Kétévente rendezi meg a Magyar Nőgyógyász Onkológusok Társasága kongresszusát, általában Budapesten. Az eddigi négy vidéki helyszín közül egyedül Miskolc tudott duplázni, így 2005 után idén ismét itt rendezik meg a rangos szakmai rendezvényt, mintegy száz szakember részvételével. Hogy mi az, amivel a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kórház szülészeti és nőgyógyászati osztálya meggyőzte a szakmai társaság elnökségét, arról Nagy Gábor osztályvezető főorvost kérdeztük.
– Kellő mennyiségű és természetesen minőségű onkosebészeti beavatkozást tudunk felmutatni. A minőségbe az a radikalitás is beleértendő, amit a mai tudomány elvár – válaszolta kérdésünkre Nagy Gábor.
Megtudtuk, a radikalitás ez esetben azt jelenti, hogy a rosszindulatú folyamatnak nemcsak a kiindulási pontját távolítják el, hanem az esetleg távoli áttéteket is. Ennek végrehajtása komoly felkészültséget igényel.
– Ezek a műtétek 6-8 órásak, és természetesen nem egyszemélyesek, a sebész mellett például urológus, érsebész szakember is szükséges. Foglalkozni kell azzal, hogy a szervezetet érintően kiterjedtek, az altatás időben is megterhelő, és nem szabad elfelejtkezni az utógondozást végző intenzíves szakemberről sem – tehát igazi teammunka szükséges – hangsúlyozta az osztályvezető főorvos, hozzátéve, ezt csak akkor tudja vállalni egy kórház, ha a társszakmák is magas színvonalon partnerek – összegzett Nagy Gábor.
Ezt megelőzően a kórházban életre hívtak egy többszakmás onkoteamet, tehát egy sok szakterületet képviselő orvosi csapatot is, ami a főorvos szerint minimum két szempontból nagyon fontos. Egyrészt a problémát több oldalról megvizsgálva hozhatnak közösen felelősségteljes döntést – másrészt a betegnek is könnyebb elfogadni a beavatkozás lehetőségét vagy éppen lehetetlenségét, ha tudja, hogy az egész kórház legjobb szakembereinek véleményét hallja. A főorvos szerint ennek is fontos szerepe van abban, hogy míg korábban – általában 3-4-es stádiumban kórházba kerülő – betegeik 50 százalékát elveszítették, ma már 80 százalékuk túléli betegségét.
Miközben Nagy Gábor főorvos a csapatmunkáról, a szakterületek együttdolgozásáról beszél, a kongresszus előadásai között elhangzik olyan is, amely címében kérdésként veti fel, hogy lehetséges-e a nőgyógyász–sebész együttműködés a daganatsebészetben.
– Mintegy húsz éve jelent meg és egyre erősödik az a szemlélet, amely szerint a sebészeti jellegű beavatkozások zömét speciálisan képzett nőgyógyász onkológus végezze el – magyarázta az osztályvezető főorvos. – Ma még ez nem így történik, de ez a tendencia a világban. A kongresszus fő témája is ennek az új, nagyobb képzettséget igénylő szakvizsgának a bevezetése. A döntés ugyan megszületett, de utólag is érdemes róla beszélni, elfogadtatni a kollégákkal.
Emellett, mint minden kongresszuson, fontos a tapasztalatcsere, egymás műhelymunkájának megismerése, amit az is színesít, hogy két, huzamosabb ideje nyugat-európai klinikán dolgozó magyar kollégájuk is hazajön, és megosztja svájci, illetve angliai tapasztalatait.
Cs. M.
fotó: J. Á.
– Kellő mennyiségű és természetesen minőségű onkosebészeti beavatkozást tudunk felmutatni. A minőségbe az a radikalitás is beleértendő, amit a mai tudomány elvár – válaszolta kérdésünkre Nagy Gábor. Megtudtuk, a radikalitás ez esetben azt jelenti, hogy a rosszindulatú folyamatnak nemcsak a kiindulási pontját távolítják el, hanem az esetleg távoli áttéteket is. Ennek végrehajtása komoly felkészültséget igényel.
– Ezek a műtétek 6-8 órásak, és természetesen nem egyszemélyesek, a sebész mellett például urológus, érsebész szakember is szükséges. Foglalkozni kell azzal, hogy a szervezetet érintően kiterjedtek, az altatás időben is megterhelő, és nem szabad elfelejtkezni az utógondozást végző intenzíves szakemberről sem – tehát igazi teammunka szükséges – hangsúlyozta az osztályvezető főorvos, hozzátéve, ezt csak akkor tudja vállalni egy kórház, ha a társszakmák is magas színvonalon partnerek – összegzett Nagy Gábor.
Ezt megelőzően a kórházban életre hívtak egy többszakmás onkoteamet, tehát egy sok szakterületet képviselő orvosi csapatot is, ami a főorvos szerint minimum két szempontból nagyon fontos. Egyrészt a problémát több oldalról megvizsgálva hozhatnak közösen felelősségteljes döntést – másrészt a betegnek is könnyebb elfogadni a beavatkozás lehetőségét vagy éppen lehetetlenségét, ha tudja, hogy az egész kórház legjobb szakembereinek véleményét hallja. A főorvos szerint ennek is fontos szerepe van abban, hogy míg korábban – általában 3-4-es stádiumban kórházba kerülő – betegeik 50 százalékát elveszítették, ma már 80 százalékuk túléli betegségét.
Miközben Nagy Gábor főorvos a csapatmunkáról, a szakterületek együttdolgozásáról beszél, a kongresszus előadásai között elhangzik olyan is, amely címében kérdésként veti fel, hogy lehetséges-e a nőgyógyász–sebész együttműködés a daganatsebészetben.
– Mintegy húsz éve jelent meg és egyre erősödik az a szemlélet, amely szerint a sebészeti jellegű beavatkozások zömét speciálisan képzett nőgyógyász onkológus végezze el – magyarázta az osztályvezető főorvos. – Ma még ez nem így történik, de ez a tendencia a világban. A kongresszus fő témája is ennek az új, nagyobb képzettséget igénylő szakvizsgának a bevezetése. A döntés ugyan megszületett, de utólag is érdemes róla beszélni, elfogadtatni a kollégákkal.
Emellett, mint minden kongresszuson, fontos a tapasztalatcsere, egymás műhelymunkájának megismerése, amit az is színesít, hogy két, huzamosabb ideje nyugat-európai klinikán dolgozó magyar kollégájuk is hazajön, és megosztja svájci, illetve angliai tapasztalatait.
Cs. M.
fotó: J. Á.