A Herman Ottó Múzeum régész-igazgatóhelyettese érdeklődésünkre elmondta, a konferenciát tavaly rendezték meg először, azzal a célzattal, hogy a szomszédos megyék és Kassa régészeit egy baráti beszélgetésre összehívva, megismerjék egymás eredményeit, kicseréljék tapasztalataikat. Már akkor is sokan voltak, idén – elmondása szerint – még nagyobb volt az érdeklődés, és még többen jelezték, eredményeikről be kívánnak számolni.
– Ez is mutatja, hogy rengeteg régészeti feltárás folyik a különböző beruházásokhoz kapcsolódóan – emelte ki a régész, hozzátéve, a feltárások mintegy 95 százaléka építkezések, útépítések, beruházások előtt történik. Ezt nevezik megelőző feltárásnak, kevésbé szép kifejezéssel élve, „mentesítik” a kulturális javaktól a beruházási területet.
A konferencia nemcsak a szűk szakmának szólt, mint Szörényi Gábor is kiemelte, annak van igazán értelme, ha a régészek nyitnak a társadalom felé, hiszen sokan csak azzal azonosítják a szakterületet, amit a kiállításokon látnak: a „végeredménnyel”, azaz a lelettel.
– Persze, meg kell mutatni a „titkokat”, de ki is kell szélesíteni a nagyközönség ismereteit erről a szakmáról. A régészet ott kezdődik, hogy különböző módszerekkel megtaláljuk a lelőhelyet. Ezt követően geodéziai felmérések következnek, majd jön a tényleges feltárás. A talált leleteket el kell tudnunk helyezni a földrajzi struktúrákban, majd következik az anyagi kultúra meghatározása. Ezek után kerül csak a lelet egy múzeumba, amit már a nagyközönség is megtekinthet – írta le röviden a régészeti feltárások menetét Szörényi Gábor András.
Ha már kiállítás és a szakma bemutatása: a régész-igazgatóhelyettes megemlítette, hogy a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében még november nyílt egy „oktató” minikiállítás, ahol az érdeklődők (elsősorban gyerekekre számítanak) megismerkedhetnek a régészszakma egészével. Azon túl, hogy kézbe foghatnak akár egy bronzkardot is, ábrák segítségével megismerhetik azt is, hogyan kerülnek elő az évszázados leletek a földből. Ezt, és a néprajzi testvérkiállítást a Kocsonyafesztivál alatt, minden órában tárlatvezetéssel tekinthetnek meg az érdeklődők.
A régész-igazgatóhelyettes kiemelte, az elmúlt húsz év a magyar régészet szempontjából fénykornak tekinthető, ekkora felületű feltárásokat ugyanis korábban nem lehetett végezni – az utóbbi év eredményeit összegezték a szerdai konferencián. Mint megtudtuk, kétféle régészeti feltárás van: a különböző projektekhez kapcsolódó megelőző feltárások, illetve az ún. tervásatások, melyek tudományos projektekhez kapcsolódnak. Előbbihez sorolható a most induló, a Miskolcot elkerülő út feltárása és a Felsőzsolca árvíz-mentesítéséhez kapcsolódó kutatások, a bükkábrányi bánya bővítése, feltárása pedig már évek óta tart. A tapolcai ásatás azonban már tervszerű, tudományos jellegű kutatás, de ide sorolhatjuk a Szentléleki pálos kolostor rehabilitációját is.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.
– Ez is mutatja, hogy rengeteg régészeti feltárás folyik a különböző beruházásokhoz kapcsolódóan – emelte ki a régész, hozzátéve, a feltárások mintegy 95 százaléka építkezések, útépítések, beruházások előtt történik. Ezt nevezik megelőző feltárásnak, kevésbé szép kifejezéssel élve, „mentesítik” a kulturális javaktól a beruházási területet.
A konferencia nemcsak a szűk szakmának szólt, mint Szörényi Gábor is kiemelte, annak van igazán értelme, ha a régészek nyitnak a társadalom felé, hiszen sokan csak azzal azonosítják a szakterületet, amit a kiállításokon látnak: a „végeredménnyel”, azaz a lelettel.
– Persze, meg kell mutatni a „titkokat”, de ki is kell szélesíteni a nagyközönség ismereteit erről a szakmáról. A régészet ott kezdődik, hogy különböző módszerekkel megtaláljuk a lelőhelyet. Ezt követően geodéziai felmérések következnek, majd jön a tényleges feltárás. A talált leleteket el kell tudnunk helyezni a földrajzi struktúrákban, majd következik az anyagi kultúra meghatározása. Ezek után kerül csak a lelet egy múzeumba, amit már a nagyközönség is megtekinthet – írta le röviden a régészeti feltárások menetét Szörényi Gábor András.
Ha már kiállítás és a szakma bemutatása: a régész-igazgatóhelyettes megemlítette, hogy a Herman Ottó Múzeum Papszer utcai épületében még november nyílt egy „oktató” minikiállítás, ahol az érdeklődők (elsősorban gyerekekre számítanak) megismerkedhetnek a régészszakma egészével. Azon túl, hogy kézbe foghatnak akár egy bronzkardot is, ábrák segítségével megismerhetik azt is, hogyan kerülnek elő az évszázados leletek a földből. Ezt, és a néprajzi testvérkiállítást a Kocsonyafesztivál alatt, minden órában tárlatvezetéssel tekinthetnek meg az érdeklődők.
A régész-igazgatóhelyettes kiemelte, az elmúlt húsz év a magyar régészet szempontjából fénykornak tekinthető, ekkora felületű feltárásokat ugyanis korábban nem lehetett végezni – az utóbbi év eredményeit összegezték a szerdai konferencián. Mint megtudtuk, kétféle régészeti feltárás van: a különböző projektekhez kapcsolódó megelőző feltárások, illetve az ún. tervásatások, melyek tudományos projektekhez kapcsolódnak. Előbbihez sorolható a most induló, a Miskolcot elkerülő út feltárása és a Felsőzsolca árvíz-mentesítéséhez kapcsolódó kutatások, a bükkábrányi bánya bővítése, feltárása pedig már évek óta tart. A tapolcai ásatás azonban már tervszerű, tudományos jellegű kutatás, de ide sorolhatjuk a Szentléleki pálos kolostor rehabilitációját is.
Kujan I.
fotó: Mocsári L.