Kesselyák Gergely élete első operáját a Miskolci Nemzeti Színházban rendezte, 2001-ben, majd egy évvel később újra itt megmutatta rendezői kvalitásait.
– Életem első operarendezése Miskolchoz köt. Ez volt a Rigoletto, majd egy évvel később a Szerelmi bájit. Elsősorban azonban karmester vagyok, és az is szeretnék maradni. A rendezés egyfajta kitekintés, szakmai hobbi, továbbképzés, a látókör tágítása – mondta Kesselyák Gergely, majd hozzátette, egy jó karmester tisztában van a rendezői szempontokkal, ám miután saját bőrén tapasztalja azokat, másképp vezényel.
A karmestert a teátrum vezetése kérte fel, hogy az évad operáját rendezze meg. Kesselyák Gergely pedig örült a megkeresésnek. Annak, hogy újra Miskolcon, kőszínházban rendezhet, s a Nabuccot választotta az évad operájának, mert az általa oratóriumoperának nevezett alkotás a műfaj új oldalát mutatja meg a miskolciaknak.
– Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen ez a színház, a város szakmai otthonom, szülőhazám. Véleményem szerint az ország legjobban működő teátruma. Az volt 2001-ben, s az ma is. Szeretek visszatérni, újra kőszínházban rendezni, hiszen régóta a szegedi szabadtérin dolgozom. Opera tekintetében nincs új a nap alatt, ám visszatekintve az elmúlt 20 évre, hiányoznak a nagy kórusoperák. Volt itt Miskolcon Carmen, Parasztbecsület, de olyan darab, ahol a kórus dramaturgiailag meghatározó szerepet tölt be, nem. A Nabucco pedig ilyen. Verdi zenéje monumentális. Korai műve, ezért többször fordul elő benne, hogy a cselekményben nem történik semmi. Megfagy a jelenet, s a szereplők festményszerűen énekelnek érzéseikről – emelte ki Kesselyák Gergely.
A teátrumban bemutatott Nabucco a miskolci évadot követően is tovább él, hiszen mint a rendező, karmester elárulta, a következő évadban, Debrecenben láthatja majd a közönség.
– A miskolci színháznak viszonylag kis létszámú a kórus. Működik több kórus is a városban, ám nincs olyan kultúrája, mint Debrecenben. Az ottani színház kórusa közreműködik az előadásban, mert úgy alakult az évaduk, hogy kevés munkájuk van. Emellett a kórusért cserébe a debreceni teátrum megvette az operát, így a miskolci 20 bemutatót követően, a következő évadban, közel 16 alkalommal láthatja majd ott a közönség, ahol a miskolci kórus segíti majd a debrecenit – emelte ki a rendező.
Az előadás különlegességével kapcsolatban hangsúlyozta, második Nabucco rendezése ez, hiszen Szegeden, szabadtéren már színre vitte, a karmesteri pálcát pedig 7. alkalommal tartja a kezében a különleges Verdi művet vezényelve. Mint mondta, minden rendezés más, s akkor érdemes munkát és pénzt belefektetni, ha olyat mond az előadás, amit még más nem.
– Ez lehet egy apró nüánsz, esetleg más nézőpont. Örök vita azonban, hogy mennyire kell megfejteni egy darabot. Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy csupán a néző elé kell tárni a művet. Ha olyan sikerdarabról van szó, mint a Nabuccoról, akkor is felmerül ez, hiszen ha egy gyermek először látja, akkor „joga” van hozzá, hogy úgy lássa, ahogyan meg van írva. Másik oldalról nézve pedig, létezik a film, a színháznak pedig az a dolga, hogy költészetét mutassa be. Nem rugaszkodtam el a rendezés során. Azt szerettem volna megmutatni, ami le van írva, csupán más kifejezőeszközt választottam, hiszen a színpadon az eredeti díszlet nem férne el – tette hozzá.
A Nabucco legfontosabb üzeneteként a hitet emelte ki Kesselyák Gergely. Azt, ahogyan az emberiség megtalálja az Istenhez vezető utat, akár a kozmosz további útjára tér egy olyan korszakváltáskor, mikor az értékrendek felborulnak.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.
