A Lukács Móric-díjat idén első ízben adta át az emberi erőforrások minisztere. A díj azoknak a magánszemélyeknek és civil szervezeteknek adományozható, akik közösségszervező tevékenységükkel kiemelkedőt alkottak, munkájukkal az adományozás kultúrájának fejlődését segítették elő. Az elismerést Szabó Sándor, a Nyilas Misi Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Miskolc-belvárosi Református Egyházközösség vezető lelkipásztora, a HÁLÓ – Katolikus Közösségek Kárpát-medencei Hálózata, és Szigetvári József néptáncos kapta.
Balog Zoltán az elismerések átadásán elmondta: saját definíciója szerint a civil mozgalom a polgárok saját világáról szól, az önszerveződésről, amit az emberek nem saját sikerükért, hanem a közösség érdekéért tesznek. „Magyarország jövője azon is múlik, hogy sikerül-e újra az erős közösségek országává, az erős közösségek nemzetévé tenni.” Kiemelte: a posztmodern társadalomra hangolva a közönségből közösséget kell teremteni, mert a közönség általában passzív, a taps és az ünneplés végével távozik, mert vége az élménynek; egy közösségben viszont minden tag hozzájárulása fontos. Hangsúlyozta: „A passzív tömeg valóban úgy érezze, felelős a saját sorsáért, és hozzáteheti azt, ami az ő legjobb képességeit jelenti – ez a civil mozgalom lényege.”
Szabó Sándornak az indoklás szerint közösségteremtő, közösségszervező tevékenységéért, a rászorultak, a szociálisan hátrányos helyzetűek megsegítése terén végzett munkájáért adományozták a Lukács Móric-díjat.
Szabó Sándor a rendszerváltás idején püspöki titkárként az államosított egyházi ingatlanok visszaszerzésével kapcsolatos feladatokat végezte, és számos magyar fiatalnak teremtett lehetőséget arra, hogy egyházi oktatásban részesüljön. Újjászervezte a Lévay József Református Gimnáziumot, 1990-ben pedig újraindította a Sárospataki Református Lapokat. Napjainkban a Nyilas Misi Házat vezeti, és kiemelkedő támogatója a Magyar Cserkészszövetségnek.
minap.hu
fotó: Juhász Á.
Balog Zoltán az elismerések átadásán elmondta: saját definíciója szerint a civil mozgalom a polgárok saját világáról szól, az önszerveződésről, amit az emberek nem saját sikerükért, hanem a közösség érdekéért tesznek. „Magyarország jövője azon is múlik, hogy sikerül-e újra az erős közösségek országává, az erős közösségek nemzetévé tenni.” Kiemelte: a posztmodern társadalomra hangolva a közönségből közösséget kell teremteni, mert a közönség általában passzív, a taps és az ünneplés végével távozik, mert vége az élménynek; egy közösségben viszont minden tag hozzájárulása fontos. Hangsúlyozta: „A passzív tömeg valóban úgy érezze, felelős a saját sorsáért, és hozzáteheti azt, ami az ő legjobb képességeit jelenti – ez a civil mozgalom lényege.”
Szabó Sándornak az indoklás szerint közösségteremtő, közösségszervező tevékenységéért, a rászorultak, a szociálisan hátrányos helyzetűek megsegítése terén végzett munkájáért adományozták a Lukács Móric-díjat.
Szabó Sándor a rendszerváltás idején püspöki titkárként az államosított egyházi ingatlanok visszaszerzésével kapcsolatos feladatokat végezte, és számos magyar fiatalnak teremtett lehetőséget arra, hogy egyházi oktatásban részesüljön. Újjászervezte a Lévay József Református Gimnáziumot, 1990-ben pedig újraindította a Sárospataki Református Lapokat. Napjainkban a Nyilas Misi Házat vezeti, és kiemelkedő támogatója a Magyar Cserkészszövetségnek.
minap.hu
fotó: Juhász Á.