– Kisebb versenyeken és a Miskolc hangja című tehetségkutatón már megismerhetett a miskolci közönség. Milyen visszajelzéseket kaptál, amiért úgy érezted egy országos versenyen is bemutatkozol?
– A Miskolc hangja tehetségkutató előtt is érkeztek olyan visszajelzések, amelyek folyamatosan arra ösztönöztek, hogy érdemes foglalkoznom az énekléssel. Legelső megmérettetésem a Zrínyi Ilona Idegen Nyelvi Énekverseny volt, ahol Elvis Presley Love me tender című dalával neveztem. Nem jutottam tovább, de többeket megfogott a produkcióm. Későbbi a szakmai zsűrik mindig kitértek a hangszínemre, megemlítették a meggyőző színpadi kiállásom.
– A legtöbb fórumon olvasható, hogy Ákos a kedvenc előadód…
– Pár éve kezdtem jobban odafigyelni Ákosra. Egy koncerten ragadott magával a profizmusa. Õ nem csak énekes, hanem remek előadó, a magyar zenei élet emblematikus alakja. Nagyon tetszenek dalszövegei és zenei világa is. Folyamatosan megújul. Nem fél hozzányúlni a dalaihoz, áthangszerelni azokat. Egy dalt 30 éven át ugyanúgy énekelni, nem a legjobb.
– Ha mind a négy zsűritag megfordult volna a válogatón, kit választottál volna?
– Szerintem mindenki előre felállított magában egy sorrendet – én is. Nehéz volt dönteni, mert mind a négyen megbecsült, elismert művészek. Mindegyik mesternek vannak olyan értékei, amelyek kapcsán szívesen csatlakozna bármely énekes a csapatához. Eredetileg is Mező Misit szerettem volna választani. Nagyon örültem, hogy épp ő fordul meg elsőnek. Kicsit kötött vagyok a színpadon, úgy vélem, Misi inspirál, hogy felszabadult legyek. Eddig nem csalódtam, ő képes kihozni belőlem a maximumot.
–Mit gondolsz a Magna Cum Laude dalairól, Mező Misiről?
– Ha jobban megismeri az ember, akkor rájön, mekkora lelke van. A vagány „rocker” külső egy érző, szeretettel teli szívet takar. Sok hasonlóság van köztünk. Én is sok dolgot a lelkemre veszek, és őrlődöm. Misi nagyon empatikus, könnyen fel tudja venni bárkivel a kapcsolatot. Úgy érzem, ebben hasonlítunk. A Magna Cum Laude zenei világa nagyon tetszik. Változatos zenét játszanak. A Magnatofon, a Túl későn, vagy a Mid nem voltam még neked című számaik nagyon tetszenek.
– Mit szeretnél elérni az énekléssel?
– Ez komplex. Szeretnék magamnak örömet okozni, mivel ha én nem élvezem az éneklést, akkor a közönség sem, hiszen nem vagyok összhangban azzal, amit csinálok. Szeretném, ha kicsit kitörnénk a „női hangú éneklésből” mi, férfiak. Nagyra tartom, azokat, akik ezzel is színesíteni a dalaikat, viszont úgy érzem néha, hiányzik az egyediség. Valami újat, mást szeretnék mutatni. Szeretném, hogy ha meghallják a dalomat, tudják, hogy ez csak egy emberhez köthető. Hiszem, hogy az érzelmek közvetítése döntő szerepet játszik egy dalnál. Nem elég elénekelni.
– Mit jelent számodra a zene?
– A szenvedélyem, a munkám, a kikapcsolódásom, az örömöm. Nem énekelek régóta, de amióta belevágtam, egy alkalmat sem tudnék említeni, amikor teher lett volna a próba. Azon kevesek egyike vagyok, akik azt csinálják, amit szeretnek, és ez a mai világban nagy szó. Ha rossz kedvem van, a zenébe menekülök. Sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem, mert valami nem jött össze, de a szűnni nem akaró vágyam az éneklés iránt nem engedte ezt.
– Ha lenne egy időgéped, hova utaznál vele szívesen?
– A jövő ismeretlen, rizikós, veszélyes. Azt gondolom, alapvetően rossz irányba mennek a dolgok. A társadalmak atomizálódnak, a közösségek szétesnek. Remélem, sikerül ezt a folyamatot megállítani. Hiszek a család, az emberi kapcsolatok fontosságában. Hová utaznék? Nagyon vonz a ’20-as, ’30-as évek Amerikája. A füstös bárok, a szolid elegancia, a kiismerhetetlen, titokzatos emberek világa.
– Magyarul szeretsz jobban énekelni vagy angolul?
