Mint mondta, kezdettől az volt a célja, hogy fodrászként a teátrumban dolgozhasson.– Nyelvtanár szerettem volna lenni, de rosszul sikerült a matematika érettségim. Szüleim azt mondták, szerezzek szakmát. Felütöttem a tájékoztatót, és fodrásznak tanultam. Mindig szerettem a színházat. Gyerekként is sokat jártam, mikor idekerültem, már mindenkit ismertem nézőként – árulta el a fodrásztár vezetője, aki a miskolci nemzeti előtt „civil” fodrászként dolgozott.
A színházi fodrászat egy önálló szakma, amit azonban külön nem oktatnak. Járási Ágnes kiemelte, többek között a paróka-, bajusz- és szakállkészítést, illetve a parókafésülést és a különböző történelmi korok viseleteit is meg kell tanulnia annak a fodrásznak, aki ott kíván elhelyezkedni.
– Egy-egy szerep megformálásában sokat segít a színésznek a jelmez, a haj és a smink. Nekem a rokokó stílusú frizurák a kedvenceim, de ha modern darabról van szó, akkor természetesen vágjuk is a szereplők haját. Ugyanúgy dolgozunk, mint a civil fodrászok. A fodrásznak pszichológusnak is kell lennie, bizalmi szakma ez, itt is kialakult, melyik színész kihez szeret beülni – tette hozzá.
Kiss J.
Fotó: Juhász Á.