A szocpolos csalásként elhíresült ügyek nagyban hasonlítanak a fészekrakós csaláshoz, mondhatni ez a „vidéki”, vagy „építkezős” verziója. A cél, hasonló módon a gyermekek után járó szociálpolitikai támogatás, illetve lakáshitelek „lenyúlása”, vagyis jogtalan megigénylése volt. Olyan nehéz, szociálisan hátrányos helyzetben lévő, sokgyermekes családokat kerestek meg, akik szerettek volna lakáshoz, vagy némi pénzhez jutni. Az állami támogatást és a hitelt hamisított jövedelemigazolásokkal, az önerő megléte nélkül, a hivatalokban, pénzintézeteknél bevont „közreműködők” segítségével szerezték meg. A fészekrakós csalássokkal ellentétben a szocpolos csalásoknál azonban elég ritkán fordult elő, hogy a kihasznált, és/vagy becsapott család új otthonba költözhetett volna. A legtöbbször a lakás el sem készült, vagy, ha mégis, akkor mást költöztetek bele, ezzel újabb pénzszerzési lehetőséget használva ki.
A Miskolci Törvényszék úgynevezett nagytermében a héten két nap is tárgyaltak egy ilyen ügyet. F. Béla Lászlóné és 84 társa ellen bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folytat eljárást a Feledi Tamás vezette bírói tanács, amely sok vádlott esetén egészül ki egyéb vádpontokkal is, mint amilyen például az okirat hamisítás vétsége. Ekkora vádlott számmal rendelkező ügy tárgyalása sosem egyszerű, ez bebizonyosodott a szerda reggeli kezdésnél is, ugyanis egy vádlott és egy védő sem jelent meg a meghirdetett időpontra. Emiatt pedig akár el is maradhatott volna a tárgyalás, ám a vádlott végül befutott, ő egy baleset okozta dugó miatt késett, és végül a védő pótlása is megtörtént. Itt kiderült arról volt szó, hogy az ügyvéd pótlására felkért kollégája rosszul lett, így a pótló pótlásáról is gondoskodni kellett.
Végül tehát mégis elindulhatott a tárgyalási nap, bár újabb fennakadás még azért akadt, az első vádlotti kihallgatás után nem tudták a következőt behívni, mert a többiek közült négyen eltűntek. Pár perc múlva azért mégis előkerültek, cigarettázni bóklásztak el, így Feledi tamás kénytelen volt a terem előtt várakozás pontos kritériumait megfogalmazni számukra.
A vádlottak közül sem hétfőn, sem szerdán nem kívánt senki vallomást tenni a törvényszék előtt, ezért korábbi, a nyomozó hatóság előtt tett vallomásaikat olvasták fel. Ezekből az rajzolódik ki, hogy néhány felhajtó és építési vállalkozó ajánlotta a lehetőséget és működött közre abban, hogy a szocpoltámogatást a családok jogtalanul igénybe vehessék. Volt olyan család, ahol csak pénzben állapodtak meg, ahogy egy négygyermekes nő fogalmazott: „megvették tőle a szocpolt”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a lakás, mint lehetőség fel sem merült, a felhajtók hozták-vitték őket a hivatalokba, pénzintézetbe, ahová kellett, mindent aláírtak, amit eléjük tettek, a pénzeket pedig felvették, ám azt azonnal át is adták az ügyüket intézőknek. Az említett A. Imréné például a csak Rigóként ismert felhajtónak. A gyerekek után 3,8 millió forint járt, ám ő ebből csupán 380 ezret kapott meg, aztán még 20 ezret babakelengyére, útban volt ugyanis a negyedik gyerek akkor éppen. A csalók arra hivatkoztak, azért csak ilyen keveset kaphat belőle, mert az építkezés drága, a házat pedig fel kell húzni, másképp nem juthatnak a szocpolhoz. A nő azonban nem csak azzal nem volt tisztában közben, hogy miket ír alá, de az épülő háznak soha, még csak a közelében sem járt, azt sem tudja felépült-e végül, és, ha igen, akkor hol található. Pedig papíron az ő tulajdona. Lenne, ha lenne.
A legtöbb ház ugyanis sosem készült el lakható állapotban. V. Attila és felesége arról tett vallomást, hogy ők lakhatási problémáikat szerették volna megoldani, ezért bízták rá magukat a vállalkozóra – akiről szintén csak annyit tudtak, hogy Tibinek hívják. A vállalkozó a Bábonyibércen keresett meg családokat, hogy el tudja intézni a szocpoltámogatáshoz jutást, minden költséget fizet, az önerőt is fedezi, és kulcsra készen adja át a lakást a végén. A család kapva kapott a lehetőségen, esetükben biztosan tudják, hogy el is indult a ház építése, a falak álltak, a tető is rajta volt már, azonban az építési hatóság leállítatta az építkezést. A házaspár szerint ekkor még a Tibi azt ígérte kijavítja a felmerült hibákat és nem lesz semmi gond, azonban ezek után elérhetetlenné vált, a házra bontási határozatot hoztak, így lemondtak róla és a továbbiakban nem is foglalkoztak az üggyel. Amíg a rendőrök ki nem hallgatták őket. Az építési hatóság megállapításai szerint a tetőszerkezetet rossz minőségű faanyagból építették, a kivitelezés több helyen eltért a tervdokumentációtól, illetve nem szakszerű megoldásokat alkalmaztak az építkezés során. A hosszasam sorolt hibák miatt az épületet életveszélyessé minősítették.