– Magyarul érzem magam otthon, számomra fontos küldetés, hogy – amikor csak tudom – az anyanyelvem használjam. Akkor is, ha angolul könnyebb énekelni.
– A párbajdal nagyon jól sikerült. Nagy dilemma volt, de végül téged vitt tovább Mező Misi. Mit gondolsz, meddig jutsz a versenyben?
– Nagyon izgultam. Nem volt egyszerű, nagyon megszerettem Szilvit. Igazán jó barátra leltem benne. Nehéz lesz nélküle, egy támaszom vették ki mellőlem, így egyedül kell majd folytatnom. Remélem, a közönség segíteni fog, hogy minél tovább bent maradjak. Nem tervezek nagyon előre, igyekszem mindig az előttem álló lépcsőfokra fellépni és utána agyalni a következőn.
– Miért éppen a Crash Test Dummies dalt választottad bemutatkozásképp? Nem egy mai darabról van szó…
– Ez egy olyan dal, amit még nem sikerült bekonferálni a címe miatt (nevet). A választásában volt tudatosság, mivel a hangtónusomhoz nagyon közel áll. Ebben tudtam legjobban megmutatni az egyediségemet. Ha mást viszek, elképzelhető, hogy máshogy alakulnak a dolgok.
– Hogyan jellemeznéd magad?
– Csak egy dolgot tudok adni, önmagamat. Énekes vagyok, aki a saját életéről, gondolatairól, érzéseiről énekel.
– Van kedvenc szavad?
– A remény. Hiszem és tudom, hogy nincs olyan helyzet, amelyben minden elveszett. Ezt az üzenetet próbálom a külvilághoz is eljuttatni.
– Mit jelent számodra Miskolc?
– A „nyitott kapuk városában” születtem. Lokálpatriótának vallom magam, aki néha – eredendő elfogultsága miatt – kisebb önbecsapásokra, idealizmusra is hajlamos szülőföldje „védelmében”. Miskolc nem a nehézipar, a por, az elmaradottság, a szürkeség városa, hanem a bükki táj, az egyetem, a csodálatos belváros és számtalan lehetőség világa, amelyeket sajátos elhelyezkedésének köszönhet. Õszintén bízom abban, hogy a jövőben lehetőséget kapok szülővárosomban is komolyabb fellépésekre. Szívesen lennék akár Miskolc egyik „arca” is.
Kiss Judit
Fotó: Rogosz P.
– A Miskolc hangja tehetségkutató előtt is érkeztek olyan visszajelzések, amelyek folyamatosan arra ösztönöztek, hogy érdemes foglalkoznom az énekléssel. Legelső megmérettetésem a Zrínyi Ilona Idegen Nyelvi Énekverseny volt, ahol Elvis Presley Love me tender című dalával neveztem. Nem jutottam tovább, de többeket megfogott a produkcióm. Későbbi a szakmai zsűrik mindig kitértek a hangszínemre, megemlítették a meggyőző színpadi kiállásom.
– A legtöbb fórumon olvasható, hogy Ákos a kedvenc előadód…
– Pár éve kezdtem jobban odafigyelni Ákosra. Egy koncerten ragadott magával a profizmusa. Õ nem csak énekes, hanem remek előadó, a magyar zenei élet emblematikus alakja. Nagyon tetszenek dalszövegei és zenei világa is. Folyamatosan megújul. Nem fél hozzányúlni a dalaihoz, áthangszerelni azokat. Egy dalt 30 éven át ugyanúgy énekelni, nem a legjobb.
– Ha mind a négy zsűritag megfordult volna a válogatón, kit választottál volna?– Szerintem mindenki előre felállított magában egy sorrendet – én is. Nehéz volt dönteni, mert mind a négyen megbecsült, elismert művészek. Mindegyik mesternek vannak olyan értékei, amelyek kapcsán szívesen csatlakozna bármely énekes a csapatához. Eredetileg is Mező Misit szerettem volna választani. Nagyon örültem, hogy épp ő fordul meg elsőnek. Kicsit kötött vagyok a színpadon, úgy vélem, Misi inspirál, hogy felszabadult legyek. Eddig nem csalódtam, ő képes kihozni belőlem a maximumot.
–Mit gondolsz a Magna Cum Laude dalairól, Mező Misiről?
– Ha jobban megismeri az ember, akkor rájön, mekkora lelke van. A vagány „rocker” külső egy érző, szeretettel teli szívet takar. Sok hasonlóság van köztünk. Én is sok dolgot a lelkemre veszek, és őrlődöm. Misi nagyon empatikus, könnyen fel tudja venni bárkivel a kapcsolatot. Úgy érzem, ebben hasonlítunk. A Magna Cum Laude zenei világa nagyon tetszik. Változatos zenét játszanak. A Magnatofon, a Túl későn, vagy a Mid nem voltam még neked című számaik nagyon tetszenek.
