A 2010-ben a borsodi városban pusztító árvízi védekezés hiányosságai miatt emeltek vádat F. Attila ellen. Az árvíz során a Miskolchoz közeli Felsőzsolca mintegy nyolcvan százaléka került víz alá, 26 ház összedőlt, 175-öt el kellett bontani, mintegy 1800 rongálódott meg valamilyen szinten, a becsült kár összege pedig meghaladta a kétmilliárd forintot.
Az első tárgyalási napon a Tóth Zsolt vezette bírói tanács előtt az ügyész ismertette először a vádiratot. Eszerint a jelentős árhullám kialakulásán túl Felsőzsolca „elöntése” két alapvető okra vezethető vissza: az árvízvédelmi töltés és az árvízvédelmi terv hiányára. Az előbbi állami, míg az utóbbi önkormányzati feladat lett volna. Megjegyezte: megfelelő vízkár-elhárítási terv megléte és az annak alapján történt védekezés esetén a település egy része mindenképpen megvédhető lett volna. Bár az egzakt módon nem állapítható meg, hogy mennyivel lett volna kisebb a kár.
A vádirat szerint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője 2009 novemberében megküldte Felsőzsolca polgármesteri hivatalának a védekezési terv elkészítéséhez szükséges vízügyi szakvéleményt, de a város polgármestere ennek ellenére nem gondoskodott a védekezési terv elkészítéséről. A vád szerint ugyancsak megállapítható, hogy a városvezető nem tett eleget a katasztrófavédelemről szóló törvényben foglaltaknak, mely szerint a polgármester az illetékességi területén irányítja és szervezi a felkészülés, a védekezés feladatait. Sok nem helyi segítő, védekező vett részt a munkában, akiknek nem volt helyismeretük. Mivel megfelelő irányítást nem kaptak, így „fejetlenség volt a mentés közben, sodródtak az eseményekkel” – tette hozzá az ügyész.
Az ügyészség a vádat az eljárás során kihallgatott közel 40 tanú vallomására, az Észak-magyarországi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatására és az általuk adott vízügyi szakvéleményre, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke által készített tanulmányra, a mentésben részt vevő hatóságok jelentéseire, a beszerzett egyéb okiratokra alapozza. A bírósági eljárás során 30 tanú meghallgatásra és 10 nyomozati vallomás felolvasására tett a vád javaslatot.
F. Attila a bíróság előtt nem tett vallomást – egyelőre. Mint kiderült ugyanis, bár a védelem már a nyomozati szakaszban kérte a nyomozati anyagok másolatát, azt nem kapták meg, ezért már a meggyanúsításkor sem tett vallomást, mivel indoklása szerint nincs tisztában azzal, pontosan mit is tartalmaznak a papírok. A bírósági szakaszba lépve újra megkérvényezték a papírokat, ám ebből volt olyan, amit csak két hete, és olyan is, amelyet (mintegy 2000 oldalt) csak a tárgyalás napján kaptak kézhez. Ennek oka egyrészt némi félreértés, másrészt az iratanyagok nagyságrendje volt. Így F. Attila azt kérte, akkor tehessen vallomást, ha minden papírt át tudott olvasni. A bíróság előtt bűnösségét, felelősségét nem ismerte el.
Ahogy a nyomozati szakaszban tett, még tanúkénti kihallgatásánál sem érezte úgy, hogy felelősség terhelné. Ezt ugyanis felolvasta Tóth Zsolt bíró. Ebben F. Attila azt mondta, bár időben megkezdték a védekezést, olyan gyorsan emelkedett a víz, hogy lehetetlen volt megakadályozni a betörését. Katasztrófavédelmi tervvel rendelkeztek, eszerint jártak el, ezt a tervet katasztrófavédelmi ellenőrzésen is megfelelőnek minősítették. A 2010-est megelőző legnagyobb árvízhez képest magasabb vízállás kezelésére is fel voltak készülve a Sajó felől, de a víz a szántóföld irányából érkezett, amelyre nem lehetett felkészülni – mondta akkor F. Attila.
A védelem a szakértő meghallgatására is indítványt tett, amelynek a bíróság helyt adott. Mint a védő megjegyezte, a szakértő vizsgálat kulcsfontosságú az ügyben, ugyanis már a nyomozati szakaszban kérték ennek a vizsgálatnak a kiegészítését, melynek hatására módosította a nyomozóhatóság a vádat bűncselekményről vétségre.
