A történelemben jártasaknak Knézich Károlyról, a horvát apától és magyar anyától származó honvéd tábornokról, aradi vértanúról valószínűleg számos dicsőséges haditette és erkölcsi tartása jut először eszükbe. De hányan tudhatják és tartják számon, hogy egyik ükunokája ma is itt él, közöttünk, Miskolcon? Hogy utóbbiak valószínűleg nincsenek sokan, az annak is köszönhető, hogy Greutter Zoltán, Knézich Károly egyenesági leszármazottja nem veri ezt nagydobra. Híven és csendben őrzi emlékét – ám ha kérik, örömmel beszél róla.
– Katonaként Egerbe vezényelték, ott ismerte meg feleségét, Kapitány Katalint. 1844-ben házasodtak össze. Két lányuk született, Olga és Irén. Az idősebb leány Miskolcra jött férjhez, így mi az Olga-ágból származunk – mondja Greutter Zoltán, Knézich Károly most 70 éves ükunokája. Vele együtt hat ükunoka él a nagycsaládban – a fiatalabbakat, akár hányadik generáció, már csak szépunokaként tartják számon. És vannak szép számmal, Olga ágán 67, Irén ágán 57 élő leszármazottat tartanak nyilván.
Pontosan tudják a számokat, hiszen fontos feladatuknak tartják, hogy együtt tartsák a leszármazottakat: ismerjék egymást, a családfájukat, tudják, milyen szép és nehéz örökséget hagyott rájuk szépapjuk.
– 2010 óta minden év márciusában találkozunk Szolnokon. Azért ott, mert Knézich Károly a szolnoki csatáért kapta meg a III. osztályú, a komáromi csatáért pedig a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, és a szolnoki múzeum mégiscsak Damjanich János nevét viseli.
Az országban egyetlenként(!) fennmaradt II. osztályú katonai érdemrendet ebben a múzeumban helyezte letétbe a család, több más relikviával együtt. A cvikker, amit vendéglátóink őriznek, szintén korabeli, de csak valószínűsíthető, hogy az is az övé volt. Ahogy az értékes tárgyak többségét, úgy a kutatást is a szakemberekre bízzák, de ahol tudnak, segítenek. Greutter Zoltánéknál például nagyon sok családi fotó van, de sajnos többségükről nem tudni, kit ábrázol – beazonosításukban igyekeznek közreműködni. Legutóbb két, Miskolc és a család szempontjából is fontos személy képét sikerült névhez kapcsolni. A diósgyőri papírgyár alapítója, Martinyi Sámuel lányáét és férjéét. Õk pedig úgy kötődnek a családhoz, hogy a férj Greutter Antal volt, és fiuk, ifjabb Greutter Antal (aki nem mellesleg a híres Greutter-kert létrehozója lett) feleségül vette Grőber Etelkát – Knezich Olga leányát, tehát a vértanú unokáját.
A bonyolult, és sok neves személyt is tartalmazó családfát ehelyütt reménytelen kibogozni, de itt meg kell emlékeznünk a Grőber testvérekről is. Neves gazdálkodó család sarjai voltak, és a Knézich lányokat vették feleségül: József Olgát, Sándor Irént. Olga Miskolcra jött férjéhez – Sándor Egerben élt feleségével. Utóbbi pár fiát, Grőber Jenőt az Egri bikavér atyjaként tartják számon ma is…
Az utolsó dédunoka, a közelmúltban elhunyt Henkey-Hőnig Katalin volt (aki Greutter Zoltán édesapja, István unokatestvére) a családi emlékezet legfőbb őrzője, így sok történetet is a fiatalabbakra hagyott. Ma sem szívesen beszélnek arról, hogy Knézich Károly felesége teljesen összeomlott férje kivégzése után, és alig négy év múlva meg is halt, árván marad leányait a rokonság és a katolikus egyház nevelte fel. Akkor is elcsuklik Greutter Zoltán hangja, amikor arról beszél: Világos után Knézich nem adta át kardját az oroszoknak, hanem egy kocsi kereke alá vetette, és összetörette azt – a Hadtörténeti Múzeumban látható Knézich-szablya nyilván másik, de hitelesített fegyvere volt. A Jókai által a Kőszívű ember fiaiban, Buda ostrománál megénekelt testvérpárbaj ihletője szintén Knézich volt: átadta a vezérlést, mert testvére, Johann Knezich a várban szolgált hadnagyként.
