A Madarak Határok Nélkül a Magyarország–Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program 2007–2013 részeként valósult meg. A tragikus véget ért „kémgólya”, Ménes is a projektben indult el 13 magyar és szlovák társával egyetemben. Az együttműködésnek egy borsodi résztvevője is van a Taktaszadán született Szada nevű gólya személyében. Õ idén augusztus 26-án indult útjára a Kesznyéteni Tájvédelmi Körzetből, és jelenleg Törökországban jár.
Papp Ferenc, a Magyar Madártani Egyesület munkatársa portálunknak elmondta, Szada a gólyák szokásos vonulási útját követi.
– Érdekes módon a gólyáink tesznek egy kitérőt Budapest felé, és csak utána indulnak délnek. Törökországig európai jellegű tájakon repülnek, és itt a táplálék is biztosított számukra – részletezte. – Szada már átkelt a Boszporuszon, és jelenleg Törökországban van – tette hozzá.
A szakember elmondta, hogy évente 20-30 ezer gólya hagyja el Magyarországot, azonban közülük sokan már a határon sem jutnak át. A szomorú statisztika szerint az elsőéves gólyák mintegy 70 százaléka elpusztul. Sok veszély leselkedik rájuk, ezek között vannak természetes és mesterséges fenyegetések is. Természetes veszélyt jelentenek a tenger, a sivatagok, vagy a ragadozók. Az egyik leggyakoribb mesterséges kockázatot a villanypóznák jelentik, és az ebből fakadó halálos áramütés. A gólyák megállnak itt pihenni vonulás közben, és azt hiszik, hogy egy fára szállnak le.
– A szlovák-magyar projekt lényege a fehér gólyák telemetriás követése. Ez azt jelenti, hogy jeladót szereltünk az állatokra, ami követi a mozgásukat – tudtuk Papp Ferenctől. Kifejtette, hogy egy GPS-vevőt erősítettek a madarak hátára, ami „SMS”-t küld változó időközönként. Ebben az üzenetben utazása négy legfontosabb adatát továbbítja a megfigyelő szakemberek felé, például a hőmérsékletet.
– Megtudjuk, hogy merre vonulnak, és milyen veszélyek leselkednek rájuk. Az adatok elemzése segít a faj hosszú távú túlélésében, mert fel tudjuk térképezni az útvonalukat és azok veszélyeit – hangsúlyozta a szakember.
K. Cs.