A hagyományoknak megfelelően megemlékező beszélgetéssel, ünnepi műsorokkal és koszorúzással tisztelegtek idén is Miskolcon, május 16-án Móra Ferenc emléke előtt. Az idén már nyolcadik alkalommal, az Avasi Gimnáziumban megtartott megemlékezésen jelen volt Vészits Andrea, az író dédunokája is. Móra Ferenc miskolci kapcsolata onnan jött – mesélte –, hogy az író – akkor még a szegedi kulturális palota könyvtárosaként – 1907. környékén beiratkozott egy régészeti tanfolyamra, Kolozsvárra. Itt ismerkedett meg, és kötött örök barátságot Leszih Andorral, a miskolci Herman Ottó Múzeum későbbi igazgatójával.
– Sokszor meglátogatta jó barátját, így jutott el Marjalaki Kis Lajos régész-történész pincéjébe is. Itt rengeteget beszélgetett a miskolci polgárság prominens tagjaival. Dédapám szerette a bort, főleg a vöröset, az ő nevéhez köthető a „háromemberes bor” kifejezés, és a nagyfröccs helyett is inkább a „hajtás”, vagy a „húzás” kifejezést használta – taglalta.
1933 májusában, a halála előtti évben aztán váratlanul újra Miskolcra utazott Móra Ferenc, mint később kiderült – és ahogy az avasi pincesoron található emléktáblán is olvasható –, „itt volt utoljára gondtalan és boldog”. Karlsbadba (Karlovy Vary) utazott ugyanis, ahol a korábban észlelt hasnyálmirigyrák fájdalmas tüneteit igyekezett kipihenni. 1934. február 8-án hunyt el.
Irodalmi munkásságára rátérve Vészits Andrea kifejtette, a nehéz gazdasági helyzetben ma talán még aktuálisabbak Móra Ferenc művei, mint korábban.
– Az elesettek, a gyengék pártján állt, hiszen maga is egyszerű családból származott. Műveiben az empátia és a különlegesen mesés világ keveredik, ami közel áll a gyermekekhez. Fontos tehát, hogy szolidaritásra tanít. Úgy gondolom, aki a műveit olvassa, az megtudja, milyen méltósággal elviselni a szegénységet, és a képzelet erejével legyőzni a nehéz helyzeteket – tette hozzá.
Az emléknapon előbb vadkörtefát ültettek el a Móra Ferenc Könyvtár előtt, majd Petykó és Matykó címmel az Avastetői Általános Iskola tanulóinak előadását tekinthették meg az érdeklődők. A megemlékezés programja a „Szeresd a gyermeket!” című előadással folytatódott aztán, melyet a Diósgyőri Szent Ferenc Római Katolikus Általános Iskola diákjai adtak elő. Az ünnepi program második részében Vészits Andrea, Móra Ferenc dédunokája, író, forgatókönyvíró, dramaturg és F. Tóth Géza, a Móra-emléknap újraindítója beszélgetett az író munkásságáról, Miskolchoz fűződő viszonyáról. A megemlékezést követően Vészits Andrea dedikált a gyerekeknek.
A program aztán már az avasi pincesoron folytatódott, ahol Móra Ferenc emléktáblájánál előbb dédunokája mondott köszöntőbeszédet, majd bemutatta az író életéhez szintén szorosan kötődő Kiskunfélegyházán készült bort. Ezt követően Csorba Piroska író, költő mondta el gondolatait Móra Ferencről. A program záró részében a Móra család nevében Vészist Andrea, Miskolc polgármesteri hivatala nevében pedig Kákóczki András kulturális osztályvezető helyezett el koszorút a Móra emléktáblánál. Koszorúzott még a Miskolci Városszépítő Egyesület, a Vasasztal Társaság, a Miskolczi Pincék Asztaltársasága, valamint a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár képviseletében Tircsné Propper Valéria. A koszorúzáson a Kocsis Pál Kertbarát Kör énekkara működött közre.
Kujan I.
Fotó: F. Kaderják Cs.
– Sokszor meglátogatta jó barátját, így jutott el Marjalaki Kis Lajos régész-történész pincéjébe is. Itt rengeteget beszélgetett a miskolci polgárság prominens tagjaival. Dédapám szerette a bort, főleg a vöröset, az ő nevéhez köthető a „háromemberes bor” kifejezés, és a nagyfröccs helyett is inkább a „hajtás”, vagy a „húzás” kifejezést használta – taglalta.
1933 májusában, a halála előtti évben aztán váratlanul újra Miskolcra utazott Móra Ferenc, mint később kiderült – és ahogy az avasi pincesoron található emléktáblán is olvasható –, „itt volt utoljára gondtalan és boldog”. Karlsbadba (Karlovy Vary) utazott ugyanis, ahol a korábban észlelt hasnyálmirigyrák fájdalmas tüneteit igyekezett kipihenni. 1934. február 8-án hunyt el.
Irodalmi munkásságára rátérve Vészits Andrea kifejtette, a nehéz gazdasági helyzetben ma talán még aktuálisabbak Móra Ferenc művei, mint korábban.
– Az elesettek, a gyengék pártján állt, hiszen maga is egyszerű családból származott. Műveiben az empátia és a különlegesen mesés világ keveredik, ami közel áll a gyermekekhez. Fontos tehát, hogy szolidaritásra tanít. Úgy gondolom, aki a műveit olvassa, az megtudja, milyen méltósággal elviselni a szegénységet, és a képzelet erejével legyőzni a nehéz helyzeteket – tette hozzá.
Az emléknapon előbb vadkörtefát ültettek el a Móra Ferenc Könyvtár előtt, majd Petykó és Matykó címmel az Avastetői Általános Iskola tanulóinak előadását tekinthették meg az érdeklődők. A megemlékezés programja a „Szeresd a gyermeket!” című előadással folytatódott aztán, melyet a Diósgyőri Szent Ferenc Római Katolikus Általános Iskola diákjai adtak elő. Az ünnepi program második részében Vészits Andrea, Móra Ferenc dédunokája, író, forgatókönyvíró, dramaturg és F. Tóth Géza, a Móra-emléknap újraindítója beszélgetett az író munkásságáról, Miskolchoz fűződő viszonyáról. A megemlékezést követően Vészits Andrea dedikált a gyerekeknek.
A program aztán már az avasi pincesoron folytatódott, ahol Móra Ferenc emléktáblájánál előbb dédunokája mondott köszöntőbeszédet, majd bemutatta az író életéhez szintén szorosan kötődő Kiskunfélegyházán készült bort. Ezt követően Csorba Piroska író, költő mondta el gondolatait Móra Ferencről. A program záró részében a Móra család nevében Vészist Andrea, Miskolc polgármesteri hivatala nevében pedig Kákóczki András kulturális osztályvezető helyezett el koszorút a Móra emléktáblánál. Koszorúzott még a Miskolci Városszépítő Egyesület, a Vasasztal Társaság, a Miskolczi Pincék Asztaltársasága, valamint a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár képviseletében Tircsné Propper Valéria. A koszorúzáson a Kocsis Pál Kertbarát Kör énekkara működött közre.
Kujan I.
Fotó: F. Kaderják Cs.