– Az ország humoristaként ismer, azonban te mindig hangsúlyozod, ha szóba kerül, magadat elsősorban nem annak tartod. Hogy is van ez?
– Valóban. A humor gyermekkori szerelmem. Hétfőnként akkoriban még nem volt műsor a tévében, így apámmal a rádiókabarét hallgattuk, mert akkor az volt a legjobb. Imádtam a műsort, a humort, Nagy-Bandót, a Markos-Nádas duót, Hofit, de hogy én azt csináljam, amit ők, még erre irányuló rejtett gondolatom sem volt. Az viszont óriási vágyam volt, hogy a rádiókabaréba mint munkatárs bekerüljek, és ez a főiskolai évek alatt meg is valósult, háttérembere lettem a műsornak, és az vagyok mai napig is, már 15 éve.
– És emellett jöttek más munkák…
– Igen, melyeket mind-mind a rádiókabaré szült. Először jött a Heti Hetesben a közönségszervezés, amire a Farkasházy kért meg, majd ugyanez a munka a Mónika show-ban is. Ez utóbbira, ha rákérdeznek, viccesen mindig azt szoktam mondani – mint a háborús bűnösök –, hogy parancsra tettem. Ám szakmaiságot tekintve azt is igen becsületesen megcsináltam. És a rádiókabaré után kért meg Fábry Sándor, hogy legye az asszisztense, hiszen már korábban is szerveztem neki fellépéseket.
– Hogyan jutottál el innen a fellépésekig?
– Fontos leszögezni, én tulajdonképpen média-háttérmunkás vagyok most is – egy stáb hasznos tagja. Állítólag én egy ilyen jó kedélyű, asztalnál „sztorizgatós” ember vagyok, de a fellépések annak a szerencsés véletlennek köszönhetők, hogy a főnököm rábeszélt arra, lépjek fel az akkor induló Dumaszínházban.
Ha kíváncsi, hogyan került Aranyosi Péter a Showder Klubba, honnan jönnek a történetei, melyik a miskolci törzshelye, mitől függ a „dumája”, és hogyan tűri a népszerűséget, keresse a Miskolci Kalendáriumot az újságárusoknál.
minap.hu
fotó: M. L.
– Valóban. A humor gyermekkori szerelmem. Hétfőnként akkoriban még nem volt műsor a tévében, így apámmal a rádiókabarét hallgattuk, mert akkor az volt a legjobb. Imádtam a műsort, a humort, Nagy-Bandót, a Markos-Nádas duót, Hofit, de hogy én azt csináljam, amit ők, még erre irányuló rejtett gondolatom sem volt. Az viszont óriási vágyam volt, hogy a rádiókabaréba mint munkatárs bekerüljek, és ez a főiskolai évek alatt meg is valósult, háttérembere lettem a műsornak, és az vagyok mai napig is, már 15 éve.
– És emellett jöttek más munkák…
– Igen, melyeket mind-mind a rádiókabaré szült. Először jött a Heti Hetesben a közönségszervezés, amire a Farkasházy kért meg, majd ugyanez a munka a Mónika show-ban is. Ez utóbbira, ha rákérdeznek, viccesen mindig azt szoktam mondani – mint a háborús bűnösök –, hogy parancsra tettem. Ám szakmaiságot tekintve azt is igen becsületesen megcsináltam. És a rádiókabaré után kért meg Fábry Sándor, hogy legye az asszisztense, hiszen már korábban is szerveztem neki fellépéseket.
– Hogyan jutottál el innen a fellépésekig?
– Fontos leszögezni, én tulajdonképpen média-háttérmunkás vagyok most is – egy stáb hasznos tagja. Állítólag én egy ilyen jó kedélyű, asztalnál „sztorizgatós” ember vagyok, de a fellépések annak a szerencsés véletlennek köszönhetők, hogy a főnököm rábeszélt arra, lépjek fel az akkor induló Dumaszínházban.
Ha kíváncsi, hogyan került Aranyosi Péter a Showder Klubba, honnan jönnek a történetei, melyik a miskolci törzshelye, mitől függ a „dumája”, és hogyan tűri a népszerűséget, keresse a Miskolci Kalendáriumot az újságárusoknál.
minap.hu
fotó: M. L.