- A bolgárok nem csupán új kertkultúrát honosítottak meg, hanem munkaszeretetükkel és szorgalmukkal is kitűntek. A XIX. és a XX. században ők termesztették a mezőgazdasági termékek nagy részét Magyarországon – mondta el Valcsev Ivanov János, a Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.
A bolgárkertészek általában a nagyobb városok szélén béreltek földet. Viszonylag kis területeken termeltek, az iparosodó régiók, városok zöldségigényének biztosítására. Miskolcon is a bolgárkertészek honosították meg az öntözéses szántóföldi zöldségtermesztést, és biztosították város lakosságának az ellátását. Legnagyobb számban az északról a Szarkahegy, délről az Andrássy (Kiss tábornok) utca, keletről a Kárpáti, nyugatról pedig a Bertalan utcák által határolt területen éltek, gazdálkodtak – róluk kapta a városrész a Bulgárföld elnevezést is.
A helyi bolgár önkormányzat adatai szerint, Miskolcon napjainkban mintegy 40 bolgár család él, nagy részük vegyes házasságú. A helyi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat 1995. november 19-én alakult meg.
Emléktábla jelzi a bolgár kisebbség hosszú időre visszanyúló, miskolci jelenlétét a Bulgárföldi Általános Iskola falán, valamint a Soltész Nagy Kálmán úti Görög Katolikus Általános Iskolában is, melynek épületében 1929 és 1945. között a Miskolcon élő bolgárok anyanyelvi iskolája és kápolnája működött.
Az intézményben március 3-án rendszeresen megemlékeznek Bulgária nemzeti ünnepéről, az ország török megszállás alóli felszabadulásának emléknapjáról. Az eseményen, bolgár hagyományok szerint, piros és fehér díszekkel a tavaszt is köszöntik az ünneplők.
A források szerint a bolgár naptári ünnepek közül a karácsony az egyik legnagyobb és szokásokban leggazdagabb ünnep. Karácsonyeste kötelező jelleggel ünnepi asztal készült, amely alá szalmát helyeztek. Az étrend is szigorúan meghatározott volt, kötelezően húsmentes - bab, rizs-zsel töltött savanyúkáposzta-levél, tökből készült édesség, osah (szárított gyümölcsökből készült kompót), főtt búza, bogovica nevű rétes és bor. Miskolcon a főtt búzából cukorral és dióval édesített kását készítettek (hasonlóan az asure nevű bolgár ételhez). A töltött káposztából sokat kellett készíteni, kicsiket és nagyokat is, s az asztalhoz ülve hagyományosan ez a köszöntés hangzott el: „ahány töltött káposzta van az asztalon, annyi bárány lesz tavasszal". Usahot a jó gyümölcstermés biztosítására készítettek.
A múltban az asztalra feltétlenül került búza is, és a búzaszemek közé diót raktak, ilyen alátétre helyezték el a gyertyákat, annyit, ahányan ültek az asztalnál. Az asztalnál imákat olvastak fel, és az ételt tömjénnel füstölték. Másutt cipót készítettek, amelyet kadenicának (füstöltkének) hívtak, s amelynek közepére egy lyukat fúrtak díszítésként villával. Karácsonytól kezdődött a három füstölt este ünnepe, az első karácsony estéje, a másik az újév előestéje, míg a harmadik az isteni eljövetel napja előtti este. Ezen ünnepekhez kapcsolódott a diójóslás szokása. Akik egészséges és fehér diót kaptak, azokról úgy tartották, hogy egész évben egészségesek lesznek, míg azok, akiknek fekete dió jutott, a jóslat halált és betegséget jelentett.
Minden étkezésnél a karácsonyi asztalon terítettek „Isten Apónak" is. Egész éjjel nem rakták el az asztalt, „nehogy elvesszen a termés". A karácsonyi ünnepek alatt a bolgár családokban hagyományosan fogadják a betlehemező magyar gyerekeket és a „kriszkindlisek"-et, akik egymás után járják a házakat. A gyerekeket pénzzel, cukorkával és dióval ajándékozzák meg. Karácsonykor kötelező a templomba járás is.
