„ÁRKUS, BORSÓS, BORZAS, emlékezzünk!” – skandálták együtt a keddi megemlékezésen összegyűltek – köztük Pfliegler Péter alpolgármester, Sebestyén László (Fidesz-KDNP) országgyűlési képviselő, Lóczi Tamás, a megemlékezésnek helyet adó gimnázium igazgatója, valamint a szervezők képviseletében Molnár Péter, a KDNP miskolci elnök-frakcióvezetője – a Hortobágyi imádság sorait, melyekben a tizenkét munkatábornak helyet adó települések nevei szerepeltek. Az imádságot az Éltető Lélek Irodalmi Kör tagjai olvasták fel, irodalmi műsorukkal kezdődött a megemlékezés.
Preview Image
Romhányiné Papp Mária énekelt, mellette szerepelt Csáti Ersók Károly, Gulyásné Vastag Irén, Hortai Rita, Kardos Katalin és Kocsisné Heiler Éva. A zenét Romhányi Róbert állította össze, és ő adta a zenei kíséretet is. A műsort Máger Ágnes rendezte.
Az irodalmi összeállítást Molnár Péter megemlékező gondolatai követték. Mint mondta, a miskolci kereszténydemokraták úgy gondolják, hogy a Kommunizmus áldozatainak emléknapján ne csak az iskolákban emlékezzenek meg, hanem a közéletben is. Emlékeztetett, 2011-ben az a 95 éves bencés szerzetes, Olofsson Placid volt a vendégük, aki megjárta a szovjet gulagot, tavaly pedig Kuklay Antal atya tette tiszteletét a megemlékezésen. Õt 1958-ban ítélték börtönre, majd szabadulása után hosszú időre a papi szolgálattól is eltiltották.
– Úgy gondoljuk, hogy nagyon fontos megemlékezni a kommunizmus rémtetteiről, melyeket egy ún. fekete könyvben foglaltak össze. Itt olvasható, hogy világszerte több mint 100 millióan estek áldozatul ennek az ideológiának, ez példátlan. Úgy gondoljuk, az Isten- és emberellenes ideológia rémtetteinek nem szabad a feledés homályába merülniük – emelte ki Molnár Péter, sajnálattal jegyezte meg ugyanakkor, hogy nem történt meg a kommunizmus „nürnbergi pere”, azaz nem vonták felelősségre és nem számoltatták el a bűnösöket.
– Kilenc éves voltam azon az 1952. júniusi napon, amikor éjjel teherautóra pakoltak sok száz miskolci családot, köztük a családomat és engem is – emlékezett Székely András nyugalmazott iskolaigazgató a kommunista terror egyik eseményére, a hortobágyi kitelepítésekre, aki – bár még gyermek volt a vészterhes időkben –, töredékekre azóta is emlékszik az utazásról és a mintegy másfél évig tartó megpróbáltatásokról a borsós-tanyai kényszermunkatáborban.
Emlékezett, édesapja cetliket dobált ki a marhavagonból az itthon maradottak értesítésére, majd megérkezéskor juhhodályokban helyezték el a miskolci családokat. Vaságyakon kellett aludniuk, két személynek egy ágyon, így nem is csoda, hogy gyorsan terjedt a táborokban a rossz higiénés körülmények miatt kitört vérhasjárvány.
A Kommunizmus áldozatainak emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen Hollósy András riporter beszélgetett a kényszermunkatábort megjárt, nyugalmazott iskolaigazgatóval, aki az átélt borzalmakról beszélt az eseményen megjelentek előtt.
