A napokban, a harmadik emlékversenyen szintén őt hozta ki győztesnek a bonyolult képlet alapján számított végeredmény, Mucsi Mihály (Puskás Tivadar Rádióklub, Budapest) és Zarnóczay Klára (Városi Rádióklub, Nyíregyháza) előtt.
A vetélkedés Gödöllőn, gyorsasági versennyel kezdődött, azonban a résztvevők többsége egyetértett azzal a megállapítással, hogy az idén ezt a rendezők igencsak túlméreteztek. A kelleténél háromszor hosszabb pályákon sokan ki is estek a szintidőből. Például az F60 kategóriában Kovácson kívül senki nem ért célba, valamennyi adóját megfogva az előírt 1 órán belül.
Délután az URH összecsapáson minimális, 2 perces előnnyel szintén a miskolci futó győzött. A másnapi RH számban viszont utcahosszal megelőzte vetélytársait, s így összetettben is biztos győzelmet aratott Szűk Zoltán (FMV Rádióklub, Budapest) és Börcsök István (Aranyhomok Rádióklub, Kecskemét) előtt.
Kovács, érdeklődésünkre a következőkben összegezte a verseny tapasztalatait:
- A helyezésemmel igen, a teljesítményemmel azonban egyáltalán nem vagyok elégedett. Nekem ugyanis elsősorban nem válogatott csapattársaim, hanem az ukrán, orosz, német, cseh, horvát, bolgár sportolók az igazi ellenfeleim. Míg más magyar városokat képviselő, jobban támogatott társaim közül páran már részt vehettek áprilisban egy nemzetközi összecsapáson Horvátországban, nekem ez a gödöllői volt az első idei rádiós versenyem. És nagyon éreztem, hogy a szeptemberi, szerbiai világbajnokság óta nem állt módomban rádióvevővel gyakorolni. Rövidhullámon például nyertem ugyan, de rossz sorrendben kerestem meg az adókat, s emiatt egy helyett kétszer kellett „átfűrészelnem” a meredek, bozótos gerinceket, az optimálisnál jóval többet futva. Ez egy világ- vagy Európa-bajnokságon biztos vereség. Nagyon szerettem volna én is elindulni Horvátországban, különösen, hogy a Bila Gora számomra szűz terepnek számít. Ám hiába választottak a 2012. év férfi rádiós tájfutójának, kitartó próbálkozásaim ellenére sem kaptam még elegendő támogatást felkészülésemhez. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor nemrég az első csekély, talán 3-4 hazai versenyre elegendő pénzt Kínából utalták át részemre…
A magyar rádiós tájfutó válogatott néhány szerencsésebb tagja most egyébként éppen Ukrajnába készül egy rangos, 4 napos viadalra. Kovács nem tart velük, számára marad egy sima tájfutó verseny a Mátrában. Pedig a célja változatlan: újabb érmet hozni haza Miskolcra szeptemberben Lengyelországból, a 19. Rádiós Tájfutó Európa-, Afrika-, Közel-Kelet-, Észak-Ázsia bajnokságról.
D. L.
A vetélkedés Gödöllőn, gyorsasági versennyel kezdődött, azonban a résztvevők többsége egyetértett azzal a megállapítással, hogy az idén ezt a rendezők igencsak túlméreteztek. A kelleténél háromszor hosszabb pályákon sokan ki is estek a szintidőből. Például az F60 kategóriában Kovácson kívül senki nem ért célba, valamennyi adóját megfogva az előírt 1 órán belül.
Délután az URH összecsapáson minimális, 2 perces előnnyel szintén a miskolci futó győzött. A másnapi RH számban viszont utcahosszal megelőzte vetélytársait, s így összetettben is biztos győzelmet aratott Szűk Zoltán (FMV Rádióklub, Budapest) és Börcsök István (Aranyhomok Rádióklub, Kecskemét) előtt.
Kovács, érdeklődésünkre a következőkben összegezte a verseny tapasztalatait:
- A helyezésemmel igen, a teljesítményemmel azonban egyáltalán nem vagyok elégedett. Nekem ugyanis elsősorban nem válogatott csapattársaim, hanem az ukrán, orosz, német, cseh, horvát, bolgár sportolók az igazi ellenfeleim. Míg más magyar városokat képviselő, jobban támogatott társaim közül páran már részt vehettek áprilisban egy nemzetközi összecsapáson Horvátországban, nekem ez a gödöllői volt az első idei rádiós versenyem. És nagyon éreztem, hogy a szeptemberi, szerbiai világbajnokság óta nem állt módomban rádióvevővel gyakorolni. Rövidhullámon például nyertem ugyan, de rossz sorrendben kerestem meg az adókat, s emiatt egy helyett kétszer kellett „átfűrészelnem” a meredek, bozótos gerinceket, az optimálisnál jóval többet futva. Ez egy világ- vagy Európa-bajnokságon biztos vereség. Nagyon szerettem volna én is elindulni Horvátországban, különösen, hogy a Bila Gora számomra szűz terepnek számít. Ám hiába választottak a 2012. év férfi rádiós tájfutójának, kitartó próbálkozásaim ellenére sem kaptam még elegendő támogatást felkészülésemhez. Magam lepődtem meg a legjobban, mikor nemrég az első csekély, talán 3-4 hazai versenyre elegendő pénzt Kínából utalták át részemre…
A magyar rádiós tájfutó válogatott néhány szerencsésebb tagja most egyébként éppen Ukrajnába készül egy rangos, 4 napos viadalra. Kovács nem tart velük, számára marad egy sima tájfutó verseny a Mátrában. Pedig a célja változatlan: újabb érmet hozni haza Miskolcra szeptemberben Lengyelországból, a 19. Rádiós Tájfutó Európa-, Afrika-, Közel-Kelet-, Észak-Ázsia bajnokságról.
D. L.