Molnár Gáborné a megyei kórház traumatológiai osztályának égési részlegét vezeti. Az ózdi egészségügyi szakközépiskolában végzett, s már a kezdetektől tudta, az egészségügyben szeretne dolgozni.
– Mindig ebbe az irányba húzott a szívem. Szerettem volna emberekkel foglalkozni, segíteni. Dédnagymamám a századfordulón okleveles bába volt, családunk minden generációjában dolgozott valaki ezen a területen, a fiam mentőtiszt az Országos Mentőszolgálatnál – mesélte Molnár Gáborné, akinek ez az első munkahelye.
Harmincnyolc évvel ezelőtt került a kórházba. Kezdetben a baleseti sebészet női részlegén, majd a baleseti intenzíven dolgozott, a ’90-es évektől pedig az égési részlegen segít a betegeknek. Kiemelte, sokszor adódott a lehetőség, hogy munkahelyet, szakmát váltson, de a kollektíva mindig maradásra bírta.
– Az égésin hosszabb időt töltenek a betegek. Vannak, akikhez nem tudnak naponta látogatóba jönni, ezért mi segítünk a problémáikon, támogatjuk őket lelkileg. A munkatársaimmal nagyon jó együtt dolgozni, sok beteg gyógyulását viseljük a szívünkön. A lelki támogatás a legfontosabb – mondta, hozzátéve, hogy sajnos, arra jut manapság a legkevesebb idő. Ugyanakkor ez az ápolóknak is sokat jelent, ez az, ami itt tartja majdnem negyven éve.
Kiss J.
fotó: Mocsári L.