Takács Gábor a Miskolci Naplónak nyilatkozva elmondta: a szegregátum kifejezést általánosan olyan területekre alkalmazzák, ahol nagyon alacsony jövedelemből élő, rendszerint alacsony iskolai végzettségű emberek vannak egy tömbben.
– Én ugyanakkor azokkal értek egyet, akik a kifejezést rugalmasabban használják, s azt tekintik szegregátumnak, ahol azonos életstílusú, jövedelmű emberek élnek. Az Avas véleményem szerint – szerencsére – nem tartozik a szegények lakta szegregátumok közé, még akkor sem, ha most a mindenki által ismert „fészekrakó-ügy” következményeit súlyos teherként viseli az ottani lakosság egy része – hangoztatta a referens, kiemelve, hogy a fészekrakós családok csak töredékét jelentik a városrészben élő, több mint harmincezer embernek. Számuk jóval ezer alatt van az Avason, nem egy tömbben élnek, ráadásul lassan, de folyamatosan költöznek el innen.
– Milyen alapon tekinthetnénk tehát szegregátumnak az avasi területet? – tette fel a kérdést Takács Gábor, aki szerint nagyon éles a kontraszt, ha mondjuk a kassai Lunik IX. lakótelepével hasonlítjuk össze a városrészt, ahol az évszaktól függően 5-8000 ember él. Nem csupán szegregált, de egyenesen gettókörülmények között. A kassai önkormányzat nem lépett időben, hogy megakadályozza a katasztrofális helyzet kialakulását, s most rendkívüli erőfeszítéseket kell tennie, hogy valamennyire élhető körülményeket tudjon ott fenntartani.
Miskolcon sikerült megállítani ezt a folyamatot, még jóval azt megelőzően, hogy a helyzet visszafordíthatatlanná vált volna. Ez itt is erőn felüli beavatkozást kíván, de sikerült elkerülni a helyzet további romlását, és van remény a konszolidálásra is.
Takács Gábor arról is szólt, hogy két fontos hasonlóság van az Avasi lakótelep, és az ilyen szempontból szintén sokat emlegetett Lyukóvölgy között. Az egyik, hogy mindkét városrészben megjelent egy réteg, amelyet korábban nem tapasztalt mértékű szegénység sújt. A másik pedig, hogy mindkét terület lakosainak el kell szenvedniük egy szűk csoport törvénytelen tetteit, amelyet stigmaként vetítenek ki, az egész ottani lakosságra.
– Lyukó kriminalizált bemutatása a választások előtt érte el a csúcspontját. Emlékszünk az akkori „Foglaljuk vissza Lyukót!” típusú üres szólamokra, és azokra a híradásokra, amelyek a völgyet általánosságban bűnözők telepeként mutatták be – hangoztatta a referens, aki szerint az ürügy megvolt erre, hiszen a hétvégi házak feltörése akkor vált mindennapossá. – Sajnos ez ma sem ritka, a lyukói lakosok tekintélyes része azonban évtizedek óta, talán már a háború előtti időktől kezdve a völgyben él, gazdálkodik. A 60-as évektől cigányok is költöztek ide, tisztességesen éltek, vegyesen a nem cigányokkal, egymást segítve. Olyanok is voltak, akik gyerekeire hagyták bérházi lakásukat, s nyugdíjasként költöztek ki a sokszor évtizedek alatt felépített, téliesített hétvégi házukba. Nekik nagyon keserves megélni azt, hogy a ténylegesen jelenlévő, sokszor a hajléktalanságig fokozódó szegénység mellett, még egy kalap alá veszik őket a bűnözői réteggel is – tette hozzá Takács Gábor.
A szakértő szerint az általánosítás nem csupán abból a szempontból káros, hogy emberi méltóságukban sérti az említett városrészekben élő, törvénytisztelő embereket. Legalább ennyire romboló hatású az is, hogy a sztereotípiák sulykolása eltéríti a médiafogyasztókat az önálló gondolkodástól és az ebből fakadó, önszerveződést célzó cselekvéstől.
Antal Ágnes, az Iránytű Szociális Szolgálat igazgatóhelyettese a Miskolci Naplónak elmondta: a november 29-ei állapot szerint 723-an veszik igénybe adósságkezelési szolgáltatásaikat az avasi városrészben, a munkacsoport irodáját havonta átlagosan 441-en keresték fel az idén.
A sikeresen kezelt – tehát az adósságrendezéssel visszafizetett - tartozások összege a MIHÕ esetében volt a legnagyobb, utána következett a MIVÍZ majd a MIK.
Mint megtudtuk, közvetlen devizahiteles adósságrendezés nincs, de érezhetően megnőtt itt is azon kliensek száma, akik a devizahitel törlesztésük miatt nem tudják egyéb - közüzemi - számláikat rendezni. Ezek az ügyfelek gyakran a munkaviszonnyal rendelkező, jobb anyagi helyzetben lévő családok közül kerülnek ki.
