Bolyai Farkas a nagyenyedi, majd a kolozsvári kollégiumban végezte tanulmányait. Először nyelvtehetségével tűnt ki (gyermekkorában nyolc nyelvet tanult), de rajzolt és festett, sőt színészi képességekkel is rendelkezett. Jénában, majd Göttingenben matematikát tanult, így természetes volt, hogy a marosvásárhelyi kollégiumban matematikaprofesszor lett. Több mint fél évszázadon át tanított fizikát, matematikát, de mezőgazdaságot, ember- és állatgyógyászatot, s új fűtőkemencéjével feltaláló is lett. Szépirodalmi munkásságát néprajzi tanulmánya vezette be. Hat matematikai témájú könyvet írt (ezért eredeztetik tőle a magyarországi matematikai kutatásokat). A Kolozsvári Színház megnyitására több drámát is írt, szépirodalmi munkásságát hét kötet fémjelzi. (1775–1856 között élt, Marosvásárhelyen temették el. Mivel specialitása a nekrológok, gyászjelentések írása volt, megírta saját búcsúztatóját is. Emlékmúzeum, emléktábla, szobor, gimnázium, s egy kisbolygó is őrzi a tudós évszázadokat átívelő nagyságát.)D. I.