Közel 10 éve hódít a slam poetry műfaja Magyarországon, a világot azonban már a ’80-as évek végén meghódította. A különleges, underground poézisről a szombati, miskolci bajnokság szervezőjét, slam „poétát”, Barcsai Lászlót kérdeztük.
– Mit is takar pontosan a slam poetry?
– Amerikából indult a műfaj, a ’80-as évek közepén, a munkásosztály hívta életre. A slam poetry kicsit színház, kicsit próza, kicsit vers, s kicsit rap. A közönség nem olvasással, az irodalmi kánonon keresztül találkozik a kortárs alkotók verseivel, hanem közvetlenül, egy-egy klubban. Magyarországon a 2000-es évek közepétől létezik a műfaj. Először Budapesten, majd Pécsett terjedt el, s az első miskolci bajnoksággal szeretném, ha itt is megismernék az emberek.
– A kortárs alkotók a színpadra állva, a közönségnek verselnek. Mitől más ez, mint egy kötetlenebb irodalomóra?
– A legfontosabb, hogy azonnal érkezik reakció. Az előadó látja azokat, akiknek versel, rappel, s a hallgatóság egyből reagál. Emellett alapvető cél, hogy az embereket közelebb hozza egymáshoz. A laikusok számára az lehet a legvonzóbb, hogy élőben találkozhatnak a kortárs költészettel. Mai dolgokra reagál. Néha viccesen, néha ironikusan, vagy éppen komolyan.
– Te hogyan találkoztál a műfajjal, mi fogott meg benne?
– Pécsett éltem, költőként működtem, publikáltam. Pécsen találkoztam a slam poetry műfajával, s elkezdtem magam is írni, részt vettem versenyeken. Számomra nagyon jó, hogy gyorsan kapok reakciót, s látom azokat, akik hallják az alkotásaimat.
– A slam poetry akár kortárs költészetnek is nevezhető…
– Underground stílus, nincs irodalmi kánon, ez a legfontosabb különbség. Ugyan ma már kezd mainstream műfajjá válni, amikor Süveg Márk, Saiid, az Akkezdet Phiaiból országos bajnokságot nyert, mindenki elkezdett felfigyelni a slam poetry-re, holott már majd' 10 éve létezik hazánkban.
– Cél, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a költészethez, az irodalomhoz?
– Természetesen. Ugyan a magyar oktatási rendszerbe nem fér bele, bár elképzelhető, hogy egyes iskolákba beszivároghat, de alapvetően underground, mainstream műfaj. Az oktatásba nem fér bele, nem emelkedett műfaj, de cél, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a kortárs költészethez, felhívjuk a figyelmüket arra, hogy érdemes olvasni, írni, nem csupán a számítógép előtt ülni.
Kiss J.
– Mit is takar pontosan a slam poetry?
– Amerikából indult a műfaj, a ’80-as évek közepén, a munkásosztály hívta életre. A slam poetry kicsit színház, kicsit próza, kicsit vers, s kicsit rap. A közönség nem olvasással, az irodalmi kánonon keresztül találkozik a kortárs alkotók verseivel, hanem közvetlenül, egy-egy klubban. Magyarországon a 2000-es évek közepétől létezik a műfaj. Először Budapesten, majd Pécsett terjedt el, s az első miskolci bajnoksággal szeretném, ha itt is megismernék az emberek.
– A kortárs alkotók a színpadra állva, a közönségnek verselnek. Mitől más ez, mint egy kötetlenebb irodalomóra?
– A legfontosabb, hogy azonnal érkezik reakció. Az előadó látja azokat, akiknek versel, rappel, s a hallgatóság egyből reagál. Emellett alapvető cél, hogy az embereket közelebb hozza egymáshoz. A laikusok számára az lehet a legvonzóbb, hogy élőben találkozhatnak a kortárs költészettel. Mai dolgokra reagál. Néha viccesen, néha ironikusan, vagy éppen komolyan.
– Te hogyan találkoztál a műfajjal, mi fogott meg benne?
– Pécsett éltem, költőként működtem, publikáltam. Pécsen találkoztam a slam poetry műfajával, s elkezdtem magam is írni, részt vettem versenyeken. Számomra nagyon jó, hogy gyorsan kapok reakciót, s látom azokat, akik hallják az alkotásaimat.
– A slam poetry akár kortárs költészetnek is nevezhető…
– Underground stílus, nincs irodalmi kánon, ez a legfontosabb különbség. Ugyan ma már kezd mainstream műfajjá válni, amikor Süveg Márk, Saiid, az Akkezdet Phiaiból országos bajnokságot nyert, mindenki elkezdett felfigyelni a slam poetry-re, holott már majd' 10 éve létezik hazánkban.
– Cél, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a költészethez, az irodalomhoz?
– Természetesen. Ugyan a magyar oktatási rendszerbe nem fér bele, bár elképzelhető, hogy egyes iskolákba beszivároghat, de alapvetően underground, mainstream műfaj. Az oktatásba nem fér bele, nem emelkedett műfaj, de cél, hogy a fiatalok közelebb kerüljenek a kortárs költészethez, felhívjuk a figyelmüket arra, hogy érdemes olvasni, írni, nem csupán a számítógép előtt ülni.
Kiss J.