– Háttérben „lágyan” szól a svéd techno-folk zene. Hogy tetszik a Rednex?
– Az én emlékeimben a Rednex úgy él, hogy van benne sok hangszer, de ahogy most körbetekintek a színpadon, nem sokat látok belőlük. Van egy hegedű, ami nincs bedugva, de mindettől függetlenül remek hangulatot csinálnak.
– Show-elemekkel nincs eleresztve a zenekar. A zene és a szöveg mellett milyen eszközökkel kommunikáltok a közönséggel?
– Nálunk azért vannak hangszerek, hogy használjuk is őket. Emellett nagyon fontos pont a szöveg. Annyira felgyorsult a világ, hogy az emberek hajlamosak rövidítve beszélni, szinte minden az interneten történik. A magyar nyelv azonban gyönyörű, és illik használni, mi ebben hiszünk. Természetesen nekünk is sokat kell még olvasni, bővíteni a szókincsünket. Mostanában egy magyar szerzőt olvasok, aki álnéven működik, kicsit összeesküvés-elméletszerű, nagyon kedvelem. Szeretek gondolkozni az élet nagy dolgairól, a világ működéséről. Visszatérve a kérdésedre, amikor egy zenekar felmegy a színpadra, és elkezdődik a koncert, akkor egyfajta energiát áramoltat a közönség felé, akik jó esetben ezt átérzik, főleg ha ilyen sokan vannak, mint itt, és az az energia visszajut. Tőlük, hozzánk. Az egész koncerten ezzel az energiával „dobálózunk”.
– Szombaton a Szimfonik 3. várva várt koncertje is megvolt. Hogy éreztétek magatokat?
– Az Élvezd című dalunkat dolgozta fel az Intim Torna Illegál. Nagyon tetszik a dal, az, hogy alternatív aspektusból mutatja be az Élvezd-et, ami két-három éve folyik a csapból is. Nagyon jól éreztük magunkat, bár én már kicsit fáradok.
– Valóban sűrű nyarat zártok. Fesztiválhimnuszotok is van. Mindenhol ott voltatok, de még nincs vége…
– A miskolci az utolsó fesztiválunk idén, hivatalosan. Nagyon sok helyen voltunk, kicsit fesztiváltúltengésem is lett, de októberben pihenünk.
– A téli „nyaralás” hogyan telik majd?
– Számomra most az a leginkább vágyott dolog, hogy egy hetet úgy tudjak otthon eltölteni, hogy nem kell mennem sehova. Pihenni, aludni, tv-zni, főzni. Otthon szeretnék „nyaralni”.
– Még egy pécsi, hazai koncert azért hátra van…
– Az együttes kezd felszivárogni a fővárosba. Máté és én Budapesten lakunk, de a zenekar 80 százaléka pécsi, és szívünkben mindig Pécs marad az otthonunk, és nagyon várjuk a koncertet.
– Miskolc nagyon messze van Pécstől. A távolság miatt jártok ide ilyen ritkán?
– Az, hogy hol lépünk fel bonyolult, több komponensű dolog. Szeretünk Miskolcra járni. Én itt születtem, egy évig éltem itt, többször járok vissza. Ritkán találkozunk a miskolci közönséggel, de mindig jó a hangulat. Legutóbb a Helynekemben jártunk, és nagyon meglepődtem, mikor megláttam a sétáló utcát. Teljesen kicserélődött, gyönyörű, úgy éreztem magam, mint egy világvárosban. Jó visszatérni ide, tudni, hogy ennek a városnak a szülöttje vagyok, habár kevés időnk jut arra, hogy egy-egy várost teljesen megismerjünk. Leginkább este látjuk az adott helyeket, de van, ahova visszajárunk. Szegedet, a halászlevet például nagyon szeretjük, de oda is ritkán jutunk el mostanában.
– Szegedi halászlé… Miskolci sör?
– Természetesen. A Borsodit jól ismerjük, kedveljük. A koncertek előtt, még ennyi idő után is gombóc szokott lenni a torkomban, amit egy-két feles, „jéger-sör” felold, de természetesen nem akkora mennyiségben, hogy a színpadi produkció kárára menjen. Most nem tudom, hogy fogunk-e söröket kóstolni. Az igazság az, hogy négy nap alatt ez az ötödik koncertünk, én kicsit fáradok. Még egy utolsó nagy dobásra számíthat a közönség, remek buli lesz szerintem, de utána szeretnék hazamenni a kedvesemhez, és aludni.
