A „Vissza a világba” fiatalokat segítő program a 14-18 éves, nem feltétlenül hátrányos helyzetű, de problémákkal küzdő korosztályt célozta meg.
Ifj. Csomós József, a program szakmai vezetője elmondta, hogy az egyház mindig keresi a lehetőséget, hogy segíthessen, azonban az ifjúságnak van egy olyan szelete, amelyiket nehezen éri el. – Az egyház nem akar bezárkózni, segíteni akar – mondta. Miután felismerték, hogy a régi módszerek nem működnek, „reformálták” azokat, és középiskolai pedagógusokkal karöltve egy több elemből álló programot dolgoztak ki, amivel segítették a fiatalok felnőtté válását.
– Légy a barátja, és csak azután a nevelője – mondta a szakmai vezető utalva az új módszer filozófiájára. Először olyan játékos klubfoglalkozásokat szerveztek a fiataloknak, mint a közös filmnézés, vagy a főzőklub, hiszen a résztvevők elmondták, hogy otthon senki sem tanítja meg őket főzni. Miután sikerült megalapozni a közvetlen kapcsolatot, jöhettek a nevelő beszélgetések sorskérdésekről és problémákról, ahol a fiatalok nyitottan meséltek krízishelyzeteikről, és bátran kértek tanácsot, segítséget. Egy-egy ilyen alkalommal 15-20 fiatal gyűlt össze különböző gazdasági-társadalmi háttérrel, de ennek ellenére mindenki egyenlőnek számított, és nem okozott gondot megosztani egymással élményeiket.
A program részeként létrejött egy Ifjúsági Iroda három dolgozóval, ami a projekt központjaként funkcionált és fog is, hiszen a hivatalos lejárati idő, azaz június 30. után is tovább működik.
– A terheik egy részét egy pillanatra át tudtuk vállalni – jellemezte az itt végzett munkát Zsadon Zsuzsa, az Ifjúsági Iroda vezetője. A programot nagyon sikeresnek értékelte, és példaként elmesélte, hogy amikor az irodájukat fel kellett újítani, a bejáró fiatalok eleinte elkezdtek besegíteni, majd egyre többen, és egyre tevékenyebben szépítették a helységet, aminek az lett a vége, hogy létrejött egy ötven fős önkéntes csoport, ami azóta is segít a programok szervezésében. – Látjuk a fiatalokat gyermekből felnőtté válni – mondta el az irodavezető ezekről a saját szavaival „mini vezetők”-nek nevezett kamaszokról.
A „Vissza a világba”-program legnagyobb vállalkozása egy szigorúan 14 éven felülieknek összeállított, sokkoló „Kontraszt kiállítás” volt. A korhatár mellett még előzetes felkészítési szemináriumon is részt kellett vennie a látogatóknak. Erre azért volt szükség, mert kontrasztos jellegéből fakadóan a kiállítás szembe állította a valóságot az egyházi alternatívával, előbbit pedig sokkoló vizuális elemekkel, videókkal szemléltette, de volt ittas vezetés-szimulátor is. Egy ember élettörténetét, tehát a szexualitás, a drogozás, vagy éppen az öngyilkosság sötét oldalait nézhették végig a látogatók szobáról szobára haladva, az utazás végén pedig az isteni szeretetet tapasztalhatták meg. A kiállítást összesen 13 500-an tekintették meg, főként középiskolai osztályok. Miután egy csoport végzett a tárlaton, az iskolában szakemberekkel beszélték meg a látottakat, így a sokkoláson túl személyiségfejlesztő jellege is volt.
A program konzorciumi partnere volt a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, akik online segítségnyújtást biztosítottak a rászoruló fiataloknak. A honlapjukon chaten (6300 beszélgetés) és e-mailen (2800) keresztül fogadták a megkeresést az önkéntes válaszolók, akik egy száz órás képzés után tudtak szakmai segítséget nyújtani a fiataloknak párkapcsolati, családi, iskolai problémákban – tudtuk meg Dobos Evelintől, a Kék-Vonal projektfelelősétől.
