Magyar bajnok és kétszeres kupagyőztes a két hazai kézilabda-hatalom egyike, a Pick Szeged több mint 75-szörös válogatott balszélsője. Maga sem tudja ugyanis pontosan, hányszor húzhatta magára a felnőtt válogatott címeres mezét, a statisztikák is eltérőek, de egy biztos, 75. pályára lépése alkalmából már megkapta az emlékplakettet. A 2012-es londoni olimpián csodát tevő, negyedik helyet elért csapat tagja, Vadkerti Attila szerdán a Montovay Péter irányította Miskolc Városi Sportiskola NB II észak-keleti csoportjában szereplő csapatával edzett a Herman Ottó Gimnázium tornacsarnokában.
– Minek köszönhetjük az illusztris vendég látogatását?
– A szabadidőmnek a nagy részét itt szoktam tölteni, ha pihenőt kapunk a válogatottól vagy a klubtól, hiszen a feleségem miskolci. Szegeden kosárlabdázott, és ott ismerkedtünk meg tíz évvel ezelőtt, ebből lett házasság, gyerek, igazi sportszerelem (nevet). Általa minden szünetben ide szoktam jönni. Most, hogy sajnos véget ért Bajnokok Ligája-szereplésünk (a Szegedet a lengyel Kielce búcsúztatta a nyolcaddöntőben – a szerző), és a magyar bajnokság lebonyolítása magában hordozza azt a furcsaságot, hogy több csapatnak pihenője van, és a válogatott is a csütörtöki, horvátok elleni Európa-bajnoki selejtezőre készül, a mestertől mi is megkaptuk a hétből hátralévő időt. A nemzeti csapattal húsvéthétfőn kezdjük a felkészülést, viszont szerintem egy válogatott mérkőzés előtt, sőt egyébként sem szerencsés kihagyni ennyi időt edzés nélkül, így megkértem sógoromat, Lódi Gábort, a Miskolc Városi Diáksport Szövetség elnökét – mint mondtam, sportos a család –, keressen nekem edzéslehetőséget, ahogy korábban a Diósgyőri Kézilabda Clubnál. Körbeérdeklődött, és mondta, hogy Montovay Péter és az MVSI befogad, aminek nagyon örültem, mert mozogni akartam. A miskolci sportéletben amúgy is gyakran részt veszek, mert apósom pedig DVTK vonalon mozgott. Ha nem szegedi sportcsapatról van szó, akkor DVTK, Miskolci Jegesmedvék, és most már azt mondhatom, hogy ha nem Pick, akkor MVSI, akik a hétvégén rangadót játszanak a Nádudvar ellen.
– Milyen volt maga az edzés?
– Elfáradtam rendesen, mert nekünk más a ritmus, a mérkőzés tulajdonképpen az edzésünk, ilyen futómunkát tréningen nem végzünk. Nagyon jól esett utólag a mozgás. Ezt szerettem volna, labdás munkát, mert futni, konditerembe el tudok járni egyedül is.
– És hogy mozogtak a srácok?
– Tegnap este gondolkoztam ezen, és mondtam is a feleségemnek, hogy volt jó pár olyan megmozdulás, amit az én csapatomban is szívesen vennék. Szélsőként érzékenyebb vagyok a szélsőjátékra, és volt olyan sztiuáció, hogy a jobb átlövő kilőtte a bal szélre a labdát, én meg csak néztem és csodálkoztam, mert még mi sem játsszuk ezt a variációt, hiszen más a játékstílus, a lövőink inkább szeretnek gólt lőni, mint leadni a szélre a játékszert. Talán itt kéne kézilabdáznom, és akkor többet lennék játékban… Mondta Péter (Montovay Péter, az MVSI edzője – a szerző), hogy ne várjak sokat, mert ez egy NB II-es csapat, de megmondom őszintén, minden hízelgés nélkül, hogy voltak olyan pillanatok – a szakmai részletekbe most nem mennék bele –, hogy nagyon jó érzés töltött el. Pazar megoldások, cunder – ez utóbbit még én sem merem, mert ügyetlen vagyok hozzá.