Az egyik vádlott a tárgyalás alatt észrevételként fogalmazta meg, hogy több család is rendelkezett saját ingatlannal a csalások idején, ami kizáró ok lett volna a támogatás igénybevételénél, ennek ellenére a hivatal mégis kiadta az igazolást, így ezt is érdemes lenne vizsgálni. Egy másik – neve elhallgatását kérő – vádlott pedig a tárgyalás szünetében azt mondta munkatársunknak, sokkal több vádlottnak kellene ülnie a teremben, építési vállalkozók, ügyintézők hiányoznak még a sorból, miközben a kihasznált, szegény családokat fogják megbüntetni.
A büntetőügy további kihallgatások folyik tovább, októberben például összesen 12 tárgyalási napot tartanak.
H. I.
A Miskolci Törvényszék úgynevezett nagytermében a héten két nap is tárgyaltak egy ilyen ügyet. F. Béla Lászlóné és 84 társa ellen bűnszövetségben, üzletszerűen, jelentős kárt okozó csalás bűntette miatt folytat eljárást a Feledi Tamás vezette bírói tanács, amely sok vádlott esetén egészül ki egyéb vádpontokkal is, mint amilyen például az okirat hamisítás vétsége. Ekkora vádlott számmal rendelkező ügy tárgyalása sosem egyszerű, ez bebizonyosodott a szerda reggeli kezdésnél is, ugyanis egy vádlott és egy védő sem jelent meg a meghirdetett időpontra. Emiatt pedig akár el is maradhatott volna a tárgyalás, ám a vádlott végül befutott, ő egy baleset okozta dugó miatt késett, és végül a védő pótlása is megtörtént. Itt kiderült arról volt szó, hogy az ügyvéd pótlására felkért kollégája rosszul lett, így a pótló pótlásáról is gondoskodni kellett.
Végül tehát mégis elindulhatott a tárgyalási nap, bár újabb fennakadás még azért akadt, az első vádlotti kihallgatás után nem tudták a következőt behívni, mert a többiek közült négyen eltűntek. Pár perc múlva azért mégis előkerültek, cigarettázni bóklásztak el, így Feledi tamás kénytelen volt a terem előtt várakozás pontos kritériumait megfogalmazni számukra.
A vádlottak közül sem hétfőn, sem szerdán nem kívánt senki vallomást tenni a törvényszék előtt, ezért korábbi, a nyomozó hatóság előtt tett vallomásaikat olvasták fel. Ezekből az rajzolódik ki, hogy néhány felhajtó és építési vállalkozó ajánlotta a lehetőséget és működött közre abban, hogy a szocpoltámogatást a családok jogtalanul igénybe vehessék. Volt olyan család, ahol csak pénzben állapodtak meg, ahogy egy négygyermekes nő fogalmazott: „megvették tőle a szocpolt”. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a lakás, mint lehetőség fel sem merült, a felhajtók hozták-vitték őket a hivatalokba, pénzintézetbe, ahová kellett, mindent aláírtak, amit eléjük tettek, a pénzeket pedig felvették, ám azt azonnal át is adták az ügyüket intézőknek. Az említett A. Imréné például a csak Rigóként ismert felhajtónak. A gyerekek után 3,8 millió forint járt, ám ő ebből csupán 380 ezret kapott meg, aztán még 20 ezret babakelengyére, útban volt ugyanis a negyedik gyerek akkor éppen. A csalók arra hivatkoztak, azért csak ilyen keveset kaphat belőle, mert az építkezés drága, a házat pedig fel kell húzni, másképp nem juthatnak a szocpolhoz. A nő azonban nem csak azzal nem volt tisztában közben, hogy miket ír alá, de az épülő háznak soha, még csak a közelében sem járt, azt sem tudja felépült-e végül, és, ha igen, akkor hol található. Pedig papíron az ő tulajdona. Lenne, ha lenne.
A legtöbb ház ugyanis sosem készült el lakható állapotban. V. Attila és felesége arról tett vallomást, hogy ők lakhatási problémáikat szerették volna megoldani, ezért bízták rá magukat a vállalkozóra – akiről szintén csak annyit tudtak, hogy Tibinek hívják. A vállalkozó a Bábonyibércen keresett meg családokat, hogy el tudja intézni a szocpoltámogatáshoz jutást, minden költséget fizet, az önerőt is fedezi, és kulcsra készen adja át a lakást a végén. A család kapva kapott a lehetőségen, esetükben biztosan tudják, hogy el is indult a ház építése, a falak álltak, a tető is rajta volt már, azonban az építési hatóság leállítatta az építkezést. A házaspár szerint ekkor még a Tibi azt ígérte kijavítja a felmerült hibákat és nem lesz semmi gond, azonban ezek után elérhetetlenné vált, a házra bontási határozatot hoztak, így lemondtak róla és a továbbiakban nem is foglalkoztak az üggyel. Amíg a rendőrök ki nem hallgatták őket. Az építési hatóság megállapításai szerint a tetőszerkezetet rossz minőségű faanyagból építették, a kivitelezés több helyen eltért a tervdokumentációtól, illetve nem szakszerű megoldásokat alkalmaztak az építkezés során. A hosszasam sorolt hibák miatt az épületet életveszélyessé minősítették.
Az egyik vádlott a tárgyalás alatt észrevételként fogalmazta meg, hogy több család is rendelkezett saját ingatlannal a csalások idején, ami kizáró ok lett volna a támogatás igénybevételénél, ennek ellenére a hivatal mégis kiadta az igazolást, így ezt is érdemes lenne vizsgálni. Egy másik – neve elhallgatását kérő – vádlott pedig a tárgyalás szünetében azt mondta munkatársunknak, sokkal több vádlottnak kellene ülnie a teremben, építési vállalkozók, ügyintézők hiányoznak még a sorból, miközben a kihasznált, szegény családokat fogják megbüntetni.
A büntetőügy további kihallgatások folyik tovább, októberben például összesen 12 tárgyalási napot tartanak.
H. I.