Szepesi S.
Fotó: Juhász Á.
– Én ugyanakkor azokkal értek egyet, akik a kifejezést rugalmasabban használják, s azt tekintik szegregátumnak, ahol azonos életstílusú, jövedelmű emberek élnek. Az Avas véleményem szerint – szerencsére – nem tartozik a szegények lakta szegregátumok közé, még akkor sem, ha most a mindenki által ismert „fészekrakó-ügy” következményeit súlyos teherként viseli az ottani lakosság egy része – hangoztatta a referens, kiemelve, hogy a fészekrakós családok csak töredékét jelentik a városrészben élő, több mint harmincezer embernek. Számuk jóval ezer alatt van az Avason, nem egy tömbben élnek, ráadásul lassan, de folyamatosan költöznek el innen.
– Milyen alapon tekinthetnénk tehát szegregátumnak az avasi területet? – tette fel a kérdést Takács Gábor, aki szerint nagyon éles a kontraszt, ha mondjuk a kassai Lunik IX. lakótelepével hasonlítjuk össze a városrészt, ahol az évszaktól függően 5-8000 ember él. Nem csupán szegregált, de egyenesen gettókörülmények között. A kassai önkormányzat nem lépett időben, hogy megakadályozza a katasztrofális helyzet kialakulását, s most rendkívüli erőfeszítéseket kell tennie, hogy valamennyire élhető körülményeket tudjon ott fenntartani.
Miskolcon sikerült megállítani ezt a folyamatot, még jóval azt megelőzően, hogy a helyzet visszafordíthatatlanná vált volna. Ez itt is erőn felüli beavatkozást kíván, de sikerült elkerülni a helyzet további romlását, és van remény a konszolidálásra is.
Takács Gábor arról is szólt, hogy két fontos hasonlóság van az Avasi lakótelep, és az ilyen szempontból szintén sokat emlegetett Lyukóvölgy között. Az egyik, hogy mindkét városrészben megjelent egy réteg, amelyet korábban nem tapasztalt mértékű szegénység sújt. A másik pedig, hogy mindkét terület lakosainak el kell szenvedniük egy szűk csoport törvénytelen tetteit, amelyet stigmaként vetítenek ki, az egész ottani lakosságra.
– Lyukó kriminalizált bemutatása a választások előtt érte el a csúcspontját. Emlékszünk az akkori „Foglaljuk vissza Lyukót!” típusú üres szólamokra, és azokra a híradásokra, amelyek a völgyet általánosságban bűnözők telepeként mutatták be – hangoztatta a referens, aki szerint az ürügy megvolt erre, hiszen a hétvégi házak feltörése akkor vált mindennapossá. – Sajnos ez ma sem ritka, a lyukói lakosok tekintélyes része azonban évtizedek óta, talán már a háború előtti időktől kezdve a völgyben él, gazdálkodik. A 60-as évektől cigányok is költöztek ide, tisztességesen éltek, vegyesen a nem cigányokkal, egymást segítve. Olyanok is voltak, akik gyerekeire hagyták bérházi lakásukat, s nyugdíjasként költöztek ki a sokszor évtizedek alatt felépített, téliesített hétvégi házukba. Nekik nagyon keserves megélni azt, hogy a ténylegesen jelenlévő, sokszor a hajléktalanságig fokozódó szegénység mellett, még egy kalap alá veszik őket a bűnözői réteggel is – tette hozzá Takács Gábor.
A szakértő szerint az általánosítás nem csupán abból a szempontból káros, hogy emberi méltóságukban sérti az említett városrészekben élő, törvénytisztelő embereket. Legalább ennyire romboló hatású az is, hogy a sztereotípiák sulykolása eltéríti a médiafogyasztókat az önálló gondolkodástól és az ebből fakadó, önszerveződést célzó cselekvéstől.
Antal Ágnes, az Iránytű Szociális Szolgálat igazgatóhelyettese a Miskolci Naplónak elmondta: a november 29-ei állapot szerint 723-an veszik igénybe adósságkezelési szolgáltatásaikat az avasi városrészben, a munkacsoport irodáját havonta átlagosan 441-en keresték fel az idén.
A sikeresen kezelt – tehát az adósságrendezéssel visszafizetett - tartozások összege a MIHÕ esetében volt a legnagyobb, utána következett a MIVÍZ majd a MIK.
Mint megtudtuk, közvetlen devizahiteles adósságrendezés nincs, de érezhetően megnőtt itt is azon kliensek száma, akik a devizahitel törlesztésük miatt nem tudják egyéb - közüzemi - számláikat rendezni. Ezek az ügyfelek gyakran a munkaviszonnyal rendelkező, jobb anyagi helyzetben lévő családok közül kerülnek ki.
Szepesi S.
Fotó: Juhász Á.