Eddig csak akkor követett el valaki szabálysértést, ha a félrevezető segélyhívást az adott szerv vonulása is követte, tehát feleslegesen mentek ki a megadott helyszínre. Ez minden esetben anyagi és emberi erőforrások pazarlását jelenti, ugyanis a kiszállás költsége mellett az ilyenkor „elfoglalt” segítők esetleg nem tudnak jelen lenni ott, ahol valóban szükség lenne rájuk.
Mint megtudtuk, egy-egy vonulás költsége harminc- és negyvenezer forint között van, különleges esetben pedig akár százezer forint is lehet. A diszpécserek telefonjai minden esetben kijelzik a hívó fél telefonszámát, így utólag könnyű beazonosítani, hogy ki követett el szabálysértést.
Az országos adatok szerint egyébként csökken a téves riasztások száma, kivétel ez alól Pest és Borsod–Abaúj–Zemplén megye. Lipták Attila elmondta, évente mintegy száz téves riasztást kapnak, és idén már 30-nál járnak. Legtöbbször kitalált tűzesetet jelentenek a hamis hívók.
Ezek a számok a vonulással végződő téves riasztásokra vonatkoznak, de az ezredes felhívta rá a figyelmet, hogy volt olyan napjuk, amikor 343 olyan hívást kaptak, ami nem tartalmazott fontos információt, csak foglalta a telefonvonalat a fontos hívások elől.
Lipták Attilától megtudtuk, hogy két csoportra osztják a téves hívásokat: jóhiszeműekre és rossz szándékúakra. Előbbi nem követ el szabálysértést, míg utóbbi bírságra számíthat – ezt az utólagos kivizsgálás állapítja meg.
Az első típus során nem akar kárt okozni a betelefonáló, de rosszul adja meg az információkat, vagy félreértelmezi a helyzetet, például a „nagyobb a füstje, mint a lángja” klasszikus esete lép fel, és bár segíteni akar, de olyan eseményt jelent be, ami egyébként nem kívánna szakértői segítséget.
A másik eset, amikor szándékosan félreinformálják a segítő szerveket. Az ezredes példaként megemlítette, hogy volt olyan betelefonálójuk, aki kitalált egy káresetet, mert szereti nézni a vonuló tűzoltókat.
Ebbe a kategóriába tartoznak azok a hívások is, amelyeket jellemzően fiatalok követnek el „heccből”, és még csak hamis információt sem adnak meg, csupán szidják a szervet.
A diszpécserek több éves tapasztalattal rendelkeznek, és – többnyire – már a hanglejtésből, a beszédstílusból, vagy ellenőrző kérdésekkel ki tudják szűrni, hogy mely hívások valósak, és melyek a félrevezetőek.
K. Cs.
Mint megtudtuk, egy-egy vonulás költsége harminc- és negyvenezer forint között van, különleges esetben pedig akár százezer forint is lehet. A diszpécserek telefonjai minden esetben kijelzik a hívó fél telefonszámát, így utólag könnyű beazonosítani, hogy ki követett el szabálysértést.
Az országos adatok szerint egyébként csökken a téves riasztások száma, kivétel ez alól Pest és Borsod–Abaúj–Zemplén megye. Lipták Attila elmondta, évente mintegy száz téves riasztást kapnak, és idén már 30-nál járnak. Legtöbbször kitalált tűzesetet jelentenek a hamis hívók.
Ezek a számok a vonulással végződő téves riasztásokra vonatkoznak, de az ezredes felhívta rá a figyelmet, hogy volt olyan napjuk, amikor 343 olyan hívást kaptak, ami nem tartalmazott fontos információt, csak foglalta a telefonvonalat a fontos hívások elől.
Lipták Attilától megtudtuk, hogy két csoportra osztják a téves hívásokat: jóhiszeműekre és rossz szándékúakra. Előbbi nem követ el szabálysértést, míg utóbbi bírságra számíthat – ezt az utólagos kivizsgálás állapítja meg.
Az első típus során nem akar kárt okozni a betelefonáló, de rosszul adja meg az információkat, vagy félreértelmezi a helyzetet, például a „nagyobb a füstje, mint a lángja” klasszikus esete lép fel, és bár segíteni akar, de olyan eseményt jelent be, ami egyébként nem kívánna szakértői segítséget.
A másik eset, amikor szándékosan félreinformálják a segítő szerveket. Az ezredes példaként megemlítette, hogy volt olyan betelefonálójuk, aki kitalált egy káresetet, mert szereti nézni a vonuló tűzoltókat.
Ebbe a kategóriába tartoznak azok a hívások is, amelyeket jellemzően fiatalok követnek el „heccből”, és még csak hamis információt sem adnak meg, csupán szidják a szervet.
A diszpécserek több éves tapasztalattal rendelkeznek, és – többnyire – már a hanglejtésből, a beszédstílusból, vagy ellenőrző kérdésekkel ki tudják szűrni, hogy mely hívások valósak, és melyek a félrevezetőek.
K. Cs.