– Egy eseménydús évadon vannak túl…
– Nagyon kemény évad van mögöttünk. Még lesz három előbemutató, de a Hamlet bemutatójával a premierek sora befejeződött. Hihetetlen munkát végzett mindenki. Ugyanakkora összegből gazdálkodtunk, mint tavaly, viszont a színház épülete nagyon rossz állapotban van.
– Le is kellett zárni a színház környékét egy időre. Mekkora összegbe kerülne a felújítás?
– Az óratornyon látszik, hogy omladozik az épület. Igen, körbe is kellett zárni egyszer a teátrumot, emellett az ügyelői rendszerünk is leégett, ami nélkül nem lehet hívni a színészeket. Ezeket a dolgokat sürgősen meg kellene csinálni, mert az épület veszélyes, s az előadások is veszélybe kerülnek. Ez körülbelül 60-70 millió forint azonnali költség. Csupán összehasonlításként, a művészi munka egy évadban 80-90 millió forintba kerül, ami tartalmazza a díszletet, jelmezt, közreműködőket is.
– Országosan ez mit jelent?
– Országos szinten alacsony, a miskolci színház kevés pénzből működik, ám ennek ellenére nagyon jó híre van. Előadásaink, színészeink díjakat nyernek, fesztiválokon szerepelnek. A vágy villamosa a POSZT-on, a Hamletet pedig meghívták a gyulai Shakespeare-fesztiválra. Jelentős szerepet kapnak a pályázatok is. Idén jól pályáztunk. A SziTu programra 30 millió, az egészségnevelő programra 10 millió, a SZEM-re 6 millió, a Határtalan Napokra 3 millió forintot sikerült pályázatok útján szereznünk. Emellett volt sok vendégjátékunk is, ami szintén hozott pénzt.
– A nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült tartalmas évadot összehozni. A társulat frissült, nyitottabb lett a színház…
– A komoly szakmai elismerés mellett minden statisztikát, eddigi látogatottságot magasan túlszárnyaltunk. Tavaly például 107 705 jegyet, bérletet adtak el, idén, április 20-ig 109 814 ez a szám, ami még 20 ezerrel biztosan nőni fog az évad végéig. A számok mutatják az érdeklődést, de ez nem csupán nézőszámot jelent, hanem hozzáállást is. A diákok körében megnőtt az érdeklődés. Minden program sikeres volt, a SziTu révén 900 gyerekkel tartunk kapcsolatot. Érezhető a nézőtéren, hogy egészen más szellemiség uralkodik. Kíváncsi fiatalok ülnek a nézőtéren, s a társulatban is jelentős számú fiatal van. Az már az első perctől fontos volt, hogy ne közönséget szervezzünk, hanem neveljük a következő színházba járó generációt.
– A SziTu mellett például ott volt az Operácskák sorozata…
– Igen, az is nagyon sikeres volt. Ha belegondolunk, körülbelül 1200 10-14 év közötti fiatal látta a Don Giovannit, a Nabuccot, a Bánk bánt beavató színházban. Leírhatatlan élmény volt ez számukra. Fontos, hogy minőséggel neveljük őket a fogékonyságra, érzékenységre.
– A társulatnak sikerült összeszoknia?
– Abszolút. Nagyon meg vagyok elégedve a társulattal. 42 színészünk van, nagyon erős csapat, országosan is jelentős művészeti műhellyé vált a miskolci színház. Az elmúlt időszakot, úgy érzem, egy langyosabb működés jellemezte. Az új, erőtől, bizonyítási és megmutatkozási vágytól duzzadt fiatal színészek olyan színészi energiákat frissítettek fel az itt maradt színészeknél, ami bámulatos. Ez a lendület még két évig biztosan kitart, hiszen tervezzük az új évadot, új ötletek vannak, jönnek új színészek. Hétvégén megalakul a Miskolci Balett, jövőre szeretném, ha meg tudnánk alapítani a Miskolci Operát is. Egymásra talált a színház és Miskolc. A közönség visszaszokott, újra eseménnyé vált egy-egy bemutató, ez nagyon jó.

– Kik érkeznek az új évadban?
– Már biztosan érkezik Györgyi Anna, aki már A vágy villamosában bemutatkozott a miskolci közönségnek, jön Gyuriska János a Vígszínházból, Pásztor Pál a nyíregyházi teátrumból, Nádasi Erika Egerből, Simkó Kati Budapestről, s az egyetemen frissen végzett Dénes Viktor.
