Február 25. – egy nap, amikor tízezrek emlékeznek meg hazánkban a kommunizmus áldozatairól. Az emléknap időpontja arra utal, hogy 1947-ben ezen a napon tartóztatták le, majd hurcolták a Szovjetunióba a megszálló hatóságok Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát – holott a politikust, országgyűlési képviselőként, védte mentelmi joga. Az akció a kommunistáktól még távolságot tartó erők megfélemlítését szolgálta, egyben megnyitotta az utat Nagy Ferenc miniszterelnök májusi eltávolítása előtt.
– 1947-ben, az úgynevezett fordulat évében ezen a napon szűnt meg a jogállamiság Magyarországon – kezdte a beszédét a kiállítás-megnyitón Székely András, aki korábban mintegy 30 évig dolgozott a Kós Károly Szakközépiskola és Szakiskolában, ebből 15 éven át igazgatóként. – A kommunizmusnak világszerte mintegy 50 millió ember esett áldozatul 1917-től. Több tízezer ember mellett szüleim, nagyszüleim számára is életük szomorú, fájdalmas része volt ez az időszak. Hamar világossá vált mindenki előtt, hogy a felszabadulás puszta illúzió csupán.
Visszaemlékezett, az ’50-es évek nyomoráról csak családon belül beszélgettek korábban. A szülei elszenvedői voltak az ’50-es évek viszontagságainak, személyes „élményként” őrzik tehát a megpróbáltatások terhét. – A mai gyerekeknek legfeljebb a nagyszüleik mesélnek olykor-olykor a vészkorszakról. Talán majd 50 év múlva a nemzeti, kollektív emlékezet a történelem része lesz, addig azonban nagyon fontos, hogy a folyamatosságot megtartsuk, a nagyszülők átadják tapasztalataikat és ismereteiket a családjuknak, így egészítve ki a társadalom eddigi ismereteit.
Székely András a kiállítás megnyitóján tartott beszédében egy rövid történelmi áttekintést adott a korról, külön kitérve a ’40-es évek vége, ’50-es évek eleje társadalmi, gazdasági és politikai vetületeire. Megemlékezett beszédében arról is, hogyan hurcolták el őt és családját a hortobágyi kényszermunka-táborokba. Rámutatott, a „múlt sokáig érzelmileg is kísértett” életükben, nem múltak el nyomtalanul az átélt szenvedések.
– Büszke vagyok az iskolára, hogy itt is megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól. Úgy gondolom, nem felejthetjük el az igazságtalanságot és a jogtiprást – zárta megnyitó beszédét az iskola korábbi igazgatója.
Kocsis István, a Kós szakközépiskola jelenlegi vezetője kiemelte, ’89 óta lehetőségeik szerint minden évben megszervezték az iskolában a Kommunizmus áldozatainak emléknapját, mivel véleménye szerint is feltétlenül fontos felhívni az akkori borzalmakra a diákok figyelmét. Hozzátette, az iskola több oldalról is kötődik a szörnyű eseményekhez, van olyan pedagógus például, akinek az édesapját az ’56. utáni megtorlásokban kivégezték.
Glonczy Károly szakközépiskolás diák elmondta, ismeretei szerint több millió embert elhurcoltak a kommunizmus évei alatt, Miskolcról is rengeteg embert elvittek. Zsidek Bence történelmi ismeretei alapján elmondta, a világháború végén bevonultak a szovjetek, majd hamarosan kiépítették a diktatúrát, Rákosi Mátyás bevezette a személyi kultuszt, eltörölték a szabad szavazati jogot.
A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban – azóta is minden évben tartanak emlékünnepségeket, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia kötet, melynek szerzői levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millió főre teszik a kommunizmus áldozatainak számát.
A miskolci megemlékezések folytatódnak, február 26-án, kedden a Fráter György Katolikus Gimnáziumban Molnár Péter, a KDNP miskolci elnök-frakcióvezetője osztja meg megemlékező gondolatait a résztvevőkkel, majd a cikkünkben szereplő Székely András nyugalmazott iskolaigazgatóval, egykori hortobágyi kitelepítettel beszélget Hollósy András riporter. A programban zenés irodalmi műsor is szerepel az Éltető Lélek Irodalmi Kör előadásában.
