Nos, a bravúr nem sikerült, a nyírségiek kettős győzelemmel, játszmaveszteség nélkül szerezték meg az ötödik pozíciót, a miskolciaknak a hatodik helyezés jutott.
– Ha a szezon kezdete előtt valaki azt mondja, hogy hatodik helyen végez a csapata, aláírta volna? – kérdeztük Toma Sándor edzőt.
– Remekül kezdtük az idényt, sorakoztak a győzelmek, utána azonban olyan sorozat kezdődött, amit nem lehetett előzetesen tervezni – hangzott a válasz. – Összességében azt mondhatom, hogy reális az elért helyezés. Persze, történhetett volna sok minden másként, mert ha szervezettebbek vagyunk, akkor nem szaladunk bele annyi vereségbe. Különösen az átmeneti szakaszban gyűltek a fiaskók, de a bajnokság első felvonását mégis az ötödik helyen tudtuk zárni. Voltak remek mérkőzéseink, és olyanok is, például a Kaposvár és az Újpest ellen, az utolsó erőtartalékokat is mozgósítani kellett a siker érdekében.
– Minek tulajdonítható, hogy csapata most is kifejezetten lenyűgöző játékkal kezdte a bajnokságot, utána azonban bekövetkezett a megtorpanás?
– A nyáron rendszeresen 10 hétig tartó felkészülésen vettek részt a lányok. Ezek közül több esetben naponta kétszer is gyakoroltunk. Nos, ezt csak a nyári időszakban tudtuk elvégezni, mert menet közben nincs módunk rá, többen egyetemre, középiskolába járnak, a tanulmányi elfoglaltságuk nem teszi lehetővé. Az örvendetes, hogy kialakult egy stabil, tizenkettes keretünk, folyamatosan épülnek be a csapatba a Miskolci Sportiskola tehetséges röplabdázói, nyolc-kilenc játékosunk junior korú.
– Nem ingatták meg a hitét, amikor sorozatban jöttek a vereségek?
– Egyáltalán nem. Szisztematikusan igyekszem építeni az együttest, és ezért minden játékosról feltételeztem bizonyos fokú stabilitást. Nos, rá kellett jönnöm, hogy a pszichés dolgok nagyobb súllyal esnek latba, mint azt előzetesen gondoltam. Egy-két ember, csalódást is okozott, mert úgy láttam, hogy a hozzáállása kívánnivalót hagyott maga után, jobbára a vegetálás jellemezte. Tudomásul kell venni, hogy mi amatőrök vagyunk, de célokat akarunk elérni, és vagy jön belülről a késztetés, vagy nem érdemes az egészet csinálni. Jövőre 15 fős mag alakulhat le, de hamarosan elkerülhetetlenné válik egy szűrés.
– Megítélése szerint miben fejlődött az elmúlt esztendőben az MVSC?
– Volt néhány, kifejezetten élvezetes mérkőzésünk, játszmát tudtunk rabolni a Vasastól, és a mezőnyben jobbak voltunk, mint korábban. Valamit lépni kellene a feladó posztján is. A játékosok az edzéseken nagyon jól és bátran dolgoztak, a mérkőzéseken azonban ennek csak a töredékét láttam viszont a pályán.
D.L.
– Ha a szezon kezdete előtt valaki azt mondja, hogy hatodik helyen végez a csapata, aláírta volna? – kérdeztük Toma Sándor edzőt.
– Remekül kezdtük az idényt, sorakoztak a győzelmek, utána azonban olyan sorozat kezdődött, amit nem lehetett előzetesen tervezni – hangzott a válasz. – Összességében azt mondhatom, hogy reális az elért helyezés. Persze, történhetett volna sok minden másként, mert ha szervezettebbek vagyunk, akkor nem szaladunk bele annyi vereségbe. Különösen az átmeneti szakaszban gyűltek a fiaskók, de a bajnokság első felvonását mégis az ötödik helyen tudtuk zárni. Voltak remek mérkőzéseink, és olyanok is, például a Kaposvár és az Újpest ellen, az utolsó erőtartalékokat is mozgósítani kellett a siker érdekében.
– Minek tulajdonítható, hogy csapata most is kifejezetten lenyűgöző játékkal kezdte a bajnokságot, utána azonban bekövetkezett a megtorpanás?
– A nyáron rendszeresen 10 hétig tartó felkészülésen vettek részt a lányok. Ezek közül több esetben naponta kétszer is gyakoroltunk. Nos, ezt csak a nyári időszakban tudtuk elvégezni, mert menet közben nincs módunk rá, többen egyetemre, középiskolába járnak, a tanulmányi elfoglaltságuk nem teszi lehetővé. Az örvendetes, hogy kialakult egy stabil, tizenkettes keretünk, folyamatosan épülnek be a csapatba a Miskolci Sportiskola tehetséges röplabdázói, nyolc-kilenc játékosunk junior korú.
– Nem ingatták meg a hitét, amikor sorozatban jöttek a vereségek?
– Egyáltalán nem. Szisztematikusan igyekszem építeni az együttest, és ezért minden játékosról feltételeztem bizonyos fokú stabilitást. Nos, rá kellett jönnöm, hogy a pszichés dolgok nagyobb súllyal esnek latba, mint azt előzetesen gondoltam. Egy-két ember, csalódást is okozott, mert úgy láttam, hogy a hozzáállása kívánnivalót hagyott maga után, jobbára a vegetálás jellemezte. Tudomásul kell venni, hogy mi amatőrök vagyunk, de célokat akarunk elérni, és vagy jön belülről a késztetés, vagy nem érdemes az egészet csinálni. Jövőre 15 fős mag alakulhat le, de hamarosan elkerülhetetlenné válik egy szűrés.
– Megítélése szerint miben fejlődött az elmúlt esztendőben az MVSC?
– Volt néhány, kifejezetten élvezetes mérkőzésünk, játszmát tudtunk rabolni a Vasastól, és a mezőnyben jobbak voltunk, mint korábban. Valamit lépni kellene a feladó posztján is. A játékosok az edzéseken nagyon jól és bátran dolgoztak, a mérkőzéseken azonban ennek csak a töredékét láttam viszont a pályán.
D.L.