Már kiskorában kórusban énekelt, és aztán ez végigkísérte az egész életét. Az egri tanárképző főiskola történelem–ének szakán végzett 1968-ban. A tanári diploma megszerzése után a bulgárföldi általános iskolában kezdte a pedagóguspályát. Mindkét szakját tanította, emellett nagykórust vezetett és osztályfőnök volt. Mint mondja, kezdetben inkább a történelemmel foglalkozott, azon belül is helytörténettel. Ehhez kapcsolódik, hogy például kísérő szöveget írt iskolai történelmi oktatófilmekhez a megyei filmtár felkérésére. Aztán mégis a kóruséneklés lett a főszál az életében.
– A gyerekek szeretete vezetett erre a pályára. Harminchat évig tanítottam és végig osztályfőnök is voltam, ami külön öröm volt számomra, hiszen minden gyerek egy más világ, fontos volt számomra, hogy megbeszélhessék velem a problémáikat.
Sok éven keresztül énekelt a Miskolci Bartók Kórusban Reményi János vezetésével, akit példaképének tekint karvezetőként. 1978-tól az akkor épült avasi 42. Számú Általános Iskolában tanított. Nagykórusával rendszeresen részt vett az Éneklő Ifjúság városi kórusversenyein, ahol minden alkalommal arany minősítést kapott.
– A közös, kórusban éneklés semmivel össze nem hasonlítható. Az is nagyon jó, amikor karvezetőként vezethetem a kórust, de egészen más, amikor az ember egy nagyszerű közösségben énekelhet. Ugyanakkor baráti közösségek is kialakulnak ilyenkor, ami szintén nagyon fontos számomra – teszi hozzá.
Szakmailag folyamatosan képezte magát, több alkalommal a IV. éves ének–történelem szakos hallgatók négyhetes tanítási gyakorlatának vezetésével bízta meg az egri Eszterházy Károly, illetve a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola. A megyei ének-zene szakfelügyelő kérésére bemutató órát és énekkari próbát tartott, valamint óravázlatokat készített, melyek az Ötleteink című ének-zene módszertani kiadványban 1986-ban jelentek meg.
A gimnáziumi tagozat beindításakor, 1991-ben a Szemere Bertalan Gimnázium Szakközép és Szakmunkás Iskolába került. Az énekórák mellett újraszervezte a leánykart. Minden alkalommal aranykoszorús minősítést kapott a kórus az Éneklő Ifjúság hangversenyeken. Beindította a hagyománnyá vált karácsonyi koncerteket a selyemréti Szent István-templomban, majd a mindszenti templomban.
2004-től nyugdíjas, de emellett is aktívan részt vesz a város kulturális életében, jelenleg is énekel a minorita templom Szent Ferenc Kórusában.
– A zene nélkül nem lehet élni! Harminchat év után hagytam abba a pedagógusi pályát, és nem lenne teljes az életem, ha a kórus kimaradna belőle – mondja.
A zenei oktatás, a kórusmozgalom területén kifejtett több évtizedes tevékenységét, a kulturális közéletben végzett munkáját ismerik el Miskolc város ünnepén a Nívódíjjal.
H. I.
Fotó: J. Á.
– A gyerekek szeretete vezetett erre a pályára. Harminchat évig tanítottam és végig osztályfőnök is voltam, ami külön öröm volt számomra, hiszen minden gyerek egy más világ, fontos volt számomra, hogy megbeszélhessék velem a problémáikat.
Sok éven keresztül énekelt a Miskolci Bartók Kórusban Reményi János vezetésével, akit példaképének tekint karvezetőként. 1978-tól az akkor épült avasi 42. Számú Általános Iskolában tanított. Nagykórusával rendszeresen részt vett az Éneklő Ifjúság városi kórusversenyein, ahol minden alkalommal arany minősítést kapott.
– A közös, kórusban éneklés semmivel össze nem hasonlítható. Az is nagyon jó, amikor karvezetőként vezethetem a kórust, de egészen más, amikor az ember egy nagyszerű közösségben énekelhet. Ugyanakkor baráti közösségek is kialakulnak ilyenkor, ami szintén nagyon fontos számomra – teszi hozzá.
Szakmailag folyamatosan képezte magát, több alkalommal a IV. éves ének–történelem szakos hallgatók négyhetes tanítási gyakorlatának vezetésével bízta meg az egri Eszterházy Károly, illetve a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola. A megyei ének-zene szakfelügyelő kérésére bemutató órát és énekkari próbát tartott, valamint óravázlatokat készített, melyek az Ötleteink című ének-zene módszertani kiadványban 1986-ban jelentek meg.
A gimnáziumi tagozat beindításakor, 1991-ben a Szemere Bertalan Gimnázium Szakközép és Szakmunkás Iskolába került. Az énekórák mellett újraszervezte a leánykart. Minden alkalommal aranykoszorús minősítést kapott a kórus az Éneklő Ifjúság hangversenyeken. Beindította a hagyománnyá vált karácsonyi koncerteket a selyemréti Szent István-templomban, majd a mindszenti templomban.2004-től nyugdíjas, de emellett is aktívan részt vesz a város kulturális életében, jelenleg is énekel a minorita templom Szent Ferenc Kórusában.
– A zene nélkül nem lehet élni! Harminchat év után hagytam abba a pedagógusi pályát, és nem lenne teljes az életem, ha a kórus kimaradna belőle – mondja.
A zenei oktatás, a kórusmozgalom területén kifejtett több évtizedes tevékenységét, a kulturális közéletben végzett munkáját ismerik el Miskolc város ünnepén a Nívódíjjal.
H. I.
Fotó: J. Á.