– Visszatérve még a tartó évadhoz. Két új színházi fesztivállal is gazdagodott Miskolc kulturális élete…
– Szubjektív érzésem alapján, de a közönség reakciójának és az előadások ismeretében azt mondhatom, a SZEM országosan is nagy meglepetés volt. Eddig ilyen típusú próbálkozás még nem volt Magyarországon. Ez a közönségnek is nagy dolog volt, hiszen megismerhette a jövő színházának világát, a színművészhallgatók számára pedig azért volt jelentős, mert civil, szakmai közönség előtt mutatkozhattak be. Felmérhették, mivel fognak találkozni az iskola elvégzése után. A Határtalan Napok fesztiválja is nagy siker volt. Néhány előadást vissza is hívunk majd, mert hamar elfogytak a jegyek, az érdeklődés pedig nagy volt. Igyekeztünk a legmagasabb minőséget elhozni Miskolcra. Nem a politikai szempontot szerettük volna kidomborítani, hanem megmutatni azt, hogy a határon túli kultúrában nem csupán az a fontos, hogy magyar, hanem az is, hogy minőségi.
Mindkét fesztivál jó alap volt. A következő SZEM mélyebb lesz, a Határtalan Napok pedig struktúrájában marad, de kibővül a képzőművészet műfajával is.

– Akkor mindkét fesztivál folytatódik. Az Évad drámája és az Évad szerzője is folytatódik?
– Természetesen folytatódik mindkét fesztivál. Az Évad drámája A holdbéli csónakos lesz Weöres Sándortól, aki 100 évvel ezelőtt született, így az ő tiszteletére lesz számos program. Az első Évad drámája Móricz Zsigmond Úri murija volt, ami szintén elérte a célját, hiszen a téma kapcsán szervezett események segítségével Móricz nem csupán relikvia volt Miskolcon, hanem egy élő ember, akiről nagyon sok mindent megtudhattak a miskolciak. Az Évad szerzője sorozat is folytatódik, de az még alakulóban van.
– Milyen csemegéket tartogat még a színház a következő évadra?
– A Miskolci Operafesztiválon láthatja majd a közönség Vajda János új magyar operáját, a Don Perlimpint és a Don Cristobalt, ami jövőre az évad része lesz. Ami ezen kívül igazi különlegesség, s közel áll a szívemhez az a Sirály lesz. Az országos szakma is felkapta a fejét, illetve a társulat is lázban ég, hiszen jövőre a Miskolci Nemzeti Színházban két Sirály is lesz. Csehov sirály című művét megrendezi Rusznyák András a Csarnokban és én a Kamarában. A nézők is biztosan élvezni fogják, hiszen kiderül majd, hogy milyen óriási különbség van. Mintha két különböző előadás lenne. Kiderül majd, hogy a rendezői olvasat és a szereposztás mennyire jelentős egy előadásnál. A társulat fele valamelyik darabban játszani fog, így ők is nagyon izgatottak.
Kiss Judit
Fotó: J. Á., M. L.
– Nagyon kemény évad van mögöttünk. Még lesz három előbemutató, de a Hamlet bemutatójával a premierek sora befejeződött. Hihetetlen munkát végzett mindenki. Ugyanakkora összegből gazdálkodtunk, mint tavaly, viszont a színház épülete nagyon rossz állapotban van.
– Le is kellett zárni a színház környékét egy időre. Mekkora összegbe kerülne a felújítás?– Az óratornyon látszik, hogy omladozik az épület. Igen, körbe is kellett zárni egyszer a teátrumot, emellett az ügyelői rendszerünk is leégett, ami nélkül nem lehet hívni a színészeket. Ezeket a dolgokat sürgősen meg kellene csinálni, mert az épület veszélyes, s az előadások is veszélybe kerülnek. Ez körülbelül 60-70 millió forint azonnali költség. Csupán összehasonlításként, a művészi munka egy évadban 80-90 millió forintba kerül, ami tartalmazza a díszletet, jelmezt, közreműködőket is.
– Országosan ez mit jelent?
– Országos szinten alacsony, a miskolci színház kevés pénzből működik, ám ennek ellenére nagyon jó híre van. Előadásaink, színészeink díjakat nyernek, fesztiválokon szerepelnek. A vágy villamosa a POSZT-on, a Hamletet pedig meghívták a gyulai Shakespeare-fesztiválra. Jelentős szerepet kapnak a pályázatok is. Idén jól pályáztunk. A SziTu programra 30 millió, az egészségnevelő programra 10 millió, a SZEM-re 6 millió, a Határtalan Napokra 3 millió forintot sikerült pályázatok útján szereznünk. Emellett volt sok vendégjátékunk is, ami szintén hozott pénzt.
– A nehéz gazdasági helyzet ellenére sikerült tartalmas évadot összehozni. A társulat frissült, nyitottabb lett a színház…
– A komoly szakmai elismerés mellett minden statisztikát, eddigi látogatottságot magasan túlszárnyaltunk. Tavaly például 107 705 jegyet, bérletet adtak el, idén, április 20-ig 109 814 ez a szám, ami még 20 ezerrel biztosan nőni fog az évad végéig. A számok mutatják az érdeklődést, de ez nem csupán nézőszámot jelent, hanem hozzáállást is. A diákok körében megnőtt az érdeklődés. Minden program sikeres volt, a SziTu révén 900 gyerekkel tartunk kapcsolatot. Érezhető a nézőtéren, hogy egészen más szellemiség uralkodik. Kíváncsi fiatalok ülnek a nézőtéren, s a társulatban is jelentős számú fiatal van. Az már az első perctől fontos volt, hogy ne közönséget szervezzünk, hanem neveljük a következő színházba járó generációt.
