Elpusztult a szeptember elején Egyiptomban kémnek hitt gólya, Ménes. A magyar–szlovák együttműködésben futó Madarak Határok Nélkül program részeként jeladóval felszerelt madár 5 hónapot élt meg.
Ménes, a fehér gólya Ipolyvecén született, és innen indult útnak augusztus elején. Fajtája szokásos útvonalát követte: Törökországig európai jellegű tájakon járt, és a megszokott életkörülményeket tapasztalta.
Ezután azonban a Közel-Kelet felé vette útja, ahol gyökeresen megváltoztak a táplálkozási lehetőségek.
– Ezen a részen a gólyák minél hamarabb át akarnak jutni, ezért egyszerre 200-300 kilométert is repülnek, mert folyamatosan fogynak a tartalékaik – tudtuk meg Papp Ferenctől, a Magyar Madártani Egyesület munkatársától. – A Földközi-tenger partvidékén haladnak, és a Sínai-félsziget tájékán elfogy a táplálékuk – tette hozzá.
A következő állomást a Nílus völgye jelenti számukra, ami egyben felüdülés is, hiszen itt újra fel tudnak töltődni étellel és itallal az afrikai nagy sivatag előtt.
Papp Ferenctől megtudtuk, hogy Ménest itt érte az első baleset, ugyanis valószínűsíthető, hogy a sűrűn lakott területen beleakadt egy halász hálójába. Ráadásul ez a személy madártani háttérismeretek hiányában azt hihette, hogy az állaton található GPS-jeladó egy kémszerkezet, ezért bevitte a gólyát a helyi prefektúrára. Mivel itt nem volt gólyák számára kialakított elkülönítő, az ügyeletes bezárta a madarat egy cellába, amíg másnap megérkeztek a helyi környezetvédelmi minisztérium szakemberei, és tisztázták nagy utazónkat a vádak alól.
Ménest ezután átvette az állategészségügyi szerv, akik megetették, majd Asszuánnál újra útnak indították, ahonnan átszállhatott egy szomszédos szigetre. Tragikus vége itt érte, ugyanis Papp Ferenc péntek délelőtt kapta a hírt, miszerint egy egyiptomi család valószínűsíthetően befogta és megette az állatot.
K. Cs.
Fotó: satellitetracking.eu
Ménes, a fehér gólya Ipolyvecén született, és innen indult útnak augusztus elején. Fajtája szokásos útvonalát követte: Törökországig európai jellegű tájakon járt, és a megszokott életkörülményeket tapasztalta.
Ezután azonban a Közel-Kelet felé vette útja, ahol gyökeresen megváltoztak a táplálkozási lehetőségek.
– Ezen a részen a gólyák minél hamarabb át akarnak jutni, ezért egyszerre 200-300 kilométert is repülnek, mert folyamatosan fogynak a tartalékaik – tudtuk meg Papp Ferenctől, a Magyar Madártani Egyesület munkatársától. – A Földközi-tenger partvidékén haladnak, és a Sínai-félsziget tájékán elfogy a táplálékuk – tette hozzá.
A következő állomást a Nílus völgye jelenti számukra, ami egyben felüdülés is, hiszen itt újra fel tudnak töltődni étellel és itallal az afrikai nagy sivatag előtt.
Papp Ferenctől megtudtuk, hogy Ménest itt érte az első baleset, ugyanis valószínűsíthető, hogy a sűrűn lakott területen beleakadt egy halász hálójába. Ráadásul ez a személy madártani háttérismeretek hiányában azt hihette, hogy az állaton található GPS-jeladó egy kémszerkezet, ezért bevitte a gólyát a helyi prefektúrára. Mivel itt nem volt gólyák számára kialakított elkülönítő, az ügyeletes bezárta a madarat egy cellába, amíg másnap megérkeztek a helyi környezetvédelmi minisztérium szakemberei, és tisztázták nagy utazónkat a vádak alól.
Ménest ezután átvette az állategészségügyi szerv, akik megetették, majd Asszuánnál újra útnak indították, ahonnan átszállhatott egy szomszédos szigetre. Tragikus vége itt érte, ugyanis Papp Ferenc péntek délelőtt kapta a hírt, miszerint egy egyiptomi család valószínűsíthetően befogta és megette az állatot.
K. Cs.
Fotó: satellitetracking.eu