Szombaton, Csuli-találkozóval folytatódott a Miskolci Nemzeti Színház Évad drámája programsorozata. A miskolci teátrum idei évadának drámája, Móricz Zsigmond Úri muri című alkotása, amelynek egyik legfeledhetetlenebb karaktere Csörgheő Csuli. A Miskolci Nemzeti Színházban Keszég László vitte színre a Móricz-alkotást, amelyben Gáspár Tibor öltötte magára Csuli szerepét.
Miskolcon, szombaton az elmúlt évek Csulijai találkoztak, hiszen mint azt Keszég László kiemelte, Móricz szerencsére reneszánszát él, s az Úri murit az utóbbi években többször is bemutatták. Cserhalmi György Debrecenben, míg Stohl András a fővárosban formálta meg a figurát. A három színművész a miskolci nemzetiben találkozott, hogy szakmai pódiumbeszélgetést folytasson a szerepről, a móriczi világról, a mai világ Csörgheő Csuliairól, s magáról a „csulizmusról”.
A szerephez szorosan hozzátartozik a mulatság, az evés, ivás, ezért a program kezdeteként a színművészek szürkemarha-pörkölt főzésben mérték össze tudásukat, amelybe a húst a miskolci gulyából vásárolták. Gáspár Tibor kiemelte, ez élete első pörköltje, annak ellenére, hogy kedvenc étele.
– Mindig a sógorom készíti, én inkább a flekkent szoktam, bár most rákaptam a főzés ízére. Mellettem gyorsan készül a lecsó és a sült hús, de én pörköltet készítek, a magam komótos módján – emelte ki nevetve Gáspár Tibor, majd hozzátette, a pörköltöt lassan kell készíteni.
Mint mondta, profi szakács segíti a munkában, ám a döntés az ő kezében van. – Egy dologból nem engedek, sót csak a legvégén adunk hozzá, hiszen ez nem lecsó vagy sült hús, mint a kollégák üstjében – tette hozzá.
Stohl Andrást is lázasan készítette a maga pörköltjét, éppen arról egyeztetett, mikor kerüljön a bor az üstbe. – A főzés olyan, mint egy próbafolyamat. Amikor az elején összerakjuk a hozzávalókat, még jónak tűnik, az azonban, hogy mi lesz a végeredmény, a rotyogás során alakul ki. A próbák is ilyenek. Az elején még nagyon tehetségesek vagyunk mind, majd az idő és a próbaszám növekedése során alakul ki a végeredmény – mondta Stohl András.
Mint Keszég László hangsúlyozta, egy komolyan komolytalan esemény a Csuli-találkozó. A szakmai beszélgetés tehát fontos, központi szerepet kapott este. (A kész pörköltekből minden érdeklődő kapott egy tányérral, aki jegyet váltott az esti pódiumbeszélgetésre – a szerk.)
A beszélgetés születésnapi köszöntéssel kezdődött, hiszen Cserhalmi György múlt héten, míg Stohl András épp tegnap ünnepelte születésnapját. A két színész összesen 111 éves, ezért a malacfej-tortát ennyi gyertya világította meg.
A szakmai diskurzust Szőcs Artur moderálta, aki színészként feltűnik a miskolci Úri muriban. Stand up-jában mesélt nagyapjáról is, aki igazi Csuli volt. – Nem Csuli a főszereplő, bár Stohl a nemzetiben elérte, hogy az legyen – emelte ki, majd a színészekhez fordult, hogy a karakterről alkotott véleményükről faggassa őket.
Elsőként Stohl András kapott szót, aki kiemelte, édesapjáról szeretne beszélni, de inkább helyette pihenne még egy kicsit. Gáspár Tibor kijelentette, ő egész családjáról, a megyéről, az országról szeretne szólni. Csuli figurájával kapcsolatban elmondta, egy szeretni való gazember, aki a jelennek él, s nem törődik környezetével, ám ennek ellenére nagyszerű figura. – A családom, a környezetem tele van Csulikkal. Testvérem is játszotta a figurát, s nem véletlenül jutott a rendező eszébe. Ha valaki Csörgheő Csuli, akkor ő az, ahogyan én is. Mint született Csuli, méghozzá vérszerinti, nagyon örülök, hogy végre megtalált a szerep, s nem csupán Cserhalmi beugrójaként játszhattam – tette hozzá.
Cserhalmi György a Csuli-jelenséggel kapcsolatban elsőként kiemelte, hogy Móricz regénye egy nagyon fontos, elképesztő alkotás. Mindenkinek el kell olvasnia.
– Nagyon örülök, hogy Debrecenben a regényt állítottuk színre. Édesanyám azt mondta az előadás után: kikéri magának. Õ egészen másképp látja a darabot, mint én. Az én Úri murim az, amit Debrecenben csináltam, s meg is főztem. Amikor Csuli főz a tanyán, akkor azt nem engedtem másnak, könyörtelenül megfőztem a színpadon – mondta, majd hozzátette, a színészi kvalitástól függetlenül, az olvasmányélményt semmi sem múlhatja felül. Alapregénynek nevezte, amely sorsunkról, rólunk, emberekről szól.
A személyes pihenő befejeztével Stohl András is kifejtette véleményét. A kérdésre, milyen rokonságban áll Csörgheő Csulival, azt felelte: erről nem szeretne beszélni.
– Mindenki azt mondta, a szerepet rám szabták. Amikor elolvastam a művet, azt gondoltam, apukám volt ilyen. Õ már sajnos nem él, amikor Csulit játszom, neki szeretnék emléket állítani, egy jellegzetes mondatát bele is építettem a szerepbe – mesélte Stohl András.