Kiss Judit
Fotó: Mocsári László
– Az én emlékeimben a Rednex úgy él, hogy van benne sok hangszer, de ahogy most körbetekintek a színpadon, nem sokat látok belőlük. Van egy hegedű, ami nincs bedugva, de mindettől függetlenül remek hangulatot csinálnak.
– Show-elemekkel nincs eleresztve a zenekar. A zene és a szöveg mellett milyen eszközökkel kommunikáltok a közönséggel?
– Nálunk azért vannak hangszerek, hogy használjuk is őket. Emellett nagyon fontos pont a szöveg. Annyira felgyorsult a világ, hogy az emberek hajlamosak rövidítve beszélni, szinte minden az interneten történik. A magyar nyelv azonban gyönyörű, és illik használni, mi ebben hiszünk. Természetesen nekünk is sokat kell még olvasni, bővíteni a szókincsünket. Mostanában egy magyar szerzőt olvasok, aki álnéven működik, kicsit összeesküvés-elméletszerű, nagyon kedvelem. Szeretek gondolkozni az élet nagy dolgairól, a világ működéséről. Visszatérve a kérdésedre, amikor egy zenekar felmegy a színpadra, és elkezdődik a koncert, akkor egyfajta energiát áramoltat a közönség felé, akik jó esetben ezt átérzik, főleg ha ilyen sokan vannak, mint itt, és az az energia visszajut. Tőlük, hozzánk. Az egész koncerten ezzel az energiával „dobálózunk”.
– Szombaton a Szimfonik 3. várva várt koncertje is megvolt. Hogy éreztétek magatokat?
– Az Élvezd című dalunkat dolgozta fel az Intim Torna Illegál. Nagyon tetszik a dal, az, hogy alternatív aspektusból mutatja be az Élvezd-et, ami két-három éve folyik a csapból is. Nagyon jól éreztük magunkat, bár én már kicsit fáradok.
– Valóban sűrű nyarat zártok. Fesztiválhimnuszotok is van. Mindenhol ott voltatok, de még nincs vége…
– A miskolci az utolsó fesztiválunk idén, hivatalosan. Nagyon sok helyen voltunk, kicsit fesztiváltúltengésem is lett, de októberben pihenünk.
– A téli „nyaralás” hogyan telik majd?
– Számomra most az a leginkább vágyott dolog, hogy egy hetet úgy tudjak otthon eltölteni, hogy nem kell mennem sehova. Pihenni, aludni, tv-zni, főzni. Otthon szeretnék „nyaralni”.
– Még egy pécsi, hazai koncert azért hátra van…
– Az együttes kezd felszivárogni a fővárosba. Máté és én Budapesten lakunk, de a zenekar 80 százaléka pécsi, és szívünkben mindig Pécs marad az otthonunk, és nagyon várjuk a koncertet.
– Miskolc nagyon messze van Pécstől. A távolság miatt jártok ide ilyen ritkán?
– Az, hogy hol lépünk fel bonyolult, több komponensű dolog. Szeretünk Miskolcra járni. Én itt születtem, egy évig éltem itt, többször járok vissza. Ritkán találkozunk a miskolci közönséggel, de mindig jó a hangulat. Legutóbb a Helynekemben jártunk, és nagyon meglepődtem, mikor megláttam a sétáló utcát. Teljesen kicserélődött, gyönyörű, úgy éreztem magam, mint egy világvárosban. Jó visszatérni ide, tudni, hogy ennek a városnak a szülöttje vagyok, habár kevés időnk jut arra, hogy egy-egy várost teljesen megismerjünk. Leginkább este látjuk az adott helyeket, de van, ahova visszajárunk. Szegedet, a halászlevet például nagyon szeretjük, de oda is ritkán jutunk el mostanában.
– Szegedi halászlé… Miskolci sör?
– Természetesen. A Borsodit jól ismerjük, kedveljük. A koncertek előtt, még ennyi idő után is gombóc szokott lenni a torkomban, amit egy-két feles, „jéger-sör” felold, de természetesen nem akkora mennyiségben, hogy a színpadi produkció kárára menjen. Most nem tudom, hogy fogunk-e söröket kóstolni. Az igazság az, hogy négy nap alatt ez az ötödik koncertünk, én kicsit fáradok. Még egy utolsó nagy dobásra számíthat a közönség, remek buli lesz szerintem, de utána szeretnék hazamenni a kedvesemhez, és aludni.
Kiss Judit
Fotó: Mocsári László