A november 4-i miskolci megemlékezést Zsekov Mónika hegedűművész előadása vezette fel. A fájdalmas, megemlékező gondolatokat ébresztő hegedűjáték közben egyre többen érkeztek a Hősök terén felállított Miskolci elesett hősök emlékművéhez: önkormányzati képviselők és a városháza munkatársai mellett a városi cégek, a Miskolci Egyetem és civil szervezetek képviselői is jelen voltak.
Preview Image
– A gyász jelképévé lett e dátum – mondta november 4-éről Kriza Ákos, Miskolc polgármestere megemlékező beszédében. – Odasorakozott október 6-a mellé a naptárban, hogy a nemzetet az áldozatvállalásra emlékeztesse. Mert nemcsak a gyász jelképe november 4-e, hanem az áldozatvállalásé, a hazaszereteté is. Jelképe annak, hogy vannak idők, történelmi események, amikor a saját életünk helyett a nemzet sorsa, a nemzet léte fontosabb, és voltak olyan emberek, akik készek voltak életüket is feláldozni érte – emelte ki a városvezető.
Beszédében „egy szörnyű diktatúra”, az 56-ot követő időszak rémuralmát számokkal, történelmi tényekkel is megidézte Kriza Ákos. Így szólt arról, hogy 1956. november 4-e után az 1963-as amnesztiát követő esztendő végéig több mint 26 ezer embert marasztaltak el politikai perekben. Említést tett arról is a város polgármestere, hogy az első halálos ítéletet statáriális eljárásban éppen itt, Miskolcon szabták ki, és hajtották végre 1956. december 15-én. A 29 esztendős Soltész József cipésszel fegyverrejtegetés miatt végzett a kivégzőosztag ezen a napon, a gyalogsági lőtéren. Voltak azonban olyan napok is, amikor egyszerre hét embert végeztek ki. Ilyen gyászos nap volt 1957. július 20. is, amikor az ún. miskolci népítélet résztvevőit vitték a bitóhoz.
– Nem voltak tekintettel sem korra, sem nemre. Az 1967. évi 4. törvénnyel azt is jogszerűvé tették – a nemzetközi joggal ellentétben –, hogy a 16 év feletti fiatalkorúak esetében is kiszabhassák a halálbüntetést. Gyerekeket küldtek a bitóra, és megannyi embert deportáltak kényszermunkatáborba – emlékeztetett Kriza Ákos.
Mint a polgármester fogalmazott, „a sötétség, a kegyetlenség, a reménytelenség, a kilátástalanság, a jövőtlenség, a halál napjai voltak ezek. A magyar nemzet ekkor szenvedte el az egyik legnagyobb elárulását.” Miskolc város vezetője itt emlékeztetett az 1956. novemberi politikai, katonai eseményekre, és Kádár János november elsejei esti rádióbeszédére, amelyben dicsőséges felkelésnek nevezte az októberi forradalmat – miközben már tudta, hogy az oroszok felkészültek a katonai beavatkozásra. A magyar kormányt és katonai vezetést pedig tőrbe csalták, a forradalom és a szabadságharc elveszett. Kádár János pedig a szovjetek által kinevezett miniszterelnökként szólított fel mindenkit a fegyverletételére, a forradalmi munkás-paraszt kormány támogatására.
– Az elkeseredett fegyveres ellenállás leverése után, 1957 decemberétől megkezdődött a kommunista terror. A megfélemlítés, az elrettentés, a megtörés volt a cél. És ehhez minden lehetséges eszközt igénybevettek. És ha már hazugság és álnokság szülte a hatalmat, hát hazugsággal és álnoksággal erősítették meg azt – fogalmazott Kriza Ákos.
Miskolc polgármestere hozzátette, a forradalom részvevőit koncepciós perekben ítélték el. „Egyszerű emberek álltak a népbíróságok előtt gyilkosság, fegyverrejtegetés, hűtlenség, szervezkedés vádjával. Gyorsan, sebtében készült vádiratok alapján, a tisztességes bírósági tárgyalás látszatát is kerülve, szinte futószalagon gyártották a pereket a halálos ítéletekhez”, tette hozzá a városvezető. A miskolci Oláh Miklós raktáros, vagy Sikó Dezső kazánfűtő, G. Tóth László segédmunkás és számos társuk éppen úgy nem kerülhette el a kegyetlen megtorlást, mint a magyar miniszterelnök. 1958. június 16-án hajnalban Nagy Imre miniszterelnököt, Maléter Pál honvédelmi minisztert és Gimes Miklós újságírót a budapesti Gyűjtőfogház udvarán végezték ki. Holttestüket a börtön udvarán bebetonozták.
– Az elvtársak megpróbálták eltitkolni bűneiket. A döbbenetes az, hogy ezt sokáig meg is tehették. Mind a mai napig nincs kellőképpen felderítve, hogy kik és milyen mértékben voltak felelősök az elkövetett terrorért. A felelősségre vonást a rendszerváltáskor megakadályozták az állampárt politikusai, a semmisségi törvények segítettek csak az ártatlanul meghurcoltak rehabilitálásában. Ma pedig azt mondják, késő felemlegetni a múltat, öreg emberek ellen fellépni pedig, teszik hozzá a liberális elveket vallók, szánalmas dolog – fogalmazott Kriza Ákos, hozzátéve, „pedig ahol a bűnök elkövetői nincsenek megnevezve és felelősségre vonva, ott továbbél a rendszer hazugsága”. – Hajtsunk ma fejet a mártírok emléke előtt, és gondoljunk az igaz történelemre! – zárta megemlékező gondolatait Miskolc polgármestere.
A november 4-i miskolci megemlékezésen a városvezető szavai után Szabó Sándor mondott imát. A református lelkipásztor Máté evangéliumából idézett, melynek 2. része írja le a betlehemi gyermekgyilkosság történetét. A megemlékezést a résztvevők néma főhajtással és gyertyagyújtással zárták a forradalom áldozatainak és mártírjainak emlékére. Majd átvonultak a Tárkányi utcára, ahol leleplezték Oláh Miklós szabadságharcos emléktábláját.
