Hétfőn kezdődött meg a tavaly október 13-án hajnalban történt harsányi eset tárgyalása, amikor is két fiatalokból álló társaság keveredett összetűzésbe melynek során H. Patrik késével megszúrta P. Norbertet, aki a helyszínen életét vesztette. A hétfői napon ismertették a vádiratot, majd a vádlott tehetett volna vallomást, aki azonban ezt megtagadta. Ezt követően hallgatták ki a sértett testvérét, annak barátnőjét és egy velük lévő fiatalembert. Szerdán a vádlott társaságában lévő három fiatalember tanúkénti meghallgatása következett.
Születésnapi buliból szúrkálás
Ami teljesen biztos az ügyben, hogy a vádlott egy másik miskolci fiatallal, osztálytársához érkezett vendégsége, akinek a születésnapját ünnepelték. Mindhárman az egészségügyi szakközépiskola tanulói voltak, mentőápolónak készültek. A délután folyamán bográcsolás mellett jócskán felöntöttek a garatra és úgy döntöttek, este meglátogatják a helyi kocsmát, ahol éppen bált rendeztek. A születésnapos T. István unokatestvére M. Zoltán is jelen volt, aki korábban már keveredett afférba a későbbi áldozattal egy lány miatt. A házibulira benézett az áldozat öccse, P. Dávid is, aki azonban csak rövid ideig maradt, mert a bátyja után indult, aki ekkor már a bálban volt és a testvér bevallása szerint is szükség volt figyelnie rá, mivel ivott.
A tanúk vallomása szerint ugyanis az áldozott alkoholos állapotban hajlamos volt a kötekedésre, a bálban is rászólt a csapos, mivel nem megfelelően viselkedett. A két társaság egymástól függetlenül szórakozott éjjel a bálban, majd P. Norbert az öccsével, annak barátnőjével, illetve barátjukkal, B. Bálinttal hazaindultak. Útközben azonban megálltak az utcán, itt haladt el mellettük a másik társaság, a három mentőápoló tanuló, T. István, Ö. Roland és H. Patrik. A kölcsönös köszönés mellett P. Norbert egy „szevasztok köcsögök” megjegyzést tett, ami után még nem történt semmi. Azonban a három fiatal feltételezte, hogy a kötekedő kedvében lévő P. Norbert M. Zoltánba is beleköthet, aki még maradt a bálban. Ezért néhány házzal arrébb ők is megálltak, felhívták M. Zoltánt és javasolták neki, hogy induljon el, megvárják, amit ő meg is tett. Innen pedig az események felgyorsultak és tragikus fordulatot vettek.
Ellentmondó vallomások
M. Zoltán ugyanis megállt P. Norberték mellett, köszönt nekik, majd megpróbálta barátilag megölelni a később áldozatot, azonban az ellökte magától. A nem messze várakozó másik csoport csak azt látta, hogy dulakodás alakult ki, ezért sietve visszaindultak. Innen pedig már nem volt egyszerű kibogozni a történteket. Ami biztos, hogy a két társaság között lökdösődés alakult ki, elcsattant néhány pofon, melynek során a kés valahogy H. Patrik kezébe került, aki szívtájékon szúrta P. Norbertet, aki pár perc alatt meghalt, annak ellenére, hogy a mentőápoló tanulók mindent megpróbáltak az újraélesztése érdekében.