K. Cs.
Fotó: F. K. Cs.
Ifj. Csomós József, a program szakmai vezetője elmondta, hogy az egyház mindig keresi a lehetőséget, hogy segíthessen, azonban az ifjúságnak van egy olyan szelete, amelyiket nehezen éri el. – Az egyház nem akar bezárkózni, segíteni akar – mondta. Miután felismerték, hogy a régi módszerek nem működnek, „reformálták” azokat, és középiskolai pedagógusokkal karöltve egy több elemből álló programot dolgoztak ki, amivel segítették a fiatalok felnőtté válását.
– Légy a barátja, és csak azután a nevelője – mondta a szakmai vezető utalva az új módszer filozófiájára. Először olyan játékos klubfoglalkozásokat szerveztek a fiataloknak, mint a közös filmnézés, vagy a főzőklub, hiszen a résztvevők elmondták, hogy otthon senki sem tanítja meg őket főzni. Miután sikerült megalapozni a közvetlen kapcsolatot, jöhettek a nevelő beszélgetések sorskérdésekről és problémákról, ahol a fiatalok nyitottan meséltek krízishelyzeteikről, és bátran kértek tanácsot, segítséget. Egy-egy ilyen alkalommal 15-20 fiatal gyűlt össze különböző gazdasági-társadalmi háttérrel, de ennek ellenére mindenki egyenlőnek számított, és nem okozott gondot megosztani egymással élményeiket.
A program részeként létrejött egy Ifjúsági Iroda három dolgozóval, ami a projekt központjaként funkcionált és fog is, hiszen a hivatalos lejárati idő, azaz június 30. után is tovább működik.
– A terheik egy részét egy pillanatra át tudtuk vállalni – jellemezte az itt végzett munkát Zsadon Zsuzsa, az Ifjúsági Iroda vezetője. A programot nagyon sikeresnek értékelte, és példaként elmesélte, hogy amikor az irodájukat fel kellett újítani, a bejáró fiatalok eleinte elkezdtek besegíteni, majd egyre többen, és egyre tevékenyebben szépítették a helységet, aminek az lett a vége, hogy létrejött egy ötven fős önkéntes csoport, ami azóta is segít a programok szervezésében. – Látjuk a fiatalokat gyermekből felnőtté válni – mondta el az irodavezető ezekről a saját szavaival „mini vezetők”-nek nevezett kamaszokról.
A „Vissza a világba”-program legnagyobb vállalkozása egy szigorúan 14 éven felülieknek összeállított, sokkoló „Kontraszt kiállítás” volt. A korhatár mellett még előzetes felkészítési szemináriumon is részt kellett vennie a látogatóknak. Erre azért volt szükség, mert kontrasztos jellegéből fakadóan a kiállítás szembe állította a valóságot az egyházi alternatívával, előbbit pedig sokkoló vizuális elemekkel, videókkal szemléltette, de volt ittas vezetés-szimulátor is. Egy ember élettörténetét, tehát a szexualitás, a drogozás, vagy éppen az öngyilkosság sötét oldalait nézhették végig a látogatók szobáról szobára haladva, az utazás végén pedig az isteni szeretetet tapasztalhatták meg. A kiállítást összesen 13 500-an tekintették meg, főként középiskolai osztályok. Miután egy csoport végzett a tárlaton, az iskolában szakemberekkel beszélték meg a látottakat, így a sokkoláson túl személyiségfejlesztő jellege is volt.
A program konzorciumi partnere volt a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány, akik online segítségnyújtást biztosítottak a rászoruló fiataloknak. A honlapjukon chaten (6300 beszélgetés) és e-mailen (2800) keresztül fogadták a megkeresést az önkéntes válaszolók, akik egy száz órás képzés után tudtak szakmai segítséget nyújtani a fiataloknak párkapcsolati, családi, iskolai problémákban – tudtuk meg Dobos Evelintől, a Kék-Vonal projektfelelősétől.
K. Cs.
Fotó: F. K. Cs.