Sz. S.
A bolgárkertészek általában a nagyobb városok szélén béreltek földet. Viszonylag kis területeken termeltek, az iparosodó régiók, városok zöldségigényének biztosítására. Miskolcon is a bolgárkertészek honosították meg az öntözéses szántóföldi zöldségtermesztést, és biztosították város lakosságának az ellátását. Legnagyobb számban az északról a Szarkahegy, délről az Andrássy (Kiss tábornok) utca, keletről a Kárpáti, nyugatról pedig a Bertalan utcák által határolt területen éltek, gazdálkodtak – róluk kapta a városrész a Bulgárföld elnevezést is.
A helyi bolgár önkormányzat adatai szerint, Miskolcon napjainkban mintegy 40 bolgár család él, nagy részük vegyes házasságú. A helyi Bolgár Kisebbségi Önkormányzat 1995. november 19-én alakult meg.
Emléktábla jelzi a bolgár kisebbség hosszú időre visszanyúló, miskolci jelenlétét a Bulgárföldi Általános Iskola falán, valamint a Soltész Nagy Kálmán úti Görög Katolikus Általános Iskolában is, melynek épületében 1929 és 1945. között a Miskolcon élő bolgárok anyanyelvi iskolája és kápolnája működött.
Az intézményben március 3-án rendszeresen megemlékeznek Bulgária nemzeti ünnepéről, az ország török megszállás alóli felszabadulásának emléknapjáról. Az eseményen, bolgár hagyományok szerint, piros és fehér díszekkel a tavaszt is köszöntik az ünneplők.
A források szerint a bolgár naptári ünnepek közül a karácsony az egyik legnagyobb és szokásokban leggazdagabb ünnep. Karácsonyeste kötelező jelleggel ünnepi asztal készült, amely alá szalmát helyeztek. Az étrend is szigorúan meghatározott volt, kötelezően húsmentes - bab, rizs-zsel töltött savanyúkáposzta-levél, tökből készült édesség, osah (szárított gyümölcsökből készült kompót), főtt búza, bogovica nevű rétes és bor. Miskolcon a főtt búzából cukorral és dióval édesített kását készítettek (hasonlóan az asure nevű bolgár ételhez). A töltött káposztából sokat kellett készíteni, kicsiket és nagyokat is, s az asztalhoz ülve hagyományosan ez a köszöntés hangzott el: „ahány töltött káposzta van az asztalon, annyi bárány lesz tavasszal". Usahot a jó gyümölcstermés biztosítására készítettek.
A múltban az asztalra feltétlenül került búza is, és a búzaszemek közé diót raktak, ilyen alátétre helyezték el a gyertyákat, annyit, ahányan ültek az asztalnál. Az asztalnál imákat olvastak fel, és az ételt tömjénnel füstölték. Másutt cipót készítettek, amelyet kadenicának (füstöltkének) hívtak, s amelynek közepére egy lyukat fúrtak díszítésként villával. Karácsonytól kezdődött a három füstölt este ünnepe, az első karácsony estéje, a másik az újév előestéje, míg a harmadik az isteni eljövetel napja előtti este. Ezen ünnepekhez kapcsolódott a diójóslás szokása. Akik egészséges és fehér diót kaptak, azokról úgy tartották, hogy egész évben egészségesek lesznek, míg azok, akiknek fekete dió jutott, a jóslat halált és betegséget jelentett.
Minden étkezésnél a karácsonyi asztalon terítettek „Isten Apónak" is. Egész éjjel nem rakták el az asztalt, „nehogy elvesszen a termés". A karácsonyi ünnepek alatt a bolgár családokban hagyományosan fogadják a betlehemező magyar gyerekeket és a „kriszkindlisek"-et, akik egymás után járják a házakat. A gyerekeket pénzzel, cukorkával és dióval ajándékozzák meg. Karácsonykor kötelező a templomba járás is.
Sz. S.