Az 1956. október 26-ai sortűz áldozatainak emlékét őrző tábla a Zsolcai kapuban, a lengyel harcos, a vértanúhalált halt Romek Strzalkowski emlékoszlopa a Szentpéteri kapuban, a legfiatalabb áldozat, Misley Emese emléktáblája a Széchenyi utcán – Nagy Imre emléktábla, Nagy Attila-szobor, és az egyetemi helyszínek. Közel sem teljes azoknak a miskolci utcáknak, tereknek és alkotásoknak a felsorolása, amelyek a mindennapokban is emlékeztetik az arra járókat ’56 októberének eseményeire.
Október 23-án különös figyelmet kap mindegyik, hiszen egyiknél sem marad el a megemlékezés, koszorúzás. A készülődés prózai része a takarítás: az ünnepségek helyszíneit ellenőrzik, nincs-e elszennyeződve az alkotás, külön is takarítanak, rendezik a zöldterületet.
– Misley Emese emléktáblájánál nincs zöldterület, viszont van az épületnek egy nem igazán szép tartozéka, azt például virággal takarjuk el – mondta Heinemann Pál, a polgármesteri hivatal parkfenntartásért felelős munkatársa érzékeltetve, hogy a környezet rendezésére is odafigyelnek.
Természetesen nemcsak kampányszerűen végzik ezt a munkát, amikor nincs ünnep, akkor is figyelnek az emlékhelyekre, más munkákkal összefüggésben megnézik, milyen állapotban vannak. A költségvetésben is van külön forrás az emlékművek karbantartására, amiből tisztításukat, a lábazat tisztítását, a betűk újravésését finanszírozni tudják.
– A Széchenyi-szobor talapzatáról újra és újra leválik a burkolat, ezt igyekszünk rendbe tenni, akkor is, ha nincs ünnep. Vagy például a lillafüredi József Attila-szobornál sok levált az Óda betűiből. Annak a javítását sem ünnep határozza majd meg, hanem anyagi lehetőségeink, illetve az alkotó elfoglaltsága – beszélt az ütemezésről Heinemann Pál.
Ami viszont igazán jó hír: úgy tapasztalják, a graffitisek mintha tiszteletben tartanák az emlékhelyeket, problémát inkább a galambürülék jelent – és természetes „az idő vasfoga”, ami nyomot hagy mindenen, az időtlen emlékezetet szolgáló emlékműveken is.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs., minap-archív
Október 23-án különös figyelmet kap mindegyik, hiszen egyiknél sem marad el a megemlékezés, koszorúzás. A készülődés prózai része a takarítás: az ünnepségek helyszíneit ellenőrzik, nincs-e elszennyeződve az alkotás, külön is takarítanak, rendezik a zöldterületet.
– Misley Emese emléktáblájánál nincs zöldterület, viszont van az épületnek egy nem igazán szép tartozéka, azt például virággal takarjuk el – mondta Heinemann Pál, a polgármesteri hivatal parkfenntartásért felelős munkatársa érzékeltetve, hogy a környezet rendezésére is odafigyelnek.
Természetesen nemcsak kampányszerűen végzik ezt a munkát, amikor nincs ünnep, akkor is figyelnek az emlékhelyekre, más munkákkal összefüggésben megnézik, milyen állapotban vannak. A költségvetésben is van külön forrás az emlékművek karbantartására, amiből tisztításukat, a lábazat tisztítását, a betűk újravésését finanszírozni tudják.
– A Széchenyi-szobor talapzatáról újra és újra leválik a burkolat, ezt igyekszünk rendbe tenni, akkor is, ha nincs ünnep. Vagy például a lillafüredi József Attila-szobornál sok levált az Óda betűiből. Annak a javítását sem ünnep határozza majd meg, hanem anyagi lehetőségeink, illetve az alkotó elfoglaltsága – beszélt az ütemezésről Heinemann Pál.
Ami viszont igazán jó hír: úgy tapasztalják, a graffitisek mintha tiszteletben tartanák az emlékhelyeket, problémát inkább a galambürülék jelent – és természetes „az idő vasfoga”, ami nyomot hagy mindenen, az időtlen emlékezetet szolgáló emlékműveken is.
Cs. M.
Fotó: F. K. Cs., minap-archív