Toma Sándor, az Albrecht Miskolci VSC MISI együttesének edzője pontosan tisztában van az erőviszonyokkal, de úgy tartja, csapata senki ellen nem megy előre feltartott kezekkel a pályára.
–Egy hétig nem volt meccs, aztán játszottunk két Magyar kupa, mérkőzést – pillantott vissza a szakvezető. – A nyíregyháziak ellen az első találkozón nagyon gyenge teljesítménnyel rukkoltunk elő, el is keseredtem egy kicsit, és nem a 0-3 miatt. Csütörtökön viszont itthon már azt az arcát mutatta az együttes, amelyet mindig látni szeretnék. Igaz, most is alulmaradtunk, de csak ötjátszmás, hatalmas küzdelemben és sikerült nehéz perceket okozni esélyesebb ellenfelünknek.
–Szakmailag újított ezeken a találkozókon?
–Annyit változtattunk, hogy Szabó Barbara visszakerült az univerzál pozíciójába, ezzel ütésben erősödtünk, és a feladói szerepkört Sivák Anna töltötte be. Sitkey és Szajkó játszott a center posztján, és működött a gépezet. Három játszmán keresztül kifejezetten jól játszottak a lányok, utána viszont döntött a nagyobb tapasztalat.
– Nem teljesen kell új csapatot építenie, de azért ennek a bajnokságnak úgy vágtak neki, hogy bizony akadtak változások!
– Pontosan így van. Sok a fiatal a csapatban, mondhatom, hogy mi szinte állandóan építkezünk, és noha nem szükséges mindent az alapoktól kezdeni, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Úgy gondolom, hogy a szerkezeti változtatás előnyére válik az együttesnek, amely előtt mindenképpen szép jövő áll.
– Csakhogy Angyalföldön nem az MVSC az esélyes!
– Tisztában vagyunk a lehetőségekkel. A Vasas nevezett a Közép-európai Liga küzdelmeire is, nem túl régen szerződtetett két amerikai játékost. Fogalmam sincs, hogy Jókay Zoltán kollégám szerepelteti-e őket ellenünk, de nekünk nem is ezzel kell törődni. Tavaly sikerült tőlük egy játszmát elrabolni, ezzel most is beérném. Számomra most abszolút nem az eredmény az elsődleges, sokkal inkább az, hogy merjünk játszani, ráadásul tegyük ezt teher nélkül, felszabadultan és csillogtassuk meg a ránk jellemző erényeket. A mérkőzésen legyen harc, késztessük jelentős erőbedobásra ellenfelünket, és ha ez így történik, akkor elégedetten jöhetünk le a pályáról.
D. L.
–Egy hétig nem volt meccs, aztán játszottunk két Magyar kupa, mérkőzést – pillantott vissza a szakvezető. – A nyíregyháziak ellen az első találkozón nagyon gyenge teljesítménnyel rukkoltunk elő, el is keseredtem egy kicsit, és nem a 0-3 miatt. Csütörtökön viszont itthon már azt az arcát mutatta az együttes, amelyet mindig látni szeretnék. Igaz, most is alulmaradtunk, de csak ötjátszmás, hatalmas küzdelemben és sikerült nehéz perceket okozni esélyesebb ellenfelünknek.
–Szakmailag újított ezeken a találkozókon?
–Annyit változtattunk, hogy Szabó Barbara visszakerült az univerzál pozíciójába, ezzel ütésben erősödtünk, és a feladói szerepkört Sivák Anna töltötte be. Sitkey és Szajkó játszott a center posztján, és működött a gépezet. Három játszmán keresztül kifejezetten jól játszottak a lányok, utána viszont döntött a nagyobb tapasztalat.
– Nem teljesen kell új csapatot építenie, de azért ennek a bajnokságnak úgy vágtak neki, hogy bizony akadtak változások!
– Pontosan így van. Sok a fiatal a csapatban, mondhatom, hogy mi szinte állandóan építkezünk, és noha nem szükséges mindent az alapoktól kezdeni, ez nem megy egyik pillanatról a másikra. Úgy gondolom, hogy a szerkezeti változtatás előnyére válik az együttesnek, amely előtt mindenképpen szép jövő áll.
– Csakhogy Angyalföldön nem az MVSC az esélyes!
– Tisztában vagyunk a lehetőségekkel. A Vasas nevezett a Közép-európai Liga küzdelmeire is, nem túl régen szerződtetett két amerikai játékost. Fogalmam sincs, hogy Jókay Zoltán kollégám szerepelteti-e őket ellenünk, de nekünk nem is ezzel kell törődni. Tavaly sikerült tőlük egy játszmát elrabolni, ezzel most is beérném. Számomra most abszolút nem az eredmény az elsődleges, sokkal inkább az, hogy merjünk játszani, ráadásul tegyük ezt teher nélkül, felszabadultan és csillogtassuk meg a ránk jellemző erényeket. A mérkőzésen legyen harc, késztessük jelentős erőbedobásra ellenfelünket, és ha ez így történik, akkor elégedetten jöhetünk le a pályáról.
D. L.