Berzsenyi Dániel a Vas megyei Hetyén született, a XVIII. század utolsó és a XIX. század első harmada között hat évtizedet élt. A „klasszicista formában romantikus lélek” bár sohasem fejezte be iskolai tanulmányait, sokat olvasott, jól ismerte a görög és római mitológiát, s nyelvismeretben is jeleskedett.
Húszéves korától írt verseket, s állandó gondja volt elszigeteltsége, az, hogy nem voltak beszélgető- és vitapartnerei. 1803-ban versei eljutottak Kazinczy Ferenchez, akivel aztán hosszú levelezésbe kezdett, de kritikája miatt megsértődött.
Földrajzilag szűk világára jellemző, hogy 35 évesen járt először Pesten, s egyszer megfordult Bécsben is. 1830-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Székfoglalóját a költészet harmóniájáról írta. Tervezte, hogy Pestre költözik, de betegsége, majd halála ebben megakadályozták.
1776–1836 között élt, családi sírja Niklán található. Egykori kúriája kertjében felállították mellszobrát. Munkássága kritikai kiadása 1979-ben jelent meg.
D. I.
Húszéves korától írt verseket, s állandó gondja volt elszigeteltsége, az, hogy nem voltak beszélgető- és vitapartnerei. 1803-ban versei eljutottak Kazinczy Ferenchez, akivel aztán hosszú levelezésbe kezdett, de kritikája miatt megsértődött.
Földrajzilag szűk világára jellemző, hogy 35 évesen járt először Pesten, s egyszer megfordult Bécsben is. 1830-ban tagja lett a Magyar Tudományos Akadémiának. Székfoglalóját a költészet harmóniájáról írta. Tervezte, hogy Pestre költözik, de betegsége, majd halála ebben megakadályozták.
1776–1836 között élt, családi sírja Niklán található. Egykori kúriája kertjében felállították mellszobrát. Munkássága kritikai kiadása 1979-ben jelent meg.
D. I.