„Emlékük példát mutat egy igazabb társadalom felé”

Alakszainé Oláh Annamária, a KÉSZ miskolci elnöke elmondta, ebben az évben már kilencedik alkalommal koszorúzták meg a minorita rendház épületén található emléktáblát, kilencedszer emlékeznek a helyszínen az 1950. június 17-én éjszaka történtekre.

– Hétfőn éppen 63 éve lesz annak, a szégyenteljes éjszakának, mikor elhurcolták a Hortobágyra a miskolci minorita szerzeteseket. Ez az esemény mindig keresztje lesz a miskolci kereszténységnek, melyre emlékeznünk kell – jelentette ki Alakszainé Oláh Annamária, aki elmondta, Práter Csókai Károly atyát – aki jelen volt és beszédet mondott az ünnepségen – igaz máshonnan és nem ezen a napon, de szintén elhurcolták a szerzetes rendjétől.



Károly atya felelevenítette, az 1950-es években történteket, mint mondta, a kommunista rezsim módszeresen próbálta a szerzetesrendeket felszámolni.
– Most ezen a megemlékezéseken két kérdést kell feltennünk. Miért is történt meg a szétszóratás, a szerzetes-testvérek elhurcolása? Illetve, miért kell megemlékeznünk róluk? – tette fel kérdéseit az atya.

Mint hangsúlyozta, azért próbálták felszámolni a szerzetesrendeket, mert az ateista hatalom birtoklóinak az volt a célja, hogy minél kevesebb gondolkodó, tisztahitű, igazságot ismerő ember legyen.
– Az a hatalom azonban nem akart mártírokat csinálni a szerzetestársaimból, ezért inkább eltűntette őket, mintha nem is léteztek volna. Táborba internálták őket, egyetemeket, cementgyárakat építettek, mindegy volt hol vannak, csak közösségbe ne legyenek, csak ne tudjanak róluk az emberek – hangsúlyozta.



Károly atya párhuzamot vont a mai világgal is kijelentve, ma ugyan nem üldözik az egyházat, de a legtöbb helyen – interneten, bizonyos televíziós műsorokban, újságokban – nem az evangélium szerinti életet hirdetik, így a tömegek egyre kevesebb helyről tudhatnak Jézus Krisztusról.
– Önök, akik itt vannak, azonban hithű emberek, tudják, hogy Jézus Krisztus a mi Urunk és ragaszkodnak hozzá, hála legyen ezért! Ilyen emberek voltak az elhurcolt szerzetestestvéreink is – jelentette ki az egykor szintén elhurcolt szerzetes.

Második kérdésére Károly atya úgy válaszolt, azért kell emlékezni a szétszóratás napjára, mert, a szerzetesek, akik többé nem élhették társaikkal életüket, meghurcoltatásukat mindenkiért vállalták.
– Legyünk hálásak nekik, ne feledkezzünk el róluk, mert emlékük, példájuk segíthet minket abban, hogy ellen tudjunk állni az engedékeny társadalom alattomos támadásainak, és hogy megtaláljuk az utat egy igazabb társadalom kialakítása felé – tette hozzá Károly atya.



A beszédeket megelőzően, s a koszorúzás alatt közreműködött a Szent-Ferenc kórus, Regős Zsolt vezetésével. Az emlékezés koszorúit a Minorita rend, a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének miskolci csoportja, a III. rendi Kelemen Didák Közösség és az 1956-os Vitézi Lovagrend valamint miskolci polgárok helyezték el. A megemlékezés este hat órától a Minorita-templomban szentmisével folytatódott.

Tajthy Ákos
Fotó: Mocsári László