Mint mondta, véleménye szerint eddig is jól működött a galéria, mint intézmény, s nonprofit kft.–ként is sikeres volt, hiszen Bán András sikeres pályázó volt.– Több szakmai beszélgetésen vagyunk túl. Művészekkel, művészetpártolókkal, s természetesen Bán Andrással is. Az, ami az elmúlt években megfogalmazódott, a kortárs művészet szempontjából, nagyon jó, jelentős, de a miskolciak, a helyi hagyományok kicsit háttérbe szorultak. Erre azonban, hozzá kell tenni, hogy a Feledy-ház és a Múzsák Kertje Alapítvány nagyon jól reagált – hangsúlyozta Kákóczki András, hozzátéve, a galéria, mint közművelődési színtér is jelentős volt. Ugyan helyet kaptak zenei, irodalmi programok is, de nem akkora hangsúllyal, mint ahogyan ő szeretné a jövőben.
A tervekkel kapcsolatban az új vezető kiemelte, hogy a miskolci képzőművészeti hagyományok továbbépítése, a hagyatékok feldolgozása, bemutatása, emlékkiállítások nyitása szerepel kiemelten. Kákóczki András emellett szeretné jobban visszahozni a fotósokat, s nem csupán emlékkiállításokkal. Mint mondta, öregszik a fotós és képzőművész társadalom ezért nem csupán kamara jellegű tárlatokra van szükség.
– Nagykiállításokkal is szeretném bemutatni a művészeket. A tárlatokra emellett úgy is gondolok, mint egy színhelyre, amit meg kell tölteni érdeklődőkkel, kevésbé érdeklődőkkel, gyerekekkel, felnőttekkel. A múzeumpedagógia eddig is jól működött, ám szeretnék ennek nagyobb teret engedni. A múzeumnak jó lehetőséget ad az oktatási rendszer változása. Növelhető a nézőszám, de ami sokkal fontosabb, hogy Miskolc kulturális életébe újra bekerüljön, szélesebb körben a galéria, a kortárs művészet, a nem rég elhunytak hagyatéka – mondta.
A grafika jelentőségével kapcsolatban kiemelte, szeretné, ha a szlogen újra tartalommal telne meg – Miskolc újra a grafika fővárosa lenne. Jövőre újra triennálé lesz, aminek megmarad a kurátori és szabad beadásos jellege. Kákóczki András elmondta, szeretne Besztercebányáról elhozni egy anyagot, hiszen ott is van egy hagyományos grafikai biennálé, de felvenné a kapcsolatot országos grafikai szervezetekkel, képzőművészeti egyetemmel, s egy vitaindító konferenciát is szervezne, a grafikai biennálé, triennálé jövőjéről.
– Mindez nem jövőre, vagy az után történne. Öt-tíz év távlatában gondolkozom. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Herman Ottó Múzeum tagintézménye lettünk. Ez azt jelenti, hogy nem csupán együtt kell működnünk a múzeummal, hiszen a szakmai kapcsolat már régen is megvolt, de részeivé kell válnunk. A galéria a régió legnagyobb kiállító tere. Nem csupán képzőművészeti alkotásoknak adhat otthont, hanem más művészeti ágaknak is, mint például a néprajz, a történelem. A kiállítás emellett nem csupán egy statikus, múzeumi dolog, hanem igen is szép, visszajárható, kulturális, közösségi tér – mondta az intézmény vezetője, hozzátéve: szeretne egy művészeti, művészettörténeti, kritikus kört a galéria köré szervezni. Az eddiginél nyitottabb lenne a galéria, s a városban működő helytörténeti, ipartörténeti, antropológiai, fotós, filmes civil szervezetekkel.
– Alkotóházat újra visszahozni, aktívabban, feleleveníteni a hagyományokat. Az, hogy visszacsábítsuk az embereket, olyan tágabb társadalmi probléma, ami túlmutat a galérián. Nekünk kell érdekesebbé tenni magunkat. Nem úgy, hogy megnyitunk egy kiállítást, egy hónapig látható, majd bezárjuk, esetleg kapcsolunk hozzá múzeumpedagógiai programot. A célközönség igényeire kell szabnunk a megjelenést, az eseményt, levezetésre is szükség van. Van egy olyan fiatal korosztály, ami kíváncsi. Ezzel tudunk valamit kezdeni. Egy múzeumba járási kultúrát ki kell alakítani, de amellett, hogy vannak hagyományok, kellenek olyan tárlatok is, amikor hozzá lehet érni a darabokhoz, tovább lehet gondolni, s nem csupán egy művészeti ágban – tette hozzá Kákóczki András.
A Miskolci Galéria vezetése továbbra is halad a megkezdett úton, ám a jövőben már nyitottabban – művészek, közönség, művészeti ágak tekintetében egyaránt.
Kiss J.