Az eljárás október 24-én folytatódik a Miskolci Törvényszéken.
H. I.
Az első tárgyalási napon a Tóth Zsolt vezette bírói tanács előtt az ügyész ismertette először a vádiratot. Eszerint a jelentős árhullám kialakulásán túl Felsőzsolca „elöntése” két alapvető okra vezethető vissza: az árvízvédelmi töltés és az árvízvédelmi terv hiányára. Az előbbi állami, míg az utóbbi önkormányzati feladat lett volna. Megjegyezte: megfelelő vízkár-elhárítási terv megléte és az annak alapján történt védekezés esetén a település egy része mindenképpen megvédhető lett volna. Bár az egzakt módon nem állapítható meg, hogy mennyivel lett volna kisebb a kár.
A vádirat szerint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője 2009 novemberében megküldte Felsőzsolca polgármesteri hivatalának a védekezési terv elkészítéséhez szükséges vízügyi szakvéleményt, de a város polgármestere ennek ellenére nem gondoskodott a védekezési terv elkészítéséről. A vád szerint ugyancsak megállapítható, hogy a városvezető nem tett eleget a katasztrófavédelemről szóló törvényben foglaltaknak, mely szerint a polgármester az illetékességi területén irányítja és szervezi a felkészülés, a védekezés feladatait. Sok nem helyi segítő, védekező vett részt a munkában, akiknek nem volt helyismeretük. Mivel megfelelő irányítást nem kaptak, így „fejetlenség volt a mentés közben, sodródtak az eseményekkel” – tette hozzá az ügyész.
Az ügyészség a vádat az eljárás során kihallgatott közel 40 tanú vallomására, az Észak-magyarországi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség tájékoztatására és az általuk adott vízügyi szakvéleményre, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszéke által készített tanulmányra, a mentésben részt vevő hatóságok jelentéseire, a beszerzett egyéb okiratokra alapozza. A bírósági eljárás során 30 tanú meghallgatásra és 10 nyomozati vallomás felolvasására tett a vád javaslatot.
F. Attila a bíróság előtt nem tett vallomást – egyelőre. Mint kiderült ugyanis, bár a védelem már a nyomozati szakaszban kérte a nyomozati anyagok másolatát, azt nem kapták meg, ezért már a meggyanúsításkor sem tett vallomást, mivel indoklása szerint nincs tisztában azzal, pontosan mit is tartalmaznak a papírok. A bírósági szakaszba lépve újra megkérvényezték a papírokat, ám ebből volt olyan, amit csak két hete, és olyan is, amelyet (mintegy 2000 oldalt) csak a tárgyalás napján kaptak kézhez. Ennek oka egyrészt némi félreértés, másrészt az iratanyagok nagyságrendje volt. Így F. Attila azt kérte, akkor tehessen vallomást, ha minden papírt át tudott olvasni. A bíróság előtt bűnösségét, felelősségét nem ismerte el.
Ahogy a nyomozati szakaszban tett, még tanúkénti kihallgatásánál sem érezte úgy, hogy felelősség terhelné. Ezt ugyanis felolvasta Tóth Zsolt bíró. Ebben F. Attila azt mondta, bár időben megkezdték a védekezést, olyan gyorsan emelkedett a víz, hogy lehetetlen volt megakadályozni a betörését. Katasztrófavédelmi tervvel rendelkeztek, eszerint jártak el, ezt a tervet katasztrófavédelmi ellenőrzésen is megfelelőnek minősítették. A 2010-est megelőző legnagyobb árvízhez képest magasabb vízállás kezelésére is fel voltak készülve a Sajó felől, de a víz a szántóföld irányából érkezett, amelyre nem lehetett felkészülni – mondta akkor F. Attila.
A védelem a szakértő meghallgatására is indítványt tett, amelynek a bíróság helyt adott. Mint a védő megjegyezte, a szakértő vizsgálat kulcsfontosságú az ügyben, ugyanis már a nyomozati szakaszban kérték ennek a vizsgálatnak a kiegészítését, melynek hatására módosította a nyomozóhatóság a vádat bűncselekményről vétségre.
Az eljárás október 24-én folytatódik a Miskolci Törvényszéken.
H. I.