Huszita „szekérvár” fogadja a látogatókat a miskolci Herman Ottó Múzeum emeletén – bár ezek csak installációk, kicsit arrébb már fel is mászhatunk egy, a hatszáz évvel ezelőtt használatban lévőkkel azonos méretű és formájú hadi szekérre. Közben pedig megtapogathatjuk a középkor legfélelmetesebb fegyverét, a számszeríjat, megtapasztalhatjuk, milyen nehéz volt egy láncos buzogány feje, milyen hegyesek a vastüskék, és megmosolyoghatjuk az aprócska ágyút, aminek még szó szerint nagyobb volt a füstje … Közben azért érdekes történeteket és tényeket is megtudhatunk a középkor marcona zsoldos katonáiról.
Ez a „tapogatás”, szekérre mászás nem tartozik a hagyományos múzeumi viselkedésformák közé – viszont a maiak közé nagyon is. Az Isten katonái és a Rejtélyes várak nyomában című tárlatot eleve úgy találták ki, hogy a látnivalók aktivitásra serkentsék – elsősorban az iskolás – látogatókat, és komplex múzeumpedagógiai programot is építettek rá.
Ám múzeumi tárlat nincs történelmi alapok nélkül. A napjainkban zajló történet Varsóból indult, Lengyelországban ugyanis nagyon fontos történelmi eseményként tartják számon az 1410-es grünwaldi csatát, amelyben a lengyel–litván hadak legyőzték a keleti országokat már több mint száz éve fenyegető Német Lovagrendet. Ennek hatszáz éves évfordulóján indította útjára a Visegrádi négyek országaiban vándorkiállítását a Varsói Állami Régészeti Múzeum. A tárlat azonban nem erőlteti mindenkire a grünwaldi csata emlékét – sokkal inkább az akkori legképzettebb katonákra, a II. Ulászló lengyel király seregében szolgált cseh zsoldosokra fókuszál, akiket Jan ®i¾ka, a legendás huszita vezér irányított. Az ő neve pedig már nálunk is jól ismert!
– Amikor véget ért a huszita háború, munka nélkül maradtak a zsoldosok. A XV. század 40-es éveiben itt találtak feladatot a pártoskodó uraknál. Ennek vetett véget Mátyás király hatalomra lépése 1458-ban, 555 évvel ezelőtt – folytatja a történetet Szörényi Gábor, a Herman Ottó Múzeum régészeti igazgatóhelyettese. A zsoldosok mély nyomokat hagytak Felső-Magyarország életében. Ezért is adta magát, hogy a miskolci múzeum folytassa a Varsóban elkezdett történetet, és arról szóljon saját – az Isten katonáival ezután együtt vándorló – kiállításán, hogyan „hasznosították újra” a zsoldosok középkori várainkat.
– Ezek a kiváló harcosok a korábbi várak romjain önálló harcálláspontokat alakítottak ki maguknak olcsó és gyors munkával: nem kőfalakkal, hanem fa palánkokkal erősítették meg a felhagyott erődítményeket – mondja Szörényi Gábor. Ami itt külön érdekes, hiszen 141 erősséggel megyénk a várakban leggazdagabb megye az országban.
Azt, hogyan is néztek ki ezek az egyszerű erődítmények, néhány jól áttekinthető makett mutatja be. Hogy milyen lehetett ezek mögül a palánkok mögül harcolni, azt viszont ki is lehet próbálni – persze kézzel vagy parittyával dobálni nem lehet, de kinézni a közeledő ellenségre igen.
– Itt megtapasztalhatják az iskolások, hogy a zsoldosok milyen logikusan használták a természetet: a magaslatokat, a tüskés bokrokat, a köveket. És nemcsak azt láthatják, amit eléjük teszünk, de maguk fedezhetnek fel titkokat, ha kinyitják a kőfalba rejtett „trezort” vagy kihúzzák a kiállítószekrény fiókjait – hangsúlyozza Szörényi Gábor.
A régész azt is elmeséli: a kiállításra hívogatni felvették az ott látható lovagi páncélruhát – bizony nem volt könnyű. Ugyanezt az élményt nem tudják megadni a gyerekeknek, de egyszerű „fegyveringet”, könnyű kardot és pajzsot ők is találhatnak az egyik fiókban. Kirakhatnak várbéli jeleneteket ábrázoló puzzle-t, a tárlat kísérőszövegét öt falapra írva is felfedezhetik, és kipróbálhatják magukat vezérként is, hiszen van kivel megbeszélni, hogy egy-egy várat hogyan, hány emberrel támadnának meg.
Sőt, múzeumon kívül is bepillanthatnak a régmúltba, hiszen ehhez a két „fix” tárlathoz utazó kiállítást hoztak létre. Ennek részeként a régészek munkáját képregény-stílusban, nagyméretű táblaképeken ismerhetik meg a diákok, természetesen műtárgyak, műtárgymásolatok, és régészek élménybeszámolójának kíséretében. Azután pedig jöhet a rendhagyó történelemóra a múzeumban.
– Az a fontos, hogy átérezzék az adott téma lényegét, impressziót kapjanak – hangsúlyozza Szörényi Gábor. – Így a tananyagot is könnyebben megérthetik és megtanulhatják, és az sem mellékes, hogy talán később is szívesen jönnek majd múzeumba. Ennek pedig „egyszerű” a módja: a tárgyak mögött meg kell mutatni az embert, az akkor életet.
Cs. M.
Fotó: Mocsári L.