Van mihez „visszanyúlni”, a történeti epizódok felidézésében, bemutatásában. A források szerint, a korábban is kalandos történetű vár fénykora I. Lajos király uralkodása alatt kezdődött, aki az 1360-as évektől mind gyakrabban fordult meg itt. Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette Diósgyőrt - átépíttette, korszerűsítette az erődítményt, sokszorosan tagolt védelmi gyűrűkkel. A tulajdonképpeni vár négyszögletes udvar köré épült, négy sarkán egy-egy csúcsos tetejű toronnyal.
A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták.
Fokozza a műemlék romantikáját a „királynék vára” - elnevezés is, mivel később, a magyar–lengyel perszonálunió megszűntével, a magyar királynék nyaralóhelye lett. 1526-ig összesen hat királyné - köztük Mátyás felesége, Beatrix - jegy-ajándékul kapott, vidéki rezidenciájaként szolgált.
A vár újabb kori, számottevő helyreállítása 1953-ban indult meg, de ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, majd 1960-tól a régészeti kutatások is megkezdődtek.
Lovász Emese nagy szerepet vállalt a feltárásokban, Czeglédy Ilona munkáját folytatva, a ’90-es évektől ő kutatja a vár titkait. Nevéhez fűződik egyebek mellett a vizesárok, a huszárvár és vár környékének a feltárása, legutóbb pedig a várfürdő környékén végzett ásatásokat.
Ezek ősszel fejeződtek be a területen, amelynek egy részén, a rekonstrukció keretében, a Lovagi tornák terét kívánják majd létrehozni. Az északi tribün tervezett helyszínén egy olyan kőépítmény maradványa került a felszínre, amely nagy valószínűséggel - egy középkori csatornarendszer részeként - a várárok vízszintjének szabályozásában játszhatott szerepet. Más érdekes leletekre is rábukkantak a fürdő nyugati oldalánál: egy 11-12. századi település földbe mélyített, kőkemencés házai, szemetesgödrei kerültek elő az ásatás során, bizonyítva, hogy az egykori váron és a pálos kolostoron kívül is volt élet Diósgyőrben.
Lovász Emese elmondta, korábban voltak fenntartásai, de a vár rekonstrukcióját ő is helyesli. A felújítási terveket rendkívül alapos művészettörténeti, régészeti előkészítő munkával dolgozták ki, és számára garanciát jelent a tervező építész személye is. – Nagyon időszerű a felújítás az állagmegóvás szempontjából is. A vár igen rossz állapotban van, félő, hogy helyrehozhatatlan károsodások érnék, ha nem alakítanák ki időben ezt a védőburkolatot – hangsúlyozta.
Többek között erről is bővebben olvashatnak a 2013-as Miskolci Kalendáriumban, keressék az újságárusoknál!
Sz. S.
A földszinti helyiségek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, az emeleten a lakosztályok voltak, valamint a 13×25 méter területű lovagterem, mely három oszloppal alátámasztott, kéthajós csarnok volt. Ennek építését már Nagy Lajos lánya, Mária uralkodása alatt fejezték be, aki akkor a vár birtokosa volt. A várat négy méter mély várárok vette körül, vizét meleg vizű források táplálták.
Fokozza a műemlék romantikáját a „királynék vára” - elnevezés is, mivel később, a magyar–lengyel perszonálunió megszűntével, a magyar királynék nyaralóhelye lett. 1526-ig összesen hat királyné - köztük Mátyás felesége, Beatrix - jegy-ajándékul kapott, vidéki rezidenciájaként szolgált.
A vár újabb kori, számottevő helyreállítása 1953-ban indult meg, de ekkor még csak az életveszélyesen romos részeket hozták rendbe, majd 1960-tól a régészeti kutatások is megkezdődtek.
Lovász Emese nagy szerepet vállalt a feltárásokban, Czeglédy Ilona munkáját folytatva, a ’90-es évektől ő kutatja a vár titkait. Nevéhez fűződik egyebek mellett a vizesárok, a huszárvár és vár környékének a feltárása, legutóbb pedig a várfürdő környékén végzett ásatásokat.
Ezek ősszel fejeződtek be a területen, amelynek egy részén, a rekonstrukció keretében, a Lovagi tornák terét kívánják majd létrehozni. Az északi tribün tervezett helyszínén egy olyan kőépítmény maradványa került a felszínre, amely nagy valószínűséggel - egy középkori csatornarendszer részeként - a várárok vízszintjének szabályozásában játszhatott szerepet. Más érdekes leletekre is rábukkantak a fürdő nyugati oldalánál: egy 11-12. századi település földbe mélyített, kőkemencés házai, szemetesgödrei kerültek elő az ásatás során, bizonyítva, hogy az egykori váron és a pálos kolostoron kívül is volt élet Diósgyőrben.
Lovász Emese elmondta, korábban voltak fenntartásai, de a vár rekonstrukcióját ő is helyesli. A felújítási terveket rendkívül alapos művészettörténeti, régészeti előkészítő munkával dolgozták ki, és számára garanciát jelent a tervező építész személye is. – Nagyon időszerű a felújítás az állagmegóvás szempontjából is. A vár igen rossz állapotban van, félő, hogy helyrehozhatatlan károsodások érnék, ha nem alakítanák ki időben ezt a védőburkolatot – hangsúlyozta.
Többek között erről is bővebben olvashatnak a 2013-as Miskolci Kalendáriumban, keressék az újságárusoknál!
Sz. S.