Azt, hogy pontosan mi történt annak ellenére is nagyon nehéz rekonstruálni, hogy hat tanúja van az esetnek, és, hogy már túl vannak egy a nyomozás során történt helyszíni tárgyaláson is. A fiatalok ugyanis mindannyian erősen alkoholos befolyásoltság alatt voltak és sem a még aznap reggel hét óra után, sem a januári kihallgatáson, sem a mostani tárgyalási napokon nem voltak képesek pontosan felidézni, hogy mi, hogyan történt. Így fordulhatott például elő, hogy T. István három vallomásából egyik sem egyezett, de M. Zoltánéban is kevés volt az átfedés, viszont sok a lyuk. A fiatalok a részegség mellett az ijedségre, a fogdában töltött éjszakára, jelenleg a majd eltelt egy évre is hivatkoztak annak kapcsán, hogy a részletek tekintetében miért kerülnek folyamatos ellentmondásba egymás és a saját vallomásukkal. is. A pontosításban még az sem segített sokat, hogy Horváth Dóra bírónő tízpercenként próbálkozott szembesítésekkel a tanúk között. Ugyanis jó néhány korábbi állítást, vallomást visszavontak, de több ellentétes állítást a szembesítés ellenére is fenntartottak.
Hat tanúval, szemtanú nélkül
Korábban a vádlott társaságába tartozók tettek arra vonatkozó vallomást, hogy H. Patrikot a vízelvezető árokba lökte az áldozat és rúgásokkal akadályozta meg, hogy visszakapaszkodjon. Ekkor vette elő a kést és azt maga elé tartva próbálta elriasztani P. Norbertet, aki belelépett a késbe. Ezt azonban a szerdai tárgyaláson már nem erősítették meg, mint olyan dolgot, amit láttak, csupán azt mondták úgy hallották másoktól. A „mások” M. Zoltán esetében T. István volt, míg T. Istvánnál a falubeliek, akikről azt feltételezte, hogy egy szemtanútól hallhatták… Pedig ez az állítás azért perdöntő, mert a bíróságon vallomást már nem tevő H. Patrik így magyarázza a történéseket rendőrségi tanúvallomásában, nem szándékos szúrásra hivatkozva. Ennek némiképp ellentmondhat az, hogy P. Norberten a szívtájéki szúrás mellett találtak egy másik szúrást a tomporán és több feltételezett vágást a felsőtestén.
A tárgyalás során a bíró, az ügyész és az ügyvéd is több kérdést intézett tanúkhoz annak a tisztázására, hogy ki pontosan mit csinált a végzetes két perc alatt, mikor, ki hol helyezkedett el, mit láthatott, vagy sem, ki, kit ütött meg. A helyszínen készült fényképeket is segítségül hívták a pontosítás érdekében. Azonban így is vannak sötét foltjai az estének. A szúrás pillanatait pedig a vádlotton és az áldozaton kívül senki nem látta.
H. I.
Születésnapi buliból szúrkálás
Ami teljesen biztos az ügyben, hogy a vádlott egy másik miskolci fiatallal, osztálytársához érkezett vendégsége, akinek a születésnapját ünnepelték. Mindhárman az egészségügyi szakközépiskola tanulói voltak, mentőápolónak készültek. A délután folyamán bográcsolás mellett jócskán felöntöttek a garatra és úgy döntöttek, este meglátogatják a helyi kocsmát, ahol éppen bált rendeztek. A születésnapos T. István unokatestvére M. Zoltán is jelen volt, aki korábban már keveredett afférba a későbbi áldozattal egy lány miatt. A házibulira benézett az áldozat öccse, P. Dávid is, aki azonban csak rövid ideig maradt, mert a bátyja után indult, aki ekkor már a bálban volt és a testvér bevallása szerint is szükség volt figyelnie rá, mivel ivott.