Kujan I.
fotó: F. Kaderják Csilla
– 1947-ben, az úgynevezett fordulat évében ezen a napon szűnt meg a jogállamiság Magyarországon – kezdte a beszédét a kiállítás-megnyitón Székely András, aki korábban mintegy 30 évig dolgozott a Kós Károly Szakközépiskola és Szakiskolában, ebből 15 éven át igazgatóként. – A kommunizmusnak világszerte mintegy 50 millió ember esett áldozatul 1917-től. Több tízezer ember mellett szüleim, nagyszüleim számára is életük szomorú, fájdalmas része volt ez az időszak. Hamar világossá vált mindenki előtt, hogy a felszabadulás puszta illúzió csupán.
Visszaemlékezett, az ’50-es évek nyomoráról csak családon belül beszélgettek korábban. A szülei elszenvedői voltak az ’50-es évek viszontagságainak, személyes „élményként” őrzik tehát a megpróbáltatások terhét. – A mai gyerekeknek legfeljebb a nagyszüleik mesélnek olykor-olykor a vészkorszakról. Talán majd 50 év múlva a nemzeti, kollektív emlékezet a történelem része lesz, addig azonban nagyon fontos, hogy a folyamatosságot megtartsuk, a nagyszülők átadják tapasztalataikat és ismereteiket a családjuknak, így egészítve ki a társadalom eddigi ismereteit.
Székely András a kiállítás megnyitóján tartott beszédében egy rövid történelmi áttekintést adott a korról, külön kitérve a ’40-es évek vége, ’50-es évek eleje társadalmi, gazdasági és politikai vetületeire. Megemlékezett beszédében arról is, hogyan hurcolták el őt és családját a hortobágyi kényszermunka-táborokba. Rámutatott, a „múlt sokáig érzelmileg is kísértett” életükben, nem múltak el nyomtalanul az átélt szenvedések.
– Büszke vagyok az iskolára, hogy itt is megemlékeznek a kommunizmus áldozatairól. Úgy gondolom, nem felejthetjük el az igazságtalanságot és a jogtiprást – zárta megnyitó beszédét az iskola korábbi igazgatója.
Kocsis István, a Kós szakközépiskola jelenlegi vezetője kiemelte, ’89 óta lehetőségeik szerint minden évben megszervezték az iskolában a Kommunizmus áldozatainak emléknapját, mivel véleménye szerint is feltétlenül fontos felhívni az akkori borzalmakra a diákok figyelmét. Hozzátette, az iskola több oldalról is kötődik a szörnyű eseményekhez, van olyan pedagógus például, akinek az édesapját az ’56. utáni megtorlásokban kivégezték.
Glonczy Károly szakközépiskolás diák elmondta, ismeretei szerint több millió embert elhurcoltak a kommunizmus évei alatt, Miskolcról is rengeteg embert elvittek. Zsidek Bence történelmi ismeretei alapján elmondta, a világháború végén bevonultak a szovjetek, majd hamarosan kiépítették a diktatúrát, Rákosi Mátyás bevezette a személyi kultuszt, eltörölték a szabad szavazati jogot.
A kommunizmus áldozatairól először 2001. február 25-én emlékeztek meg az Országgyűlésben és az ország középiskoláiban – azóta is minden évben tartanak emlékünnepségeket, emlékeztetőként és figyelmeztetőként a korszak történéseire és a tanulságok levonására. A kommunizmus fekete könyve címen jelent meg egy francia kötet, melynek szerzői levéltári kutatások és becslések alapján 80-100 millió főre teszik a kommunizmus áldozatainak számát.
A miskolci megemlékezések folytatódnak, február 26-án, kedden a Fráter György Katolikus Gimnáziumban Molnár Péter, a KDNP miskolci elnök-frakcióvezetője osztja meg megemlékező gondolatait a résztvevőkkel, majd a cikkünkben szereplő Székely András nyugalmazott iskolaigazgatóval, egykori hortobágyi kitelepítettel beszélget Hollósy András riporter. A programban zenés irodalmi műsor is szerepel az Éltető Lélek Irodalmi Kör előadásában.
Kujan I.
fotó: F. Kaderják Csilla