Knézich Károly emlékezetét Greutter Zoltán két gyermeke (is), Zoltán és Zsófia tovább őrzi. De megteheti ezt a város és minden polgára, Knézich Olga ugyanis nemcsak Miskolcon élt, de itt is nyugszik. Hamvait a mindszenti temető egy sírboltja őrzi.
Csörnök M.
Fotó: Mocsári L.
– Katonaként Egerbe vezényelték, ott ismerte meg feleségét, Kapitány Katalint. 1844-ben házasodtak össze. Két lányuk született, Olga és Irén. Az idősebb leány Miskolcra jött férjhez, így mi az Olga-ágból származunk – mondja Greutter Zoltán, Knézich Károly most 70 éves ükunokája. Vele együtt hat ükunoka él a nagycsaládban – a fiatalabbakat, akár hányadik generáció, már csak szépunokaként tartják számon. És vannak szép számmal, Olga ágán 67, Irén ágán 57 élő leszármazottat tartanak nyilván.
Pontosan tudják a számokat, hiszen fontos feladatuknak tartják, hogy együtt tartsák a leszármazottakat: ismerjék egymást, a családfájukat, tudják, milyen szép és nehéz örökséget hagyott rájuk szépapjuk.– 2010 óta minden év márciusában találkozunk Szolnokon. Azért ott, mert Knézich Károly a szolnoki csatáért kapta meg a III. osztályú, a komáromi csatáért pedig a nagyon ritkán adományozott II. osztályú katonai érdemrendet, és a szolnoki múzeum mégiscsak Damjanich János nevét viseli.
Az országban egyetlenként(!) fennmaradt II. osztályú katonai érdemrendet ebben a múzeumban helyezte letétbe a család, több más relikviával együtt. A cvikker, amit vendéglátóink őriznek, szintén korabeli, de csak valószínűsíthető, hogy az is az övé volt. Ahogy az értékes tárgyak többségét, úgy a kutatást is a szakemberekre bízzák, de ahol tudnak, segítenek. Greutter Zoltánéknál például nagyon sok családi fotó van, de sajnos többségükről nem tudni, kit ábrázol – beazonosításukban igyekeznek közreműködni. Legutóbb két, Miskolc és a család szempontjából is fontos személy képét sikerült névhez kapcsolni. A diósgyőri papírgyár alapítója, Martinyi Sámuel lányáét és férjéét. Õk pedig úgy kötődnek a családhoz, hogy a férj Greutter Antal volt, és fiuk, ifjabb Greutter Antal (aki nem mellesleg a híres Greutter-kert létrehozója lett) feleségül vette Grőber Etelkát – Knezich Olga leányát, tehát a vértanú unokáját.
A bonyolult, és sok neves személyt is tartalmazó családfát ehelyütt reménytelen kibogozni, de itt meg kell emlékeznünk a Grőber testvérekről is. Neves gazdálkodó család sarjai voltak, és a Knézich lányokat vették feleségül: József Olgát, Sándor Irént. Olga Miskolcra jött férjéhez – Sándor Egerben élt feleségével. Utóbbi pár fiát, Grőber Jenőt az Egri bikavér atyjaként tartják számon ma is…
Az utolsó dédunoka, a közelmúltban elhunyt Henkey-Hőnig Katalin volt (aki Greutter Zoltán édesapja, István unokatestvére) a családi emlékezet legfőbb őrzője, így sok történetet is a fiatalabbakra hagyott. Ma sem szívesen beszélnek arról, hogy Knézich Károly felesége teljesen összeomlott férje kivégzése után, és alig négy év múlva meg is halt, árván marad leányait a rokonság és a katolikus egyház nevelte fel. Akkor is elcsuklik Greutter Zoltán hangja, amikor arról beszél: Világos után Knézich nem adta át kardját az oroszoknak, hanem egy kocsi kereke alá vetette, és összetörette azt – a Hadtörténeti Múzeumban látható Knézich-szablya nyilván másik, de hitelesített fegyvere volt. A Jókai által a Kőszívű ember fiaiban, Buda ostrománál megénekelt testvérpárbaj ihletője szintén Knézich volt: átadta a vezérlést, mert testvére, Johann Knezich a várban szolgált hadnagyként.
Knézich Károly emlékezetét Greutter Zoltán két gyermeke (is), Zoltán és Zsófia tovább őrzi. De megteheti ezt a város és minden polgára, Knézich Olga ugyanis nemcsak Miskolcon élt, de itt is nyugszik. Hamvait a mindszenti temető egy sírboltja őrzi.
Csörnök M.
Fotó: Mocsári L.