Bukta Imre, 61 éves képzőművész, aki Mezőszemerén él és alkot, illetve a Magyar Képzőművészeti Egyetem és az egri Eszterházy Károly Főiskola tanára is. A képzőművészt a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia Miskolci Területi Csoportja tavaly választotta tagjai sorába, a csütörtökön megnyitott székfoglaló kiállítása pedig az elmúlt évtized festészeti munkái közül mutat be néhányat.
A művész 2012-ben, a budapesti Műcsarnokban rendezte meg életmű-kiállítását, kiemelkedő közönségfigyelemtől kísérve. A kritika ünnepelte a tárlatot, s az egyik legfontosabb magyar kortárs művészként tartja számon Bukta Imrét.
Bukta Imre élete művészetének alakulásával párhuzamosan haladt, szinte össze is forrott azzal. Művészetének egyik legfontosabb összetevője a „vidékiség” tökéletesen megélt létezése, de nem csupán a létezése, sokkal inkább annak folyamatos figyelése, rögzítése, s kritikai szemmel, de szeretetteljesen ábrázolt „kiteregetése”. Mezőszemere általa vált ismeretlen településből fogalom a kortárs magyar művészetben. Helyi, közösségi aktivitása mellett sok éve nyári művésztelepeket szervez, sőt, hazatelepülésével számos művészbarátját vonzotta a községbe, mára egész kis művészkolónia gazdagítja a helyi közösség életét.
Sokoldalú művészetének egyik összekötő fogalma a saját maga által megtalált „agro art”, amely a paraszti létet egyszerre belülről és kívülről is megélő megfigyelő művész létformája. A 20. század viharos átalakulásait megszenvedő vidéki népesség kiszolgáltatottságát jellemzően szelíd megértéssel, de kritikai éllel ábrázolja. Performanszaiban, fotóin, festményein és szobrain a szocializmus, majd az azt követő évtizedek groteszk, néhol abszurdba forduló apró drámái és eseményei elevenednek meg.
Szubjektivitása éles megfigyeléssel és pontos megállapításokkal párosul, amikor az egyéni és közösségi tévedéseket, hibákat, vagy bűnöket veszi szemügyre, és választja művészete tárgyául.
A tárlat június 22-ig tekinthető meg.
Kiss J.
Fotó: F. Kaderják Cs.
A művész 2012-ben, a budapesti Műcsarnokban rendezte meg életmű-kiállítását, kiemelkedő közönségfigyelemtől kísérve. A kritika ünnepelte a tárlatot, s az egyik legfontosabb magyar kortárs művészként tartja számon Bukta Imrét.
Bukta Imre élete művészetének alakulásával párhuzamosan haladt, szinte össze is forrott azzal. Művészetének egyik legfontosabb összetevője a „vidékiség” tökéletesen megélt létezése, de nem csupán a létezése, sokkal inkább annak folyamatos figyelése, rögzítése, s kritikai szemmel, de szeretetteljesen ábrázolt „kiteregetése”. Mezőszemere általa vált ismeretlen településből fogalom a kortárs magyar művészetben. Helyi, közösségi aktivitása mellett sok éve nyári művésztelepeket szervez, sőt, hazatelepülésével számos művészbarátját vonzotta a községbe, mára egész kis művészkolónia gazdagítja a helyi közösség életét.
Sokoldalú művészetének egyik összekötő fogalma a saját maga által megtalált „agro art”, amely a paraszti létet egyszerre belülről és kívülről is megélő megfigyelő művész létformája. A 20. század viharos átalakulásait megszenvedő vidéki népesség kiszolgáltatottságát jellemzően szelíd megértéssel, de kritikai éllel ábrázolja. Performanszaiban, fotóin, festményein és szobrain a szocializmus, majd az azt követő évtizedek groteszk, néhol abszurdba forduló apró drámái és eseményei elevenednek meg.
Szubjektivitása éles megfigyeléssel és pontos megállapításokkal párosul, amikor az egyéni és közösségi tévedéseket, hibákat, vagy bűnöket veszi szemügyre, és választja művészete tárgyául.
A tárlat június 22-ig tekinthető meg.
Kiss J.
Fotó: F. Kaderják Cs.