A kötetlen szakmai beszélgetést közös vacsora zárta, ahol a Kamaraszínházat megtöltő közönség értékelte a színészek főztjét, majd az estet prímásverseny és igazi, móriczi mulatság zárta, ahol a színművészek döntötték el, az öt borsodi prímás közül ki a legjobb.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.
Miskolcon, szombaton az elmúlt évek Csulijai találkoztak, hiszen mint azt Keszég László kiemelte, Móricz szerencsére reneszánszát él, s az Úri murit az utóbbi években többször is bemutatták. Cserhalmi György Debrecenben, míg Stohl András a fővárosban formálta meg a figurát. A három színművész a miskolci nemzetiben találkozott, hogy szakmai pódiumbeszélgetést folytasson a szerepről, a móriczi világról, a mai világ Csörgheő Csuliairól, s magáról a „csulizmusról”.
A szerephez szorosan hozzátartozik a mulatság, az evés, ivás, ezért a program kezdeteként a színművészek szürkemarha-pörkölt főzésben mérték össze tudásukat, amelybe a húst a miskolci gulyából vásárolták. Gáspár Tibor kiemelte, ez élete első pörköltje, annak ellenére, hogy kedvenc étele.
– Mindig a sógorom készíti, én inkább a flekkent szoktam, bár most rákaptam a főzés ízére. Mellettem gyorsan készül a lecsó és a sült hús, de én pörköltet készítek, a magam komótos módján – emelte ki nevetve Gáspár Tibor, majd hozzátette, a pörköltöt lassan kell készíteni.
Mint mondta, profi szakács segíti a munkában, ám a döntés az ő kezében van. – Egy dologból nem engedek, sót csak a legvégén adunk hozzá, hiszen ez nem lecsó vagy sült hús, mint a kollégák üstjében – tette hozzá.
Stohl Andrást is lázasan készítette a maga pörköltjét, éppen arról egyeztetett, mikor kerüljön a bor az üstbe. – A főzés olyan, mint egy próbafolyamat. Amikor az elején összerakjuk a hozzávalókat, még jónak tűnik, az azonban, hogy mi lesz a végeredmény, a rotyogás során alakul ki. A próbák is ilyenek. Az elején még nagyon tehetségesek vagyunk mind, majd az idő és a próbaszám növekedése során alakul ki a végeredmény – mondta Stohl András.
Mint Keszég László hangsúlyozta, egy komolyan komolytalan esemény a Csuli-találkozó. A szakmai beszélgetés tehát fontos, központi szerepet kapott este. (A kész pörköltekből minden érdeklődő kapott egy tányérral, aki jegyet váltott az esti pódiumbeszélgetésre – a szerk.)
A beszélgetés születésnapi köszöntéssel kezdődött, hiszen Cserhalmi György múlt héten, míg Stohl András épp tegnap ünnepelte születésnapját. A két színész összesen 111 éves, ezért a malacfej-tortát ennyi gyertya világította meg.
A szakmai diskurzust Szőcs Artur moderálta, aki színészként feltűnik a miskolci Úri muriban. Stand up-jában mesélt nagyapjáról is, aki igazi Csuli volt. – Nem Csuli a főszereplő, bár Stohl a nemzetiben elérte, hogy az legyen – emelte ki, majd a színészekhez fordult, hogy a karakterről alkotott véleményükről faggassa őket.
Elsőként Stohl András kapott szót, aki kiemelte, édesapjáról szeretne beszélni, de inkább helyette pihenne még egy kicsit. Gáspár Tibor kijelentette, ő egész családjáról, a megyéről, az országról szeretne szólni. Csuli figurájával kapcsolatban elmondta, egy szeretni való gazember, aki a jelennek él, s nem törődik környezetével, ám ennek ellenére nagyszerű figura. – A családom, a környezetem tele van Csulikkal. Testvérem is játszotta a figurát, s nem véletlenül jutott a rendező eszébe. Ha valaki Csörgheő Csuli, akkor ő az, ahogyan én is. Mint született Csuli, méghozzá vérszerinti, nagyon örülök, hogy végre megtalált a szerep, s nem csupán Cserhalmi beugrójaként játszhattam – tette hozzá.
Cserhalmi György a Csuli-jelenséggel kapcsolatban elsőként kiemelte, hogy Móricz regénye egy nagyon fontos, elképesztő alkotás. Mindenkinek el kell olvasnia.
– Nagyon örülök, hogy Debrecenben a regényt állítottuk színre. Édesanyám azt mondta az előadás után: kikéri magának. Õ egészen másképp látja a darabot, mint én. Az én Úri murim az, amit Debrecenben csináltam, s meg is főztem. Amikor Csuli főz a tanyán, akkor azt nem engedtem másnak, könyörtelenül megfőztem a színpadon – mondta, majd hozzátette, a színészi kvalitástól függetlenül, az olvasmányélményt semmi sem múlhatja felül. Alapregénynek nevezte, amely sorsunkról, rólunk, emberekről szól.
A személyes pihenő befejeztével Stohl András is kifejtette véleményét. A kérdésre, milyen rokonságban áll Csörgheő Csulival, azt felelte: erről nem szeretne beszélni.
– Mindenki azt mondta, a szerepet rám szabták. Amikor elolvastam a művet, azt gondoltam, apukám volt ilyen. Õ már sajnos nem él, amikor Csulit játszom, neki szeretnék emléket állítani, egy jellegzetes mondatát bele is építettem a szerepbe – mesélte Stohl András.
A kötetlen szakmai beszélgetést közös vacsora zárta, ahol a Kamaraszínházat megtöltő közönség értékelte a színészek főztjét, majd az estet prímásverseny és igazi, móriczi mulatság zárta, ahol a színművészek döntötték el, az öt borsodi prímás közül ki a legjobb.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.