Preview Image
Április elejéig látható a Miskolci Galéria Rákóczi-házában a Borsod 2050 című kiállítás, amely a múlt emlékének éltetése mellett a jövő lehetőségeit tárja az érdeklődők elé. A tárlat négy építészdoktorandusz elképzeléseit mutatja meg a miskolci és ózdi ipari területek lehetséges hasznosításával kapcsolatban. A DAM problémája, kérdése Miskolcon nem újkeletű, több szakmai fórumon is szóba került már a terület jövőjének kérdése. Ezúttal a tárlathoz kapcsolódva, több szempontot megvizsgálva, újra asztalhoz ülnek a téma iránt érdeklődők, hogy közösen találjanak az ipari örökséget őrző területnek „boldogabb jövőt”.
A műhelybeszélgetés-sorozat negyedik részének is a kiállítás helyszíne, a Rákóczi-ház Kondor-terme adott otthont. A csütörtöki találkozó témája pedig a városvezetés szemszögéből vizsgálta a lehetőségeket.
A miskolci városvezetés elképzelése a térség barnamezős területeinek jövőjéről, a gazdag ipari örökség szellemi, tárgyi értékeinek védelméről és hasznosításáról című beszélgetést Dobos Tímea, a Városháza szóvivője moderálta, aki elsőként a téma önkormányzati múltját ismertette. Mint mondta, 2011 februárjában a város vezetői bejárták a kohászat területét, s tárgyalásba kezdtek a területen működő cégekkel. – Kriza Ákos, a beszélgetéssorozat védnöke akkor kihangsúlyozta, ezt az ügyet rendezni kell, hiszen a Vasgyár Miskolc lelke, motorja volt sokáig.
Áprilisban egy szakmai fórum is indult a gyár sorsával kapcsolatban, majd 2012 novemberében egy nemzetközi konferencián tárta fel a város vezetése a problémát – szólt a bevezetőben Dobos Tímea, majd átadta a szót Pfliegler Péter alpolgármesternek, aki elsőként kijelentette: az az idő, ami volt, már nem fog eljönni újra, s lehet, hogy nem is kell.
– A Borsod 2050 kiállítás a múltat idézi fel, amiben a jövő lehetősége is benne van, s ez a legfontosabb. Akkora méretű gyáregység, mint ami volt, a mai gazdasági világban nem jöhet létre, de kisebb területen, kis egységek működhetnek – mondta.
Az alpolgármester szavaihoz kapcsolódóan Rostás László, Miskolc főépítésze megerősítette, hogy nem lehetséges, hogy egy, a múltban működő gyáregység létrejöjjön a területen. Kiemelte, hogy eddig is tettek már lépéseket a DIGÉP területén, ám egy időre a folyamat leállt, mert felröppent a hír, hogy egy nagy befektetőt érdekel a terület, ám mint kiderült, ez téves információ volt. A főépítész hangsúlyozta, hogy a gyár elzárkózott a várostól, pedig a párbeszéd fontos.
–160 hektár a terület, amelyet előkészítünk. Ez folyamatban van, habár nem látványos munka. A párbeszéd fontos, mert a törvény szerint nem építhető újra semmi. Jogilag meg van kötve a kéz, hiszen senki nem újíthat meg semmit. Ennek a beszélgetéssorozatnak a végén készül majd egy anyag, az elhangzott információk alapján, s akkor kiderül, mi az a cél, amivel mindenki egyetért. Ha azonban nem alakul ki egy megoldás képe gyorsan, akkor az épületek össze fognak omlani, vagy statikai okokból lebontják azokat – tette hozzá Rostás László.
– A barnamezős területek jövőjén is dolgozunk. 2008 óta van egy integrált városfejlesztési stratégia, amelyben jelentős helyet foglal el a barnamezős területek revitalizációja. A közös gondolkodás megkezdődött, amelyet a sorozat vége után is folytatnunk kell – ezt már Lengyel Katalin, a Miskolci Városfejlesztési Kft. ügyvezetője mondta el, a korábban elhangzottakhoz kapcsolódva. Az ügyvezető szólt egy készülő pályázatról is, amelyet márciusban adnak majd be, s amely érinti a téma központját alkotó területet is.