– A SziTu mellett például ott volt az Operácskák sorozata…
– Igen, az is nagyon sikeres volt. Ha belegondolunk, körülbelül 1200 10-14 év közötti fiatal látta a Don Giovannit, a Nabuccot, a Bánk bánt beavató színházban. Leírhatatlan élmény volt ez számukra. Fontos, hogy minőséggel neveljük őket a fogékonyságra, érzékenységre.
– A társulatnak sikerült összeszoknia?
– Abszolút. Nagyon meg vagyok elégedve a társulattal. 42 színészünk van, nagyon erős csapat, országosan is jelentős művészeti műhellyé vált a miskolci színház. Az elmúlt időszakot, úgy érzem, egy langyosabb működés jellemezte. Az új, erőtől, bizonyítási és megmutatkozási vágytól duzzadt fiatal színészek olyan színészi energiákat frissítettek fel az itt maradt színészeknél, ami bámulatos. Ez a lendület még két évig biztosan kitart, hiszen tervezzük az új évadot, új ötletek vannak, jönnek új színészek. Hétvégén megalakul a Miskolci Balett, jövőre szeretném, ha meg tudnánk alapítani a Miskolci Operát is. Egymásra talált a színház és Miskolc. A közönség visszaszokott, újra eseménnyé vált egy-egy bemutató, ez nagyon jó.

– Kik érkeznek az új évadban?
– Már biztosan érkezik Györgyi Anna, aki már A vágy villamosában bemutatkozott a miskolci közönségnek, jön Gyuriska János a Vígszínházból, Pásztor Pál a nyíregyházi teátrumból, Nádasi Erika Egerből, Simkó Kati Budapestről, s az egyetemen frissen végzett Dénes Viktor.
– Visszatérve még a tartó évadhoz. Két új színházi fesztivállal is gazdagodott Miskolc kulturális élete…
– Szubjektív érzésem alapján, de a közönség reakciójának és az előadások ismeretében azt mondhatom, a SZEM országosan is nagy meglepetés volt. Eddig ilyen típusú próbálkozás még nem volt Magyarországon. Ez a közönségnek is nagy dolog volt, hiszen megismerhette a jövő színházának világát, a színművészhallgatók számára pedig azért volt jelentős, mert civil, szakmai közönség előtt mutatkozhattak be. Felmérhették, mivel fognak találkozni az iskola elvégzése után. A Határtalan Napok fesztiválja is nagy siker volt. Néhány előadást vissza is hívunk majd, mert hamar elfogytak a jegyek, az érdeklődés pedig nagy volt. Igyekeztünk a legmagasabb minőséget elhozni Miskolcra. Nem a politikai szempontot szerettük volna kidomborítani, hanem megmutatni azt, hogy a határon túli kultúrában nem csupán az a fontos, hogy magyar, hanem az is, hogy minőségi.
Mindkét fesztivál jó alap volt. A következő SZEM mélyebb lesz, a Határtalan Napok pedig struktúrájában marad, de kibővül a képzőművészet műfajával is.

– Akkor mindkét fesztivál folytatódik. Az Évad drámája és az Évad szerzője is folytatódik?
– Természetesen folytatódik mindkét fesztivál. Az Évad drámája A holdbéli csónakos lesz Weöres Sándortól, aki 100 évvel ezelőtt született, így az ő tiszteletére lesz számos program. Az első Évad drámája Móricz Zsigmond Úri murija volt, ami szintén elérte a célját, hiszen a téma kapcsán szervezett események segítségével Móricz nem csupán relikvia volt Miskolcon, hanem egy élő ember, akiről nagyon sok mindent megtudhattak a miskolciak. Az Évad szerzője sorozat is folytatódik, de az még alakulóban van.
– Milyen csemegéket tartogat még a színház a következő évadra?
– A Miskolci Operafesztiválon láthatja majd a közönség Vajda János új magyar operáját, a Don Perlimpint és a Don Cristobalt, ami jövőre az évad része lesz. Ami ezen kívül igazi különlegesség, s közel áll a szívemhez az a Sirály lesz. Az országos szakma is felkapta a fejét, illetve a társulat is lázban ég, hiszen jövőre a Miskolci Nemzeti Színházban két Sirály is lesz. Csehov sirály című művét megrendezi Rusznyák András a Csarnokban és én a Kamarában. A nézők is biztosan élvezni fogják, hiszen kiderül majd, hogy milyen óriási különbség van. Mintha két különböző előadás lenne. Kiderül majd, hogy a rendezői olvasat és a szereposztás mennyire jelentős egy előadásnál. A társulat fele valamelyik darabban játszani fog, így ők is nagyon izgatottak.
Kiss Judit
Fotó: J. Á., M. L.