Volt bizony, mégpedig nem is kevés! Eleinte a szurkolók is csak dörzsölgették a szemeiket, hogy vajon jól látják-e, ami a pályán történik? Az MVSC ugyanis egészen elképesztően rossz felfogásban, rengeteg hibával kezdett. Az első technikai időnél már négy ponttal vezettek a vendégek (4-8), aztán fokozatosan növelték előnyüket (5-13, 8-16, 11-20). Ahhoz képest, hogy több edző szerint a dunántúliak a kiesés egyik várományosai lehetnek az új idényben, egészen szépen bemutatkoztak.
Sajnos, nem történt fordulat a folytatásban sem. Az MVSC továbbra sem találta meg a ritmust, pontatlan feladások követték egymást, nem volt megfelelő a sáncmunka, az ütések helyett pedig jobbára csak erőtlen simogatásokat mutattak be. Hiába vezettek (5-3, 9-6, 11-9), érződött, hogy döcög a játék. Erre kitűnően éreztek rá a vendégek, akik hatalmas szívvel és lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe. Nem ismertek elveszett labdát, keményen fejezték be jól felépített támadásaikat, és szinte esélyt sem adtak jóval esélyesebb ellenfelüknek.
Vajon lesz-e fordulat? Ezen tanakodtak a nézők, de nem kellett sokáig izgulniuk, mert végre a vasutasok is elkezdtek röplabdázni. Immáron azt nyújtották, amire képesek, amit tudnak, és ez úgy jutott kifejezésre, hogy a Veszprém jobbára csak a labdaszedő szerepére kényszerült. Centerben Kiss Emese helyett érkezett a pályán lévőkhöz Bertók Bettina, aki remek nyitásaival sokszor állította megoldhatatlan feladat elé a vendégeket. Két sima, könnyed játékkal besöpört játszmát láthattunk, egyenlített az MVSC.
Ha lúd, akkor viszont már legyen kövér is! Mintha ez a mottó jellemezte volna a vasutasokat a mindent eldöntő, ötödik játszmában. Pedig nem kezdtek jól, két elemi hiba után a vendégek már 7-3-as vezetéshez jutottak, ám ekkor három hazai pont következett. Mégsem lehetett megnyugodni, noha Kovács Edina szaporán termelte a pontokat, a legtöbb támadást neki kellett befejezni. Meg is tette, csak éppen a vendégek sem lankadtak. Sőt! Nekik volt előnyük a hajrában is (1-11, 11-13), de a feltámadó, és belelkesedő zöld-fehér alakulat ekkor már igazi énjét mutatta, és felül tudott emelkedni a nehézségeken. Zsinórban négy pontot szereztek Toma Sándor tanítványai, és véghezvitték a bravúrt, visszahozták a sírból a már elveszítettnek tűnő összecsapást. A bravúr dicséretes, de az ilyen izgalmakat a szurkolók máskor szívesen elengedik!
Eredmény: Albrecht Miskolci VSC MISI – Veszprémi ESC 3-2 (-12, -17, 10, 11, 13). Miskolc, vasutas csarnok, 100 néző. NB I női. Vezette: Bodrogi, Suba. MVSC: Szabó B. (8), Kovács E. (22), Szajkó (7), Sitkey (15), Csarkó (2), Kiss E. (1). Csere: Nagy Zs., Jobbágy (liberók), Oláh (4), Radomszki, Szilvási (1), Bertók (5). Edző: Toma Sándor.
Toma Sándor: - Azt ne kérdezzék tőlem, hogy mi történt az első és második játszmában, mert ezt én is szeretném tudni. A Veszprém ellen nekünk hazai környezetben három játszmában kellett volna nyerni, de örülök, hogy a hajrában már összeszedte magát a csapat és hozta a győzelmet.
Doros L.
Sajnos, nem történt fordulat a folytatásban sem. Az MVSC továbbra sem találta meg a ritmust, pontatlan feladások követték egymást, nem volt megfelelő a sáncmunka, az ütések helyett pedig jobbára csak erőtlen simogatásokat mutattak be. Hiába vezettek (5-3, 9-6, 11-9), érződött, hogy döcög a játék. Erre kitűnően éreztek rá a vendégek, akik hatalmas szívvel és lelkesedéssel vetették magukat a küzdelembe. Nem ismertek elveszett labdát, keményen fejezték be jól felépített támadásaikat, és szinte esélyt sem adtak jóval esélyesebb ellenfelüknek.
Vajon lesz-e fordulat? Ezen tanakodtak a nézők, de nem kellett sokáig izgulniuk, mert végre a vasutasok is elkezdtek röplabdázni. Immáron azt nyújtották, amire képesek, amit tudnak, és ez úgy jutott kifejezésre, hogy a Veszprém jobbára csak a labdaszedő szerepére kényszerült. Centerben Kiss Emese helyett érkezett a pályán lévőkhöz Bertók Bettina, aki remek nyitásaival sokszor állította megoldhatatlan feladat elé a vendégeket. Két sima, könnyed játékkal besöpört játszmát láthattunk, egyenlített az MVSC.
Ha lúd, akkor viszont már legyen kövér is! Mintha ez a mottó jellemezte volna a vasutasokat a mindent eldöntő, ötödik játszmában. Pedig nem kezdtek jól, két elemi hiba után a vendégek már 7-3-as vezetéshez jutottak, ám ekkor három hazai pont következett. Mégsem lehetett megnyugodni, noha Kovács Edina szaporán termelte a pontokat, a legtöbb támadást neki kellett befejezni. Meg is tette, csak éppen a vendégek sem lankadtak. Sőt! Nekik volt előnyük a hajrában is (1-11, 11-13), de a feltámadó, és belelkesedő zöld-fehér alakulat ekkor már igazi énjét mutatta, és felül tudott emelkedni a nehézségeken. Zsinórban négy pontot szereztek Toma Sándor tanítványai, és véghezvitték a bravúrt, visszahozták a sírból a már elveszítettnek tűnő összecsapást. A bravúr dicséretes, de az ilyen izgalmakat a szurkolók máskor szívesen elengedik!
Eredmény: Albrecht Miskolci VSC MISI – Veszprémi ESC 3-2 (-12, -17, 10, 11, 13). Miskolc, vasutas csarnok, 100 néző. NB I női. Vezette: Bodrogi, Suba. MVSC: Szabó B. (8), Kovács E. (22), Szajkó (7), Sitkey (15), Csarkó (2), Kiss E. (1). Csere: Nagy Zs., Jobbágy (liberók), Oláh (4), Radomszki, Szilvási (1), Bertók (5). Edző: Toma Sándor.
Toma Sándor: - Azt ne kérdezzék tőlem, hogy mi történt az első és második játszmában, mert ezt én is szeretném tudni. A Veszprém ellen nekünk hazai környezetben három játszmában kellett volna nyerni, de örülök, hogy a hajrában már összeszedte magát a csapat és hozta a győzelmet.
Doros L.