A megemlékezést a 1848-as huszárok bevonulása nyitotta meg, majd Bona Gábor hadtörténész, a Miskolci Egyetem professzora emlékezett a 164 évvel ezelőtt levert magyar forradalom és szabadságharcra és az azt követő megtorlásokra. – 164-165 évvel ezelőtt a magyarság történetének egy kiemelt jelentőségű eseményére került sor. Ez volt az a forradalom és szabadságharc, mellyel a magyarság célja nem csupán az volt, hogy kivívja függetlenségét, de harcoltak szabadságért, egyenlőségért, polgáriasodásért, hazánk modernizálásáért. Ez a harc végül az európai nagyhatalmak közömbössége mellett, az osztrákok és az oroszok többszörös túlereje miatt nem elbukott, de leveretett. Ezt pedig szisztematikus, kegyetlen megtorlás követte – mondta Bona Gábor, s részletezte: 50 ezer volt honvédet és honvédtisztet soroztak be évekre a császári seregbe, elszámoltattak mindenkit, aki a szabadságharc idején közéleti tevékenységet folytathatott, több mint háromszáz embert börtönöztek be hosszabb-rövidebb időre, és több mint száz embert végeztek ki, papoktól kezdve az egyszerű parasztemberekig, mindenkit, aki a császári seregek ellen küzdött.
– A kivégzettek közt volt a magyar hadsereg 13 vezető tisztje (12 tábornok és 1 ezredes), illetve gróf Batthyány Lajos is. A bosszúállás, a magyarok szabadság iránti vágyának gyökeres elfojtása volt a cél, még annak árán is, hogy a kivégzésük az osztrák jogrenddel is szembement – mondta a hadtörténész.
Bona Gábor méltatta a kivégzett Batthyányi Lajos és a 13 aradi vértanú forradalomban betöltött szerepét, hangsúlyozva azzal, hogy az új magyar alkotmányra letették az esküt és elvállalták a magyar hadsereg vezetését, hazánk polgári átalakulására, a szabadságra szavaztak. Tették ezt úgy, hogy a 13 tiszt között volt német, osztrák, horvát, szerb, örmény és magyar, s mégis mind „jó magyar emberként” együtt küzdöttek a szabadságunkért.
– Bár ilyenkor az aradi vértanúk és Magyarország első alkotmányos miniszterelnökének kivégzésére emlékezünk, mégis azt mondom, ne keseregjünk ezen a napon, mert, ahogy később 1956-nak, úgy 1848/49-nek is megvolt az eredménye. Ez pedig az 1867-es kiegyezés, és az azt követő időszak, a dualizmus, amely során hazánk nagyon sokat fejlődött. Elég csak Miskolcon szétnézni, a város meghatározó épületeinek jó része ekkor, 1867 és 1914 között épült. Nekik köszönhetjük ezt a nagy fejlődést, emlékezzünk hát erre is! – mondta Bona Gábor.
A megemlékezést követően Batthyány Lajos emlékére Kriza Ákos, Miskolc polgármestere helyezett el egy szál virágot, majd a 13 aradi vértanúnál sorban Lukács Irén, a kormányhivatal főigazgatója, Csiger Lajos, a megyei közgyűlés alelnöke, Zsiga Marcell alpolgármester, Hidegné Gigler Mária (Schweidel József aradi vértanú, 48-as honvédtábornok ükunokája), Miklós Béláné aljegyző, Sömjéni Éva kabinetvezető, Csöbör Katalin és Sebestyén László országgyűlési képviselők, Óváriné Balajti Zsuzsanna, a Miskolci Egyetem tanulmányi rektorhelyettese, Kiss János és Szabó Sándor (Fidesz-KDNP) önkormányzati képviselők, Pakusza Zoltán (Jobbik) önkormányzati képviselő és Bona Gábor professzor helyezte el az emlékezés virágát.
Preview Image
Koszorúval emlékezett ezen kívül a Miskolc vezetése, a kormányhivatal, a megyei közgyűlés, az egyetem képviselői, országgyűlési és önkormányzati képviselők, Keresztény Értelmiségiek Szövetsége nevében Gyulai László és Alakszainé Oláh Annamária valamint pártok és civil szervezetek.
