Vicente Arze után egy újabb volt DVTK-alkalmazottal, ám ezúttal egy edzővel, a preparador físicóval készített interjút az amigeleken.hu szurkolói portál. Nem kevesebb, mint 29 kérdést tettek fel a szerkesztők Javi Reyesnek, aki őszintén beszélt szakmáról, kollegákról, körülményekről.
Legkedvesebb élményeiről eképpen számolt be a szakember:
– Sok van, kettőt meg is osztok veletek ezek közül. Az egyik a DVTK első hazai mérkőzése, valamint az azt követő ünneplés az önfeledten éneklő, táncoló szurkolókkal. Sosem láttam még ehhez hasonlót, és a fiam is a mai napig emlegeti, ő is ott volt akkor. Csodálatos volt!
A másik emlékem, amikor a szurkolók családtagjaikkal együtt festették a stadion kerítését. Hihetetlenül szép dolog ez, és igazán megindító, mire nem képesek csapatukért.
A jó dolgok mellett az árnyoldalt is láthatjuk, de építő jellegű kritikát is olvashatunk Javi Reyes feleleteiből.
– A tisztelet és a törekvés hiánya nagyon sokat ártott a klubnak. (…) A szezon vége előtt már tudtam, hogy véget ér a történet. Azért voltam ott, hogy előrelépjen a csapat, a klub, és ha ez nem lehetséges, megyek. Miután a szakmai igazgató (Szentes Lázár) kinevezte magát vezetőedzőnek, lehetetlenné vált munkám, így a maradásom is. Abban a pillanatban tulajdonképpen befejeződött szerződésben rögzített feladatom, mert Lázár irányította attól a ponttól az erőnléti felkészülést is. Nekem idő-, a klubnak pénzpocséklás lett ottlétem, így inkább úgy döntöttem, itthon jobb lesz. Nem hagytam el viszont rögtön Miskolcot, csak a szezon végén a játékosaim, a klub, a szurkolók, családom és a Dudás Hunor miatti tisztelet miatt.
A teljes interjú itt olvasható.
minap.hu
fotó: minap.hu archívum
Legkedvesebb élményeiről eképpen számolt be a szakember:
– Sok van, kettőt meg is osztok veletek ezek közül. Az egyik a DVTK első hazai mérkőzése, valamint az azt követő ünneplés az önfeledten éneklő, táncoló szurkolókkal. Sosem láttam még ehhez hasonlót, és a fiam is a mai napig emlegeti, ő is ott volt akkor. Csodálatos volt!
A másik emlékem, amikor a szurkolók családtagjaikkal együtt festették a stadion kerítését. Hihetetlenül szép dolog ez, és igazán megindító, mire nem képesek csapatukért.
A jó dolgok mellett az árnyoldalt is láthatjuk, de építő jellegű kritikát is olvashatunk Javi Reyes feleleteiből.
– A tisztelet és a törekvés hiánya nagyon sokat ártott a klubnak. (…) A szezon vége előtt már tudtam, hogy véget ér a történet. Azért voltam ott, hogy előrelépjen a csapat, a klub, és ha ez nem lehetséges, megyek. Miután a szakmai igazgató (Szentes Lázár) kinevezte magát vezetőedzőnek, lehetetlenné vált munkám, így a maradásom is. Abban a pillanatban tulajdonképpen befejeződött szerződésben rögzített feladatom, mert Lázár irányította attól a ponttól az erőnléti felkészülést is. Nekem idő-, a klubnak pénzpocséklás lett ottlétem, így inkább úgy döntöttem, itthon jobb lesz. Nem hagytam el viszont rögtön Miskolcot, csak a szezon végén a játékosaim, a klub, a szurkolók, családom és a Dudás Hunor miatti tisztelet miatt.
A teljes interjú itt olvasható.
minap.hu
fotó: minap.hu archívum