A tanúk vallomása szerint ugyanis az áldozott alkoholos állapotban hajlamos volt a kötekedésre, a bálban is rászólt a csapos, mivel nem megfelelően viselkedett. A két társaság egymástól függetlenül szórakozott éjjel a bálban, majd P. Norbert az öccsével, annak barátnőjével, illetve barátjukkal, B. Bálinttal hazaindultak. Útközben azonban megálltak az utcán, itt haladt el mellettük a másik társaság, a három mentőápoló tanuló, T. István, Ö. Roland és H. Patrik. A kölcsönös köszönés mellett P. Norbert egy „szevasztok köcsögök” megjegyzést tett, ami után még nem történt semmi. Azonban a három fiatal feltételezte, hogy a kötekedő kedvében lévő P. Norbert M. Zoltánba is beleköthet, aki még maradt a bálban. Ezért néhány házzal arrébb ők is megálltak, felhívták M. Zoltánt és javasolták neki, hogy induljon el, megvárják, amit ő meg is tett. Innen pedig az események felgyorsultak és tragikus fordulatot vettek. Ellentmondó vallomások
M. Zoltán ugyanis megállt P. Norberték mellett, köszönt nekik, majd megpróbálta barátilag megölelni a később áldozatot, azonban az ellökte magától. A nem messze várakozó másik csoport csak azt látta, hogy dulakodás alakult ki, ezért sietve visszaindultak. Innen pedig már nem volt egyszerű kibogozni a történteket. Ami biztos, hogy a két társaság között lökdösődés alakult ki, elcsattant néhány pofon, melynek során a kés valahogy H. Patrik kezébe került, aki szívtájékon szúrta P. Norbertet, aki pár perc alatt meghalt, annak ellenére, hogy a mentőápoló tanulók mindent megpróbáltak az újraélesztése érdekében.
Azt, hogy pontosan mi történt annak ellenére is nagyon nehéz rekonstruálni, hogy hat tanúja van az esetnek, és, hogy már túl vannak egy a nyomozás során történt helyszíni tárgyaláson is. A fiatalok ugyanis mindannyian erősen alkoholos befolyásoltság alatt voltak és sem a még aznap reggel hét óra után, sem a januári kihallgatáson, sem a mostani tárgyalási napokon nem voltak képesek pontosan felidézni, hogy mi, hogyan történt. Így fordulhatott például elő, hogy T. István három vallomásából egyik sem egyezett, de M. Zoltánéban is kevés volt az átfedés, viszont sok a lyuk. A fiatalok a részegség mellett az ijedségre, a fogdában töltött éjszakára, jelenleg a majd eltelt egy évre is hivatkoztak annak kapcsán, hogy a részletek tekintetében miért kerülnek folyamatos ellentmondásba egymás és a saját vallomásukkal. is. A pontosításban még az sem segített sokat, hogy Horváth Dóra bírónő tízpercenként próbálkozott szembesítésekkel a tanúk között. Ugyanis jó néhány korábbi állítást, vallomást visszavontak, de több ellentétes állítást a szembesítés ellenére is fenntartottak.Hat tanúval, szemtanú nélkül
Korábban a vádlott társaságába tartozók tettek arra vonatkozó vallomást, hogy H. Patrikot a vízelvezető árokba lökte az áldozat és rúgásokkal akadályozta meg, hogy visszakapaszkodjon. Ekkor vette elő a kést és azt maga elé tartva próbálta elriasztani P. Norbertet, aki belelépett a késbe. Ezt azonban a szerdai tárgyaláson már nem erősítették meg, mint olyan dolgot, amit láttak, csupán azt mondták úgy hallották másoktól. A „mások” M. Zoltán esetében T. István volt, míg T. Istvánnál a falubeliek, akikről azt feltételezte, hogy egy szemtanútól hallhatták… Pedig ez az állítás azért perdöntő, mert a bíróságon vallomást már nem tevő H. Patrik így magyarázza a történéseket rendőrségi tanúvallomásában, nem szándékos szúrásra hivatkozva. Ennek némiképp ellentmondhat az, hogy P. Norberten a szívtájéki szúrás mellett találtak egy másik szúrást a tomporán és több feltételezett vágást a felsőtestén.
A tárgyalás során a bíró, az ügyész és az ügyvéd is több kérdést intézett tanúkhoz annak a tisztázására, hogy ki pontosan mit csinált a végzetes két perc alatt, mikor, ki hol helyezkedett el, mit láthatott, vagy sem, ki, kit ütött meg. A helyszínen készült fényképeket is segítségül hívták a pontosítás érdekében. Azonban így is vannak sötét foltjai az estének. A szúrás pillanatait pedig a vádlotton és az áldozaton kívül senki nem látta.
H. I.