– Mit szeretnél elérni az énekléssel?
– Ez komplex. Szeretnék magamnak örömet okozni, mivel ha én nem élvezem az éneklést, akkor a közönség sem, hiszen nem vagyok összhangban azzal, amit csinálok. Szeretném, ha kicsit kitörnénk a „női hangú éneklésből” mi, férfiak. Nagyra tartom, azokat, akik ezzel is színesíteni a dalaikat, viszont úgy érzem néha, hiányzik az egyediség. Valami újat, mást szeretnék mutatni. Szeretném, hogy ha meghallják a dalomat, tudják, hogy ez csak egy emberhez köthető. Hiszem, hogy az érzelmek közvetítése döntő szerepet játszik egy dalnál. Nem elég elénekelni.
– Mit jelent számodra a zene?
– A szenvedélyem, a munkám, a kikapcsolódásom, az örömöm. Nem énekelek régóta, de amióta belevágtam, egy alkalmat sem tudnék említeni, amikor teher lett volna a próba. Azon kevesek egyike vagyok, akik azt csinálják, amit szeretnek, és ez a mai világban nagy szó. Ha rossz kedvem van, a zenébe menekülök. Sokszor megfordult a fejemben, hogy befejezem, mert valami nem jött össze, de a szűnni nem akaró vágyam az éneklés iránt nem engedte ezt.
– Ha lenne egy időgéped, hova utaznál vele szívesen?
– A jövő ismeretlen, rizikós, veszélyes. Azt gondolom, alapvetően rossz irányba mennek a dolgok. A társadalmak atomizálódnak, a közösségek szétesnek. Remélem, sikerül ezt a folyamatot megállítani. Hiszek a család, az emberi kapcsolatok fontosságában. Hová utaznék? Nagyon vonz a ’20-as, ’30-as évek Amerikája. A füstös bárok, a szolid elegancia, a kiismerhetetlen, titokzatos emberek világa.
– Magyarul szeretsz jobban énekelni vagy angolul?
– Magyarul érzem magam otthon, számomra fontos küldetés, hogy – amikor csak tudom – az anyanyelvem használjam. Akkor is, ha angolul könnyebb énekelni.
– A párbajdal nagyon jól sikerült. Nagy dilemma volt, de végül téged vitt tovább Mező Misi. Mit gondolsz, meddig jutsz a versenyben?
– Nagyon izgultam. Nem volt egyszerű, nagyon megszerettem Szilvit. Igazán jó barátra leltem benne. Nehéz lesz nélküle, egy támaszom vették ki mellőlem, így egyedül kell majd folytatnom. Remélem, a közönség segíteni fog, hogy minél tovább bent maradjak. Nem tervezek nagyon előre, igyekszem mindig az előttem álló lépcsőfokra fellépni és utána agyalni a következőn.
– Miért éppen a Crash Test Dummies dalt választottad bemutatkozásképp? Nem egy mai darabról van szó…
– Ez egy olyan dal, amit még nem sikerült bekonferálni a címe miatt (nevet). A választásában volt tudatosság, mivel a hangtónusomhoz nagyon közel áll. Ebben tudtam legjobban megmutatni az egyediségemet. Ha mást viszek, elképzelhető, hogy máshogy alakulnak a dolgok.
– Hogyan jellemeznéd magad?
– Csak egy dolgot tudok adni, önmagamat. Énekes vagyok, aki a saját életéről, gondolatairól, érzéseiről énekel.
– Van kedvenc szavad?
– A remény. Hiszem és tudom, hogy nincs olyan helyzet, amelyben minden elveszett. Ezt az üzenetet próbálom a külvilághoz is eljuttatni.
– Mit jelent számodra Miskolc?
– A „nyitott kapuk városában” születtem. Lokálpatriótának vallom magam, aki néha – eredendő elfogultsága miatt – kisebb önbecsapásokra, idealizmusra is hajlamos szülőföldje „védelmében”. Miskolc nem a nehézipar, a por, az elmaradottság, a szürkeség városa, hanem a bükki táj, az egyetem, a csodálatos belváros és számtalan lehetőség világa, amelyeket sajátos elhelyezkedésének köszönhet. Õszintén bízom abban, hogy a jövőben lehetőséget kapok szülővárosomban is komolyabb fellépésekre. Szívesen lennék akár Miskolc egyik „arca” is.
Kiss Judit
Fotó: Rogosz P.