1956. október 25. Egy nap, amikor Miskolc lakói nemcsak a saját, hanem az egész ország és nemzet sorsának alakításában játszottak rendkívüli szerepet. Október 25-én több tízezren, egyetemisták, munkások és polgárok minden idők legnagyobb miskolci tömegdemonstrációjának voltak a résztvevői. Ennek a heroikus napnak állít emléket Miskolc vezetése azzal az öt nagyméretű tablóval, amelyet a forradalmárok akkor bejárt útvonalán, annak egy-egy épületén helyeznek el.
A részletekről pénteken számoltak be a polgármesteri hivatal Ovális termében. Somorjai Lehel, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltárának igazgatója elöljáróban felelevenítette az akkori, miskolci történéseket.
– A magyar nemzet ösztönösen kelt fel. Az október 23-ai, budapesti események további lépéseket váltottak ki az ország több pontján, így Miskolcon is, mely az egyik bástyája volt a korabeli történéseknek. A munkás- és értelmiségi réteg erős volt akkor a városban a gyár, illetve az egyetem miatt, s tudjuk, ők voltak a mozgatórugói a forradalomnak – magyarázta a levéltár igazgatója.
Somorjai Lehel elmondta, október 23-ára reagálva, két nappal később a gyárak dolgozói és a civil tömeg az Egyetemvárosba vonult, ahol a hallgatókkal kiegészülve nagygyűlést tartottak, munkástanácsot alakítottak. A belvárosba visszatérve, a Petőfi téren aztán 40-50 ezer fős tömeg követelte a szabadságot, Nagy Attila színész elszavalt a Nemzeti dalt, s felolvasták 21 pontjukat is.
– Október 23-ra emlékezve talán az a legfontosabb tanulság, hogy a sztálinizmus nem lehetett sikeres Európában, hiszen a kontinens középső és nyugati része egészen más társadalmi múlttal rendelkezett, mint a szovjet. Magyarország egyik legfényesebb ünnepe ez, mert a történések bebizonyították, a magyar nemzet szabadságszerető, elnyomást nem tűrő, a diktatórikus eszmék nem lehetnek itt sokáig jelen – hangsúlyozta az igazgató.
Pfliegler Péter csatlakozott a Somorjai Lehel által elmondottakhoz; az alpolgármester elárulta, benne is sokszor megfogalmazódtak a fenti gondolatok. Mint mondta, akkor befolyásolni tudták a nemzetet, mellettünk a bolgárokat, románokat és másokat, de azt a berendezkedést egy szűk rétegen kívül senki, soha nem akarta.
– Bár akkor még nem éltem, számomra 1956 azt tárta fel, hogy az ország nem akarta a kommunista diktatúrát – emelte ki a városvezető, majd áttért a Mikó János egyetemista és Kerékgyártó László által készített fotókat bemutató öt tablóra, melyeket még október 23. előtt kihelyeznek a város több pontján. – Különleges gyűjtemény. Miskolc életében ilyen volumenű demonstráció soha előtte nem volt, s azóta sem. Remélem, a jövőben sem lesz rá szükség.
Az alpolgármester úgy fogalmazott, a miskolciak legalább akkora tettet hajtottak végre akkor, mint a fővárosiak, s megmutatták, hogy le tudják magukról rázni a rabigát.
– Érdekes lenne, ha a fotókon felfedeznék magukat a felvonulók vagy hozzátartozóik. Ezek az emberek példát mutattak. Számomra az utca emberét mutatják a tablók, azt, hogyan fogtak össze, és milyen hatalmas erőket mozgattak meg együtt. Arra biztatok minden miskolcit, álljon meg a tablók előtt egy kis időre, gondolkozzon el a múlton, és bízzon a jövőben – zárta szavait Pfliegler Péter.
Az első négy felvétel a vonuló tömeget ábrázolja, az utolsó pedig a Petőfi téren összegyűlt tömeget. Az első fotót a színház ablakából készítette az alkotó, aki a DIMÁVAG Gépgyár munkásait, valamint a hozzájuk csatlakozó lakosokat kapta lencsevégre. Ezt a tablót az antikvárium épületére helyezik ki, s a 21 pontos forradalmi követelés is olvasható lesz rajta. A második tabló – mely a Szemere utcán menetelő nép egy részét mutatja be – a villanyrendőrnél található virágbolt homlokzatán kap helyet. A harmadikat (tömeg a nagyposta előtt) a Földes Ferenc Gimnázium délkeleti, a negyediket pedig az iskola északkeleti sarkán helyezik el. Az ötödik tablót a Petőfi térrel szemközti NAV-központra teszik ki.