– Életem első operarendezése Miskolchoz köt. Ez volt a Rigoletto, majd egy évvel később a Szerelmi bájit. Elsősorban azonban karmester vagyok, és az is szeretnék maradni. A rendezés egyfajta kitekintés, szakmai hobbi, továbbképzés, a látókör tágítása – mondta Kesselyák Gergely, majd hozzátette, egy jó karmester tisztában van a rendezői szempontokkal, ám miután saját bőrén tapasztalja azokat, másképp vezényel.
A karmestert a teátrum vezetése kérte fel, hogy az évad operáját rendezze meg. Kesselyák Gergely pedig örült a megkeresésnek. Annak, hogy újra Miskolcon, kőszínházban rendezhet, s a Nabuccot választotta az évad operájának, mert az általa oratóriumoperának nevezett alkotás a műfaj új oldalát mutatja meg a miskolciaknak.
– Nagyon örültem a felkérésnek, hiszen ez a színház, a város szakmai otthonom, szülőhazám. Véleményem szerint az ország legjobban működő teátruma. Az volt 2001-ben, s az ma is. Szeretek visszatérni, újra kőszínházban rendezni, hiszen régóta a szegedi szabadtérin dolgozom. Opera tekintetében nincs új a nap alatt, ám visszatekintve az elmúlt 20 évre, hiányoznak a nagy kórusoperák. Volt itt Miskolcon Carmen, Parasztbecsület, de olyan darab, ahol a kórus dramaturgiailag meghatározó szerepet tölt be, nem. A Nabucco pedig ilyen. Verdi zenéje monumentális. Korai műve, ezért többször fordul elő benne, hogy a cselekményben nem történik semmi. Megfagy a jelenet, s a szereplők festményszerűen énekelnek érzéseikről – emelte ki Kesselyák Gergely.A teátrumban bemutatott Nabucco a miskolci évadot követően is tovább él, hiszen mint a rendező, karmester elárulta, a következő évadban, Debrecenben láthatja majd a közönség.
– A miskolci színháznak viszonylag kis létszámú a kórus. Működik több kórus is a városban, ám nincs olyan kultúrája, mint Debrecenben. Az ottani színház kórusa közreműködik az előadásban, mert úgy alakult az évaduk, hogy kevés munkájuk van. Emellett a kórusért cserébe a debreceni teátrum megvette az operát, így a miskolci 20 bemutatót követően, a következő évadban, közel 16 alkalommal láthatja majd ott a közönség, ahol a miskolci kórus segíti majd a debrecenit – emelte ki a rendező.
Az előadás különlegességével kapcsolatban hangsúlyozta, második Nabucco rendezése ez, hiszen Szegeden, szabadtéren már színre vitte, a karmesteri pálcát pedig 7. alkalommal tartja a kezében a különleges Verdi művet vezényelve. Mint mondta, minden rendezés más, s akkor érdemes munkát és pénzt belefektetni, ha olyat mond az előadás, amit még más nem.
– Ez lehet egy apró nüánsz, esetleg más nézőpont. Örök vita azonban, hogy mennyire kell megfejteni egy darabot. Vannak, akik azon a véleményen vannak, hogy csupán a néző elé kell tárni a művet. Ha olyan sikerdarabról van szó, mint a Nabuccoról, akkor is felmerül ez, hiszen ha egy gyermek először látja, akkor „joga” van hozzá, hogy úgy lássa, ahogyan meg van írva. Másik oldalról nézve pedig, létezik a film, a színháznak pedig az a dolga, hogy költészetét mutassa be. Nem rugaszkodtam el a rendezés során. Azt szerettem volna megmutatni, ami le van írva, csupán más kifejezőeszközt választottam, hiszen a színpadon az eredeti díszlet nem férne el – tette hozzá.
A Nabucco legfontosabb üzeneteként a hitet emelte ki Kesselyák Gergely. Azt, ahogyan az emberiség megtalálja az Istenhez vezető utat, akár a kozmosz további útjára tér egy olyan korszakváltáskor, mikor az értékrendek felborulnak.
Kiss J.
Fotó: Mocsári L.