legfiatalabb növendékeknek köszönhetően hétfő este egyszerre volt jelen az Egressy múltja, jelene és jövője, alma materükben, a Zenepalotában.
Tajthy Ákos
Fotó: Mocsári László