– Mit tanácsolhat egy Vadkerti Attila szintű játékos a fiataloknak?
– Látva a játékosokat, volt, hogy csak én szuszogtam az edzés alatt, tehát jó erőben vannak, viszont beszélgetni kevés időnk volt. Most már van Miskolcon csapatom, ezúton kívánok nekik sok sikert a hétvégi rangadóhoz. Amikor tanácsot adtam valakinek, azonnal elfogadta, és ez engem is jó érzéssel töltött el.
– Van előttük pozitív példa, hiszen pont a posztodon játszik a miskolci Németh Tamás, aki korábban megfordult az NB I-es Győrben és Ferencvárosban, jelenleg Franciaországban játszik, vagy ellenfélként minden bizonnyal találkoztál már a fiatal jobb szélsővel, a Tatabányában játszó Pásztor Ákossal, aki ugyancsak diósgyőri nevelés.
– Tudom, persze, múltkor együtt mentünk vissza Miskolcról.
– Befuthat egy, a tiédhez hasonló karriert?
– Igen! Nagyon nagy tehetségnek tartom. A válogatott furcsa kérdés, mert több nemzet fiatalít, viszont a mi mesterünk a fokozatosság híve. Talán a 2016-os Rio de Janeiro-i olimpia után jöhetnek a fiatalok. A potenciális utánpótlás között Mocsai Lajos említette Ákost is, viszont kell még neki, nekik egy-két év, hogy szépen lassan beépüljenek a válogatottba, például felkészülési tornák során. Egyébként még fiatal, mindössze 22 éves, ráér.
– Most viszont menned kell.
– Igen, kupadöntőt játszanak a Jegesmedvék.
– Tíz év múlva elképzelhető, hogy az MVSI-hez jössz levezetni?
– Tíz? Három-négy, Rio után…
Vadkerti Attila természetesen tagja a válogatott Horvátország elleni Európa-bajnoki selejtezőkre kihirdetett 18 fős keretének. Mocsai Lajos legénysége az első találkozót április 4-én játssza Slavko Golu¾a együttese ellen a Veszprém Arénában, majd két nappal később Zágrábban találkozik a két csapat.
Az MVSI pedig szombat délután 3 órától a Nádudvart fogadja az egyetemi körcsarnokban az NB II észak-keleti csoportjának 17. fordulójában.
Soós Péter
fotó: pickhandball.hu
– Minek köszönhetjük az illusztris vendég látogatását?
– A szabadidőmnek a nagy részét itt szoktam tölteni, ha pihenőt kapunk a válogatottól vagy a klubtól, hiszen a feleségem miskolci. Szegeden kosárlabdázott, és ott ismerkedtünk meg tíz évvel ezelőtt, ebből lett házasság, gyerek, igazi sportszerelem (nevet). Általa minden szünetben ide szoktam jönni. Most, hogy sajnos véget ért Bajnokok Ligája-szereplésünk (a Szegedet a lengyel Kielce búcsúztatta a nyolcaddöntőben – a szerző), és a magyar bajnokság lebonyolítása magában hordozza azt a furcsaságot, hogy több csapatnak pihenője van, és a válogatott is a csütörtöki, horvátok elleni Európa-bajnoki selejtezőre készül, a mestertől mi is megkaptuk a hétből hátralévő időt. A nemzeti csapattal húsvéthétfőn kezdjük a felkészülést, viszont szerintem egy válogatott mérkőzés előtt, sőt egyébként sem szerencsés kihagyni ennyi időt edzés nélkül, így megkértem sógoromat, Lódi Gábort, a Miskolc Városi Diáksport Szövetség elnökét – mint mondtam, sportos a család –, keressen nekem edzéslehetőséget, ahogy korábban a Diósgyőri Kézilabda Clubnál. Körbeérdeklődött, és mondta, hogy Montovay Péter és az MVSI befogad, aminek nagyon örültem, mert mozogni akartam. A miskolci sportéletben amúgy is gyakran részt veszek, mert apósom pedig DVTK vonalon mozgott. Ha nem szegedi sportcsapatról van szó, akkor DVTK, Miskolci Jegesmedvék, és most már azt mondhatom, hogy ha nem Pick, akkor MVSI, akik a hétvégén rangadót játszanak a Nádudvar ellen.