Szélyes Domokos, a MIK Zrt. vezérigazgatója ismertette a közönséggel a két éve létező karriertervezési munka részleteit, amely szerint a DAM a középtávú fejlesztési időszakú területek közé tartozik. Mint kiemelte, több funkcióra van szükség és realitás a tárgyalt területen, s hangsúlyozta, előbb ezeknek funkcióját kell kitalálni. – Miskolcon a munkahelyteremtés okoz problémát, ami rövid távú fejlesztés, ehhez pedig feltételeket kell teremteni – mondta, majd a Leánykollégiumot hozta fel példának, ahol a város döntött a funkcióváltásról, s így egy „A” kategóriás irodaház alakulhat ki, ami befektetőket hoz a városba, s munkahelyet teremt. Másik gondolatébresztő példaként az Avas szálló egykor impozáns épületét említette, amelyhez kapcsolódva elmondta, jelenleg pereskednek, hiszen más a tulajdonosa.
– Befektetőkkel, üzemeltetővel folytatunk tárgyalásokat, hogy más funkciót kaphasson az épület, hiszen nincs ma az országban egy olyan város sem, amelyben megvalósítható lenne az eredeti funkció. Nincs partner egy ekkora szálló megvalósításához. Hasonló a helyzet a DAM esetében is. Több funkciót kell találni, ám ehhez a tulajdonjogokat vissza kell szereznie a városnak – hangsúlyozta. A helyzet racionális megközelítése mellett Soós Attila, a Városgazdálkodási és üzemeltetési Bizottság elnöke az érzelmi oldalt említette. Mint mondta, sokan kötődnek érzelmi szállal a gyár területéhez. A probléma kulcsát a kölcsönös megértésben látja, hiszen „a jogszabályok és a magántulajdon miatt meg van kötve a kezünk. A területen élő cégekkel való tárgyalás során meg kell találni a közös nevezőt, mindkét részről.”
Pfiegler Péter az álláspontok megismerését követően kért szót újra. Az elhangzottakhoz hozzátette, a cél közös. – Közös gondolkodásra, kitartásra van szükség, hiszen a kormány tárgyalásokat folytat, amelynek eredményeként hazánk külső forrásból kap majd pénzt, aminek 60 százalékát kötelező lesz gazdaságfejlesztésre költeni, ez a kiút a recesszióból – hangsúlyozta, majd a közönség soraiból érkezett észrevételekre reagált. Tóth Lajos ugyanis véleményét kifejtve elmondta, három lehetőséget lát kiútként, ám ha az ötletek megvannak, újra össze kell ülni, hogy együtt beszéljék meg őket. A felszólaló felidézte a felszámolás idejét, majd elmondta, a kisvállalkozók felé volna javasolt fordulni.
Az alpolgármester reagálásában kiemelte, több lehetőség is felmerül a hasznosításra, de a szükséges méréseket sem tudják elvégezni, hiszen a területek más tulajdonában vannak.
–Az ipari park jó ötlet, mint ahogyan a Factory Sportaréna is, de több városban működik egy muzeológiai irányvonal is, ami bemutatja az ipari örökséget, hiszen ezek gyönyörűek, de egy területet, talajcserét követően, lakóparkként is lehetne működtetni. Funkcióötletek tehát vannak, de jelenleg bemenni sem tudunk, ha nem engednek be – emelte ki.
A beszélgetés folytatásában többen azon a véleményen voltak a közönség soraiból, hogy a funkciókhoz tulajdonosok is kellenek, ezért olyanokat kell keresni, akik szívesen jönnének ide – célcsoportként a kisvállalkozókat említették, de szó esett a jelenlegi tulajdonosokról is, akik között többek szerint nincs egyetértés a jövő ügyében, s amíg nem jutnak konszenzusra, nem lehet elindulni az úton.
A Borsod 2050 című kiállításhoz kapcsolódó műhelybeszélgetés-sorozat folytatásában, jövő héten, csütörtökön, szintén a Rákóczi-házban gyűlnek majd össze a téma iránt érdeklődők. Akkor A miskolci egyetem oktatóinak és hallgatóinak ajánlása a térség barnamezős területeinek értékesítésére, az egykor ott tevékenykedő ipari- és bányaüzemek szellemi, tárgyi hagyatékának védelmére és hasznosítására lesz a téma.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.