Soós P.
Fotó: F. Kaderják Csilla
A részletekről pénteken számoltak be a polgármesteri hivatal Ovális termében. Somorjai Lehel, a Magyar Nemzeti Levéltár Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei levéltárának igazgatója elöljáróban felelevenítette az akkori, miskolci történéseket.
– A magyar nemzet ösztönösen kelt fel. Az október 23-ai, budapesti események további lépéseket váltottak ki az ország több pontján, így Miskolcon is, mely az egyik bástyája volt a korabeli történéseknek. A munkás- és értelmiségi réteg erős volt akkor a városban a gyár, illetve az egyetem miatt, s tudjuk, ők voltak a mozgatórugói a forradalomnak – magyarázta a levéltár igazgatója.
Somorjai Lehel elmondta, október 23-ára reagálva, két nappal később a gyárak dolgozói és a civil tömeg az Egyetemvárosba vonult, ahol a hallgatókkal kiegészülve nagygyűlést tartottak, munkástanácsot alakítottak. A belvárosba visszatérve, a Petőfi téren aztán 40-50 ezer fős tömeg követelte a szabadságot, Nagy Attila színész elszavalt a Nemzeti dalt, s felolvasták 21 pontjukat is.
– Október 23-ra emlékezve talán az a legfontosabb tanulság, hogy a sztálinizmus nem lehetett sikeres Európában, hiszen a kontinens középső és nyugati része egészen más társadalmi múlttal rendelkezett, mint a szovjet. Magyarország egyik legfényesebb ünnepe ez, mert a történések bebizonyították, a magyar nemzet szabadságszerető, elnyomást nem tűrő, a diktatórikus eszmék nem lehetnek itt sokáig jelen – hangsúlyozta az igazgató.
Pfliegler Péter csatlakozott a Somorjai Lehel által elmondottakhoz; az alpolgármester elárulta, benne is sokszor megfogalmazódtak a fenti gondolatok. Mint mondta, akkor befolyásolni tudták a nemzetet, mellettünk a bolgárokat, románokat és másokat, de azt a berendezkedést egy szűk rétegen kívül senki, soha nem akarta.
– Bár akkor még nem éltem, számomra 1956 azt tárta fel, hogy az ország nem akarta a kommunista diktatúrát – emelte ki a városvezető, majd áttért a Mikó János egyetemista és Kerékgyártó László által készített fotókat bemutató öt tablóra, melyeket még október 23. előtt kihelyeznek a város több pontján. – Különleges gyűjtemény. Miskolc életében ilyen volumenű demonstráció soha előtte nem volt, s azóta sem. Remélem, a jövőben sem lesz rá szükség.
Az alpolgármester úgy fogalmazott, a miskolciak legalább akkora tettet hajtottak végre akkor, mint a fővárosiak, s megmutatták, hogy le tudják magukról rázni a rabigát.
– Érdekes lenne, ha a fotókon felfedeznék magukat a felvonulók vagy hozzátartozóik. Ezek az emberek példát mutattak. Számomra az utca emberét mutatják a tablók, azt, hogyan fogtak össze, és milyen hatalmas erőket mozgattak meg együtt. Arra biztatok minden miskolcit, álljon meg a tablók előtt egy kis időre, gondolkozzon el a múlton, és bízzon a jövőben – zárta szavait Pfliegler Péter.
Az első négy felvétel a vonuló tömeget ábrázolja, az utolsó pedig a Petőfi téren összegyűlt tömeget. Az első fotót a színház ablakából készítette az alkotó, aki a DIMÁVAG Gépgyár munkásait, valamint a hozzájuk csatlakozó lakosokat kapta lencsevégre. Ezt a tablót az antikvárium épületére helyezik ki, s a 21 pontos forradalmi követelés is olvasható lesz rajta. A második tabló – mely a Szemere utcán menetelő nép egy részét mutatja be – a villanyrendőrnél található virágbolt homlokzatán kap helyet. A harmadikat (tömeg a nagyposta előtt) a Földes Ferenc Gimnázium délkeleti, a negyediket pedig az iskola északkeleti sarkán helyezik el. Az ötödik tablót a Petőfi térrel szemközti NAV-központra teszik ki.
Soós P.
Fotó: F. Kaderják Csilla