– Milyen volt maga az edzés?
– Elfáradtam rendesen, mert nekünk más a ritmus, a mérkőzés tulajdonképpen az edzésünk, ilyen futómunkát tréningen nem végzünk. Nagyon jól esett utólag a mozgás. Ezt szerettem volna, labdás munkát, mert futni, konditerembe el tudok járni egyedül is.
– És hogy mozogtak a srácok?
– Tegnap este gondolkoztam ezen, és mondtam is a feleségemnek, hogy volt jó pár olyan megmozdulás, amit az én csapatomban is szívesen vennék. Szélsőként érzékenyebb vagyok a szélsőjátékra, és volt olyan sztiuáció, hogy a jobb átlövő kilőtte a bal szélre a labdát, én meg csak néztem és csodálkoztam, mert még mi sem játsszuk ezt a variációt, hiszen más a játékstílus, a lövőink inkább szeretnek gólt lőni, mint leadni a szélre a játékszert. Talán itt kéne kézilabdáznom, és akkor többet lennék játékban… Mondta Péter (Montovay Péter, az MVSI edzője – a szerző), hogy ne várjak sokat, mert ez egy NB II-es csapat, de megmondom őszintén, minden hízelgés nélkül, hogy voltak olyan pillanatok – a szakmai részletekbe most nem mennék bele –, hogy nagyon jó érzés töltött el. Pazar megoldások, cunder – ez utóbbit még én sem merem, mert ügyetlen vagyok hozzá.
– Mit tanácsolhat egy Vadkerti Attila szintű játékos a fiataloknak?
– Látva a játékosokat, volt, hogy csak én szuszogtam az edzés alatt, tehát jó erőben vannak, viszont beszélgetni kevés időnk volt. Most már van Miskolcon csapatom, ezúton kívánok nekik sok sikert a hétvégi rangadóhoz. Amikor tanácsot adtam valakinek, azonnal elfogadta, és ez engem is jó érzéssel töltött el.
– Van előttük pozitív példa, hiszen pont a posztodon játszik a miskolci Németh Tamás, aki korábban megfordult az NB I-es Győrben és Ferencvárosban, jelenleg Franciaországban játszik, vagy ellenfélként minden bizonnyal találkoztál már a fiatal jobb szélsővel, a Tatabányában játszó Pásztor Ákossal, aki ugyancsak diósgyőri nevelés.
– Tudom, persze, múltkor együtt mentünk vissza Miskolcról.
– Befuthat egy, a tiédhez hasonló karriert?
– Igen! Nagyon nagy tehetségnek tartom. A válogatott furcsa kérdés, mert több nemzet fiatalít, viszont a mi mesterünk a fokozatosság híve. Talán a 2016-os Rio de Janeiro-i olimpia után jöhetnek a fiatalok. A potenciális utánpótlás között Mocsai Lajos említette Ákost is, viszont kell még neki, nekik egy-két év, hogy szépen lassan beépüljenek a válogatottba, például felkészülési tornák során. Egyébként még fiatal, mindössze 22 éves, ráér.
– Most viszont menned kell.
– Igen, kupadöntőt játszanak a Jegesmedvék.
– Tíz év múlva elképzelhető, hogy az MVSI-hez jössz levezetni?
– Tíz? Három-négy, Rio után…
Vadkerti Attila természetesen tagja a válogatott Horvátország elleni Európa-bajnoki selejtezőkre kihirdetett 18 fős keretének. Mocsai Lajos legénysége az első találkozót április 4-én játssza Slavko Golu¾a együttese ellen a Veszprém Arénában, majd két nappal később Zágrábban találkozik a két csapat.
Az MVSI pedig szombat délután 3 órától a Nádudvart fogadja az egyetemi körcsarnokban az NB II észak-keleti csoportjának 17. fordulójában.
Soós Péter
fotó: pickhandball.hu